Régi gabonánkat hozom ma el, elődeink asztalán gyakran helyet kapott, nem véletlenül. Szegények, módosak egyaránt kedvelték ezt a nagyon egészséges és finom gabonát.
A Kelet- és Dél-Ázsiából származó kenyér értékű kásanövény a köles, amelyet már az újkórtól Európában is széles körben ismertek. Rövid termesztési ideje, változatos felhasználhatósága, különleges ápolást nem igénylő természete miatt a nomád népeknek, így a honfoglaló magyaroknak is kedvelt gabonája volt. A középkorban a búza és az árpa mellett a köles volt a magyarok legfőbb terménye. A burgonya, a rizs, valamint a kukorica megjelenésével a 18–19. században háttérbe került, míg mára szinte teljesen feledésbe merült.
Bár megtaláljuk a boltok polcain, finom íze és temérdek jó tulajdonsága ellenére ritkán kerül a tányérokba. Idegenkedünk tőle, nem tudjuk, mit kezdjünk vele, pedig szinte minden megtalálható benne, amire a szervezetünknek szüksége van. Az ásványi anyagok közül a káliumból tartalmaz a legtöbbet, ami a szívizom ritmusát és működését szabályozza, megtalálható benne a sejtek regenerálódásához szükséges magnézium és vas, valamint a szellemi munkához szükséges foszfor, amely védelmet nyújt a depresszió és a fáradság ellen is. A szervezetnek könnyű megemészteni, módjával a cukorbetegeknek és a májbetegeknek is ajánlott. A gluténmentes diétát követők étrendjébe is beilleszthető, s nem utolsósorban a fogyókúra része is lehet, mivel jó minőségű szénhidrátokat tartalmaz, és gátolja a zsírlerakódást, magas rosttartalma pedig nem engedi, hogy éhezzünk.
A most hozott recepthez alig kell néhány hozzávaló, gyorsan elkészül, és nagyon finom. Tálalható köretnek, de önmagában is fogyasztható, ha valami könnyű ebédre vagy vacsorára vágyunk.
Hozzávalók:
200 g köles
250 g gomba
2-3 ek vaj
egy csokor zöldhagyma (zöldje)
150 g fagyasztott zöldborsó
50-70 g sajt (parmezán, pecorino, érlelt sajt, bármi, amit szeretünk)
400 ml alaplé (leveskockából is lehet)
Elkészítés:
Az alaplében felteszem a kölest főni, eleinte nagyobb lángon, ha főni kezd, alacsony lángra veszem, és fedő alatt 15-20 percig párolom, majd elzárom alatta a tüzet, s hagyom még 10 percig degedni. Míg a köles pihen, a megtisztított és felszeletelt gombát vajon megpirítom, ezt nagyobb lángon teszem, hogy a gombából kiengedett víz ne gyűljön fel, hanem rögtön el is párologjon. Amikor a gomba készen van, rádobom a fagyasztott zöldborsót, és két perc alatt, folyamatos kevergetéssel áthevítem. A zöldborsónak nem kell feltétlenül felfőnie, mi pont azt szeretjük benne, hogy érezzük a zsenge, édeskés ízét. De aki csak főzve szereti, hagyja teljesen átfőni. Hozzáteszem a karikákra vágott zöldhagymaszárat, és további egy percig keveregetve a forrásig hevítem. Elzárom alatta a tüzet, s hozzáadom a forró kölest és a sajtot.
Nagyon ízletes, könnyű, laktatós tavaszi ebéd. Gombaszeretőknek mondanám, kötelező, de mindazok figyelmébe ajánlom szeretettel, akik szeretnének gyors, egyszerű, finom és laktató fogást. Önmagában teljes mértékben megállja a helyét, ha jó sok sajttal tálaljuk, a húsfogyasztók pedig köretként fogyaszthatják, az ő szervezetük is hálás lesz érte.
