Idén is megadták a módját az ünnepi programoknak nagyon sokan, jutott bőven rendezvényekből, előadásokból, no meg díszítésekből is – a külcsín és a belbecs igyekszik felülmúlni egymást, ami végül is érthető és jó is olyan szempontból, amíg sikerül a külsőségek mellett megőrizni a belső értéket: szeretetet, megértést. Néha nehéz egyensúlyt találni az ünnepre készülődés forgatagában. Keressük folyamatosan a dolgok és események lényegét, ismételten felmerül, mire mennyit figyeljünk, időnket és energiánkat hogyan osszuk be, hogy jusson mindenre és főleg mindenkire. Mert igenis, a legfontosabb az egymásra figyelés kellene hogy legyen, és mindenkor, nem csak ünnepekkor. Mégis, ilyenkor próbálunk nagyobb hangsúlyt adni az együttlétre, talán jobban igényeljük a figyelmességet, törődést, odafigyelést.
Híre terjedt már advent elején, hogy Kolozsváron többen – és főleg családok – érdekes közös programba kapcsolódtak be, majd kicsit tovább kutakodva rátaláltam a Szent Mihály Római Katolikus Plébánia közösségi oldalán egy népszerű, mégis nálunk (még) kevésbé ismert kezdeményezésre, amit neveznek játéknak, kalandos keresgélésnek, élő adventnek, ablakkalendáriumnak is. Mondhatni „hivatalos” nevén: adventi ablakvadászat. Ennek az a lényege, hogy az adott településen különböző épületek valamely ablakát kidíszítik advent minden napján, és egy számmal jelölik, hogy még hány nap maradt karácsonyig. Tehát az adventi naptárhoz hasonlóan, Szentestéig mindennap egy ablakot feldíszítenek, adott időpontban kivilágítanak, és sorszámmal jelölik az adott adventi napot. Egyszerű adventi naptárnál ez jóval és sokkal több, hiszen a játékba bekapcsolódtak személyek, családok, sőt intézmények és szervezetek is, akik és ahol vállalták, hogy az előzetes egyeztetések alapján ablakot díszítenek, majd szintén a játékba bekapcsolódók ablakvadászatra indulnak advent minden napján. Meg kell ugyanis találniuk a karácsonyi fényekkel kivilágított ablakot, és ezt fényképpel kell bizonyítaniuk. Utánaolvasva kiderült, talán osztrák minta alapján honosodott meg ez az ötlet Magyarországon, onnan pedig átterjedt hozzánk is.
Kolozsváron a Szent Mihály Római Katolikus Plébánia tavaly szervezett először adventi ablakvadászatot – mesélte Bőjte Csongor segédlelkész. A nagy karácsonyi vásári zsongásban gondolkodtak azon, hogyan tudnának valami mást is nyújtani az embereknek, mint amit az üzletek képesek. Ne csak a vásári hangulat uralkodjon erőteljesen, és próbáljanak egy kicsit jobban odafigyelni a családokra. A csíkszentdomokosi származású fiatal segédlelkész tavaly augusztusban érkezett Kolozsvárra, első szolgálati helyére. Amikor arról beszélgettek, elsősorban mivel is kellene foglalkozniuk, mik lennének a plébánia pasztorációinak a súlypontjai, akkor ezt úgy határozták meg, hogy a családokkal szeretnének foglalkozni, őket megszólítani: de úgy foglalkozni együtt a családokkal, hogy a gyermekekre is figyeljenek, s ezalatt a szülőknek is nyújtsanak valamit, egyúttal a közösség felé fordulva a mindennapokban. El is kezdődött az ötletelés, majd advent idején még két munkatársával, Sebestyén Izabella pasztorál asszisztensével és Geréd István kántorral egy reggeli kávé melletti beszélgetésen merült fel az élő adventi kalendárium kezdeményezése, amely Magyarországon Solymár településről indult el néhány éve, és amelynek során minden este egy kidíszített s kivilágított ablak jelezte karácsony közeledtét. Az elmúlt években ez hamar elterjedt Székelyföldön, egyre több faluban és városon kezdték el az adventi ablakvadászatot.
– Azt láttuk, hogy az ötlet szép és jó, rengeteg embert megmozgat, ad egy más hangulatot, gyerekeknek akár délutáni program lehet. Hiszen a felnőtteknek ott vannak a reggeli róráték, de az iskolába járó gyerekek számára nehezebb szervezni valamit, tehát akkor az estékre találjunk ki nekik is programot. Gondolkodtunk, hogyan lehet ezt az ötletet Kolozsváron megvalósítani, hiszen itt minden kirakat ki van díszítve már november közepétől. Azon is gondolkodtunk, egyáltalán hogyan lehet meghirdetni, jöjjenek az ablakdíszítők… Majd felkértünk családokat, vendéglátó egységeket, intézményeket, és azt is átgondoltuk, hogy valamilyen szinten meghatározzuk az ablakvadászat területét, hiszen hiába díszítenek ki egy ablakot valahol a Monostor lakónegyedben, vagy a Szent Péter-plébániatemplom környékén, mert ilyen távoli helyekre kevésbé menne majd el az emberek. Ezért a központot választottuk, mintegy próbaként innen indultunk el, lássuk, mit tudunk megvalósítani a Szentegyház utca, Házsongárd temető, Arany János utca háromszögben. Tavaly, amikor első alkalommal szerveztünk adventi ablakvadászatot, nagyon nagy élmény volt. Alig hirdettük meg a programot, tizenvalahány család bejelentkezett – emlékezett lelkesen és derűsen Bőjte Csongor.
A „Kül-Monostor utca sarkán”, a 12-es helyszínnél
Tavaly ugyanis még be kellett jelentkezni a játékra, a résztvevőket követték, figyelték a program során, és még az utolsó napokban is csatlakoztak emberek. Létrehoztak egy WhatsApp csoportot, abban tették közzé a helyszíneket verses feladatokba elrejtve, ahol a sorszámozott, kidíszített, kivilágított adventi ablakot meg lehetett találni. Mintegy próbaként indították, lássák, hogyan működik, kaphatók-e itt erre az emberek. Hiszen nem tudták felmérni, egyáltalán lesz-e érdeklődés iránta, kérdéses volt, jelent-e valami mást, valami pluszt az itteni városi karácsonyi hangulathoz. S végül olyan jó tapasztalat volt, hogy eldöntötték, kár lenne abbahagyni, hisz lám, kell az ilyen együttlét, kimozdulás a városi embereknek, családoknak is. Néha a szervezők is járták a helyszíneket, ahol jó volt látni, amint megérkezik négy-öt nagycsalád, gyermekzsivaj, jókedv, vidám hangulat verte fel a sötétedő belvárosi utcákat.
– A lényeg, hogy a családokat kimozdítsuk, hogy együtt legyenek, mert az egész napos munka után kell egy kis séta. Hiszen a helyszínek is, ahol az adventi ablakokat meg kell találni, olyan helyen vannak, hogy oda autóval rendszerint nem lehet bemenni. És a vásári hangulatban teljesen más élményt nyújt, amikor a rengeteg ablak között meg kell találni azt, amelyik közelebb visz egy-egy nappal karácsonyhoz. Kis feladatok révén tudják megfejteni a helyszínt az ablakvadászok, és indulhat a keresés a délután kivilágított helyszínre. Jó látni azt is, hogy aki részt vesz ebben, komolyan veszi, rossz idő esetén legalább az apuka mindenképp kimegy, és esernyővel készít fényképet az adventi ablak előtt – mesélt a további élményekről a segédlelkész.
Vidám gyerekcsoport a 18-as ablak előtt
Idén körülbelül harminc család küldött rendszeresen „igazolást”, tehát fényképet arról, hogy megtalálták a megfelelő ablakot. A résztvevők száma jóval nagyobb volt, mivel ezúttal bárki részt vehetett az ablakvadászatban, amelyet a plébánia a közösségi oldalán hirdetett meg. Sőt, még az ablakdíszítők is készítettek fotókat arról, hogy miközben dolgoztak a fényeken, alakították a dekorálást, már összegyűltek többen az ablakuk előtt. Az együttlét iránti igényt, annak örömét pedig az is mutatta, hogy voltak, akik forró teával, süteménnyel várták az ablakukhoz érkezőket, ahol aztán nagyon jó hangulatú beszélgetések alakultak ki.
– A családok találkoznak. Ez a legfontosabb nekünk – jegyezte meg Bőjte Csongor.
Örömmel mesélte, sikerült több új helyszínt találni, sőt az idei színfoltja az volt az ablakvadászatnak, hogy a testvéregyházak is bekapcsolódtak, például az evangélikus püspökség, továbbá az unitárius egyháztól a Vallásszabadság Háza, református részről pedig a Herepei-ház, ahol az ifjúsági szervezet, a FIKE díszített ki egy ablakot.
Egyébként az ablakdíszítést mindenki maga végezte, a saját elgondolása, ízlése szerint, és ahogy sötétedett, felgyújtották a fényeket, hogy látható legyen az utcára néző adventi ablak. A szervezők ez alkalommal nem a klasszikus számozást választották, 1-től, hanem a visszaszámlálást, így a gyerekek is tudhatták, még hány napot kell aludniuk karácsonyig, ezek az ablakok is jelezték az ünnep közeledtét…
A 8-as helyszín Sárkányölő Szent György szobra közelében
A szervezők által meghirdetett ablakvadászatnak része volt ugyan a pontszerzés, de ez inkább a gyerekeknek szólt, a játék kedvéért, hiszen utolsó este – szombaton, december 23-án – a plébánián gyűlnek össze és találkoznak a résztvevők, ahol mindenkit meglepnek egy kis ajándékkal, és a vásári forgatagot elhagyva, csendesebb környezetben lehetőségük adódik beszélgetni, együtt lenni. A figyelmességen, az egymásra figyelésen van a hangsúly, nem pedig valamilyen drága jutalmon.
– Többen is mesélték a résztvevők közül, hogy azok voltak a legjobb hangulatú esték, amikor családokhoz mentek és ott többen összegyűltek, néha tíz-húsz gyerek is együtt volt, felfordították a házat, de mindenki jól érezte magát. Annak ellenére, hogy ezek a családok sokszor ismerik egymást, találkoznak ugyan a hétköznapokon, az óvodában vagy az iskolában, szülői értekezleten, esetleg itt a templomban, de nincs idejük beszélgetni. A mostani alkalmak, az ablakvadászatok azonban erre lehetőséget teremtettek, és ez igazi élményt jelentett számukra – magyarázta a segédlelkész.
Az adventi ablakvadászat meghirdetésénél a szervezők azt is kiemelték, legfőbb vágyuk, hogy esténként a családok közösen töltsenek minőségi időt.
– Miért fontos a minőségi időre helyezni a hangsúlyt? Az ünnepi hajrában elfeledkezünk arról, hogy lecsupaszítva a keresztény tanítástól, azt mondjuk, a karácsony a szeretet és a családok ünnepe. Nekünk, keresztényeknek ennél több, de sokszor elcsúszik a nagy készülődéssel a szeretet is, a család is. Mindenki készül, a gyerekek karácsonyi műsorral, apukák és anyukák bevásárolnak, főznek, mosnak, takarítanak, és mindenki éli az életét családon belül is. Helyszínről helyszínre kell futni – de ezalatt van egy óra, amikor a család együtt van, s nem bevásárolni megy, nem valahová készül, hanem mennek együtt megkeresni valamit. És kicsit egymásra is vannak utalva azáltal, hogy együtt meg kell fejteni a rejtvényt a helyszínt illetően – értelmezte az ablakvadászat lényegét Bőjte Csongor. Azt is elárulta, hogy a találós szövegek megírására idén Laczkó Vass Róbert színművészt kérték fel, aki ezt nagyon lelkesen vállalta is.
A nagy ajándékozási lázban és a nagy készülődésben szinte elfeledkezünk a hozzánk legközelebb álló személyről a családban.
– Karácsonykor mi azt ünnepeljük, hogy Isten közénk jött. Azóta nincs ember egyedül, még az sem, aki tényleg egyedül van. A jövendölésekben mondták, hogy aki közénk fog jönni, Emmánuelnek fogják hívni, ami azt jelenti: Velünk az Isten. És nemcsak velünk családként, közösségként, hanem velem, egyedül is, ott van Isten. Ilyen szempontból Isten közösségre lépett az emberrel, nem hagyja őt magára, s ezért felelősségünk nekünk is ugyanazt megtenni – nem feltétlenül egy távoli vagy ismeretlen személlyel, hanem a közvetlenül mellettünk élő emberrel kell kezdenünk, hogy vele legyünk jóban, és akkor tudunk adni mi is valamit. Amikor családot alapítunk és szövetségre lépünk, már nem én és te vagyunk, hanem mi vagyunk. A szeretetnek az a törvénye, hogy mindig a legközelebbivel kezdjük, nem pedig valakit szeretünk ott, valahol… Akkor tudunk olyan szeretetet nyújtani annak az embernek, akinek szüksége van ránk, ha jóban vagyunk önmagunkkal és a közvetlen mellettünk élőkkel – mondta Bőjte Csongor segédlelkész. Úgy véli, közösségben tudunk igazán ünnepelni, és nem csak karácsonyt. Családi ünnepségeink, a névnapok, születésnapok is akkor tudnak teljesek lenni, amikor együtt ünnepelhetünk, és nem a tévé előtt ülve, hanem mindenki a hite szerint a saját felekezetével, ha azt ünnepli, hogy Isten emberré lett és megszületett, a nem hívők pedig a velük együtt élőkkel ünnepelhetik a család közösségét.
