A záróesemény „főszereplői” azok a méraiak voltak, akik részt vettek az augusztus eleje óta készülő előadás létrehozásában, hozzájuk csatlakozott szeptember 4-én a tizenöt fős nemzetközi csapat – olaszországi, szlovéniai, franciaországi, magyarországi és romániai tagokkal – közösen bemutatva a szabadtéri produkciót.
A Györgyjakab Enikő és Köllő Csongor által rendezett előadás a mérai közösség körüli mítoszt boncolgatta, azokat a kérdéseket, amelyek arról szólnak, hogy miért kötődünk a szülőföldünkhöz, mit jelent számunkra a haza, a család és azok az emberek, akikkel életünk során találkozunk. A produkcióba a mérai mondákat, legendákat és szokásokat is beleszőtték, az előadás a falu keletkezésének történetével indult, később azt is megtudtuk, hogy a település legfőbb bevételi forrása a bivalytenyésztésből származik, valamint azt is, hogy a helyiek egyik legfontosabb szokása a juhmérés: „A mérai juhmérésre szigorú szabályok vonatkoztak, csak kimondottan a juhtartó gazdák ünnepe volt, idegennek ott nem volt mit keresnie” – meséli Gyuri bácsi.
Jelenet az előadásból
Az előadást a mérai emberek személyes történetei határozták meg, az egyik asszony így vall a faluról: „Mit jelent számomra Méra? Az embereket, a házakat, az iskolát, ahová őseink, gyermekeink és én magam is jártam. A templomunkat, a mezőn legelésző bivalyokat, juhokat. Az esténként a ház elé kiülő öreg néniket. Ez az én falum, e nélkül árva és hontalan lennék. Bárhová visz sorsom útja, visszavágyom az én kis falumba.”
A másik részt vevő nő így fogalmaz: „Számomra Méra a szülőfalut és a családot jelenti, születésem óta itt élek, a nagy család tagjaitól sajátíthattam el és ültethettem gyakorlatba azokat a szokásokat, amelyek a faluban élnek. Örömöt jelent a mai napig bizonyos alkalmakat együtt ünnepelni, a közösség tagjaival örülni a sikereknek, osztozni egymás örömeiben, de jó megtapasztalni azt is, hogy a nehézségek közepette is számíthatunk mások segítségére, egymás terhét szívünkön hordozva bátorítást és biztatást kapunk.”
A méraiak történeteit hallgatva kis ideig az is a közösség tagja lehetett, aki az előadásra máshonnan érkezett. A külföldi résztvevők is hasonlóképpen fogalmaztak, azt mondták, olyan, mintha mindig is Mérában éltek volna.
(Borítókép: Jelenet az előadásból: a méraiak egyik legfontosabb szokása a juhmérés, ami sokszor hajnalig tartó zenés-táncos mulatsággal végződik. Fotók: a szerző felvételei)
