Karácsony a kolozsvári ferenceseknél: a szerzetesek és hívek közösségének ünnepe

Pantea Tibor testvérrel Szent Ferenc zsenialitásáról, ferences hagyományokról beszélgettünk

betlehemes
Ferenc pápa búcsút engedélyezett december 8-tól február 2-ig mindazok számára, akik ferences templomban felállított betlehemesnél imádkoznak
A kommunista államhatalom által rájuk erőltetett néhány éves kényszerszünettől eltekintve, több mint három évszázada ferences szerzetesek élnek, teljesítenek szolgálatot Kolozsvár szívében, a Barátok templomának is nevezett ferences templomban. Az Assisi Szent Ferenc 1223-ban jóváhagyott reguláját követő ferences testvérek az évszázadok során a lelkipásztori és missziós munka mellett oktatói és kulturális, szociális, karitatív tevékenységeket folytattak és folytatnak a mai napig. A lelkipásztorkodás mellett fontos tevékenységeik közé tartozik a fiatalok nevelése is – a különböző ifjúsági programok által számos fiatal lelki fejlődését segítik, de családosok és gyermekeik számára is befogadó kis közösségeket építenek. Négy ferences szerzetes él jelenleg Kolozsváron; egyikükkel, a 2009 óta itt szolgáló pap-szerzetes Pantea Tibor testvérrel arról beszélgettünk, miként ünnepli a kolozsvári ferences templomba járó közösség, illetve a szerzetesi kisközösség a karácsonyt. Megtudtuk: az első betlehemest Assisi Szent Ferenc állította fel, éppen 800 évvel ezelőtt, mint ahogyan azt is, hogy Ferenc pápa búcsút engedélyezett mindazoknak, akik ferences templomban felállított jászol előtt imádkoznak.

Hogyan zajlik a kolozsvári ferences templomban és kolostorban a karácsony? Miként ünnepelnek szerzetesekként, illetve az önök köré szerveződő hívek közösségével?

– Kezdjük talán az idejáró közösséggel. Az adventi időszak, különösen annak a második fele a lelki felkészülésről szól. Az adventi idő első felében az Úr Jézus második eljövetelére gondolunk, főként erről szólnak a szentmisékben a Szentírás-szövegek. December 17-től viszont változnak a szentmisékben az igerészek – ezek mindinkább a megtestesülés ünnepére készítenek, amelyért hálát adunk. Ebben a felkészülésben igyekszünk minden évben úgynevezett triduumot tartani a templomban, amikor három napon keresztül meghívottunk egy-egy szerzetes-pap vagy egyházmegyés pap, aki a szentmisék keretében egymáshoz jellegzetesen kötődő prédikációkat tart. 

Mivel a triduum általában pénteken kezdődik, vasárnap ér véget, és a szombat szabadnap, a triduum szombatjának délelőttjétől úgynevezett lelki napot is tartunk azok számára, akik még többet szeretnének hallani. Meghívottunk kigondolja a témát, azt feldolgozza, és annak fényében vezeti hallgatóságát advent ösvényén a karácsony felé. A triduum tehát látható, konkrét előkészületünk a karácsony ünnepére.

varosnapokHirdetés

800 éve állította Szent Ferenc az első betlehemest

– Idén jubileumot ülünk: 800 évvel ezelőtt, 1223-ban állította fel Szent Ferenc az első betlehemest a kis olaszországi, hegyvidéki településen, Greccióban, egy barlangban. A helyszín azóta is kegyhely, ahova az év minden időszakában zarándokolnak; az utóbbi pápák mindegyike megfordult ott, kifejezve tiszteletét.

Mindezek felett Ferenc pápa búcsút engedélyezett december 8-tól február 2-ig mindazok számára, akik ferences templomban felállított betlehemesnél imádkoznak. Szép gesztus a pápa részéről, hiszen felhívja rá a figyelmet, és jelzi, hogy ő is jelentős eseménynek tartja a Szent Ferenc által bevezetett gyakorlatot; ahogyan a szentnek már a legelső életrajzírói jegyzik, Szent Ferenc újra felélesztette az emberek szívében az Úr Jézust, az odafigyelést a megtestesülés fontosságára, és ennek megünneplése azóta is jelen van az egyházban. Mi idén hamarabb, már november 8-ra felállítottuk a betlehemest, az olaszországi ferences testvéreknél pedig az egész év folyamán ki volt téve, hogy az emberekben minél jobban tudatosuljon, mit jelent az, hogy az Isten fia emberré lett, és ennyire közel van hozzánk. 

Az ide járó családos csoportunknak a gyermekei is készülnek: Székely Beáta hitoktató irányításával betlehemes játékot adnak elő; minden évben van egyébként karácsony szentestéjén fél nyolckor valamilyen betlehemes játék templomunkban, amelyet követően, este nyolc órakor kezdődik az ünnepi szentmise.

Egyik rendtársunk, Hugó testvér, aki nagyon szereti a levéltári anyagokat kutatni, olyan feljegyzésre bukkant, amely szerint XIV. Benedek pápa 1746-ban két teljes búcsút engedélyezett a kolozsvári ferences templom részére, amelyek a lorettói kápolnához kötődnek. Az egyik a kisasszony napi búcsú, a másik pedig a karácsony előtt, a kis Jézus tiszteletére végzett kilencnapi ájtatosság.

Rómában, a legősibb ferences templomban (a Basilica di Santa Maria Aracoeliben) van egy rendkívül ismert gyermek Jézus-szobor, a bepólyált Santo Bambino Gesù di Aracœli, amely olyannyira népszerű, hogy a mellette levő hatalmas üvegurna folyamatosan tele van levelekkel, amelyeket a világ minden tájáról írtak neki.

Leveleket, ajándékokat kap a Gesú Bambino

– Ott jártunkkor elmesélték nekünk, hogy ezeket a leveleket a posta szállítja ki: a címzésben jellemzően az szerepel, hogy Gesú Bambinónak, a gyermek Jézusnak, Aracoeli bazilika, Róma. De ha nem is jelölik meg a templomot, csak annyit írnak rá, hogy Gesú Bambino, Róma, a posta tudja, hova kell kiszállítani… Ugyanakkor, sokan adományokat adnak a gyermek Jézusnak: aranyláncokat küldenek, gyűrűket, fülbevalókat. Időről időre olyannyira ellepik az ajándékok a gyermek Jézus szobrát, hogy csak a feje látszik ki. A hagyomány az, hogy a testvérek leveszik róla a neki szánt, felgyűlt ékességeket, és odaajándékozzák a pápának. A mindenkori pápának van egy úgynevezett Apostoli Alamizsnahivatala, élén egy bíborossal, aki adományokat oszt a Vatikán nevében; őt bízza meg a pápa azzal, hogy a Santo Bambino ajándékait továbbadja, s a világnak különböző, például földrengés vagy egyéb katasztrófa sújtotta térségeiben élő embereket segítsék vele. Azt mondják egyébként, hogy a Santo Bambino még Mussolininek is annyira fontos volt, hogy karácsonykor hintójával Rómában körbesétáltatta…

Ferences sajátosság: jászol az oltár alatt

– Assisi Szent Ferenc 800 évvel ezelőtt a már említett grecciói barlangot a szent születés helyszínét idézve rendeztette el, jászol készült, élő állatok is voltak, pásztorok játszottak közre a jelenetben.

Első életrajzírója, Celanói Tamás szerint Szent Ferenc azt mondta: látni akarja saját szemeivel a gyermek Jézus szegénységét, kiszolgáltatottságát. A ferences templomoknak egyébként külön sajátossága, hogy a miséző oltár előtt is ki van téve karácsonykor egy jászol, benne a gyermek Jézust jelképező szoborral. 

Pantea Tibor testvér 2009 óta szolgál Kolozsváron (Fotó: kolozsvári ferencesek)

Szent Ferenc zsenialitása nem csak a bethlehemes felállítására terjed ki; pápai engedélyt kért arra, hogy a jászol fölé helyezze az oltárt, és egy pap ott mutassa be a karácsonyi misét. Mint mondta, az Úr Jézus megtestesülésekor ugyanaz történik, mint minden egyes szentmisében.

Szent Ferenc tehát arról beszél, hogy a szentmisében, a szentáldozásban az ember azzal a Jézussal találkozhat, aki kétezer évvel ezelőtt megtestesült. A szentmisében együttesen ünnepeljük a teljes megváltásunkat: azt, hogy Jézus emberré lett, hogy itt élt közöttünk, hogy szenvedett, meghalt, és megszólítjuk benne Isten feltámadt fiát, aki elvezethet mindenkit lelke által az Atyaistenhez. 

Isten megtestesült fiára emlékeztet, rá hívja fel a figyelmet az oltár alá helyezett jászol is, amelyet december 24-én teszünk ki. Jellemzően ott marad február másodikáig, gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéig, amikor a gyermek Jézust Szent József és a Szűzanya elvitte bemutatni, hálát adni a jeruzsálemi templomba. 

És az önök kisebb közösségében hogyan zajlik a karácsonyeste? 

– Amikor a hívek elmennek, becsukjuk a templomot, és akkor kezdődik a mi sajátos imádságunk. Elimádkozzuk a karácsonyesti dicséretet, az egyház hivatalos imádságából, a zsolozsmából; az ebben foglalt himnuszok és zsoltárok mind a megtestesülésről szólnak. Ezt követően, a szertartáskönyvünk egyik hosszabb szövegéből, az úgynevezett martyrológiumból éneklünk. 

Ezt követően, a jászolban levő gyermek Jézus szobrát a misézőoltártól odahelyezzük a főoltárhoz, tíz gyertya közé. Azért tíz gyertya közé, mivel – jellegzetesen ferences szokásként, akárcsak nagypénteken – tíz nagy karácsonyi könyörgésben mindenkit megpróbálunk a megtestesült Isten szeretete elé tenni. Amikor könyörgést megfogalmazunk, meggyújtunk egy gyertyát – újabb könyörgés, újabb gyertya, míg lassacskán mind a tíz meggyúl. 

Amikor ez a szertartás véget ér, a közösségünkből a legfiatalabb felveszi a gyermek Jézust, és elindulunk az ebédlőnk felé a templomból. A kolostor folyosóján végighaladva karácsonyi énekeket éneklünk, majd az ebédlőben ünnepi vacsorára ülünk le. Vacsora után felmegyünk, és könyvtárunkban, közösségi termünkben nekünk is van egy kis szimbolikus ajándékozásunk. Szokás szerint a közösségünk legfiatalabb tagja bontja az ajándékokat. Illetve a már említett esti dicséretben is a legifjabb szerzetes feladata, hogy mondjon néhány bátorító szót a többieknek.

Hány ferences van jelenleg Kolozsváron? Milyen csoportjaik vannak?

– Négyen vagyunk Kolozsváron, én 2009 óta szolgálok itt. Több csoportunk van: hétfőnként zajlik az úgynevezett Tíz Szó című katekézissorozatunk. 

A Tíz Szó a tízparancsolatra épül, és gyakorlatilag minden témakört érint, amit csak le lehet fedni egy ember életében. Ez fiatalos nyelvezetű katekézis, 15 éves kortól 38 évesekig érdeklődnek iránta, illetve a családosok közül is voltak, akik végigjárták. 

Keddenként a 34 kollégistánkkal tartunk kollégiumi estet, szerdánként a haladó Tíz Szó-sok jönnek, csütörtökönként a vegyes egyetemista csoportunkkal foglalkozunk, péntekenként jön a családos csoport és gyermekeik, illetve a kamaszabb nemzedék. 

Havonta egyszer, szombaton van a ferences világi rendnek a találkozója, illetve sok más olyan program van, ami nem itt zajlik. Vannak továbbá olyan katekézistanító sorozataink is, amelyeket havonta egyszer szervezünk meg, és ezekre más településekről is el tudnak jönni. Az elmúlt hétvégén például mi voltunk Udvarhelyen, ott szerveztünk fiataloknak ferences adventi lelki ifjúsági hétvégét. Itt élő betlehemesünk volt: kimentünk egy esztenára, bárányok is voltak, be voltak öltözve alkalmi színészek Máriának, kis Jézusnak. Vasárnaponként pedig sokszor barangolunk az erdőben, szóval telis-tele…

– Nem kifejezetten karácsonyi vonatkozású, de az adományozó lelkülettel a lehető legnagyobb mértékben összefügg: jellegzetesen ferences szokás a keddenkénti kenyérosztás Szent Antal tiszteletére… Erről mesélne egy keveset?

– Valóban, ennek a szokásnak több mint egy évszázados hagyománya van. Feljegyzések szerint az 1900-as évek elején kezdték el, és az volt az érdekessége, hogy akkoriban a testvérek süttettek száz kenyeret, hoztak a hívek is, és így osztották ki a szegényeknek a kenyéradományt. 

Napjainkra már oda jutottunk, hogy nem kell süttessünk semmit: hatszáztól kilencszázig terjed a keddenként összegyűlő, adományozott kenyerek száma. Ezért a délelőtti, tízes mise után is van egy kenyérosztás, és a délutáni, hatos mise után is – általában egy-egy embernek hármat osztunk. Korábban volt nyilvántartásunk, a jegyzékben szereplők kaptak hármat, a többiek kettőt, de mostanra van annyi kenyerünk, hogy erre a nyilvántartásra már nincs szükség. Van Szent Antal-perselyünk, vagy -alapunk is, amelyet célzottan használunk, hogy konkrétan azon segítsünk, aki az élethelyzete alakulása miatt erre rászorul.