Persze, ha engem kérdeznek, lehet én kicsit másképp nézem a dolgokat, mint például Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke, aki szerint a rendelet európai uniós jogokat sért, hiszen korlátozza a munkaerő szabad mozgását. Már csak olyan szempontból is látom másképp, mert elsődlegesen nem jogilag elemzem és keresem a rációt a döntésben, hanem a hazai sport szempontjából próbálom értelmezni, elhelyezni időben és térben.
Utóbbi persze nem nehéz: Romániában élünk, abban az országban, ahol az úszósport új sztárjának, a 17 éves David Popovicinak első világbajnoki aranyérmet érő futamát egyetlen hazai tévéadó sem közvetítette. Abban a Romániában, amelynek képviselői a nem olimpiai sportágak világversenyén, a nemrég véget ért egyesült államokbeli Világjátékokon 1 ezüst- és 2 bronzérmet szereztek, miközben a fele annyi lakossal rendelkező Magyarország csak aranyból 11-et vitt haza. És abban a Romániában, amelyben a sportok királyának számító labdarúgás is a béka feneke alá süllyedt: az utóbbi években már az is nagy szó, ha egy klubcsapat feljut a harmadik számú európai kupasorozat főtáblájára, vagy ha a nemzeti tizenegy megveri Örményországot…
Igen, a hazai sport kritikán aluli helyzetben van, ezt mutatja már csak az is, hogy megfelelő körülmények hiányában éppen kerékpáros paralimpikon sportminiszterünk – ha emlékezetem nem csal – Bulgáriában készült a tokiói olimpiára. Ilyen időkben természetes hát, hogy mihamarabb meg kell tenni a sportélet feltámasztása érdekében mindent, ami csak lehetséges.
Ezúttal azonban a mihamarabb mégis korai – gondolok itt arra, hogy Novák Eduárd, miután a sportminiszteri tisztséget megkapta, stratégiáról beszélt. Márpedig én nem tudok arról, hogy ez elkészült volna, márpedig annak hiányában elhamarkodottnak látom a döntést, még akkor is, ha arról korábban egyeztetett a különféle sportági szakszövetségek képviselőivel.
Stratégia: „hadviselés elveinek és egy egész hadjárat tervezésének s vezetésének tudománya; hadászat”… Átvitt értelemben: „szervezett, nem fegyveres küzdelem tervezésének és irányításának főbb elvei” – írja az értelmező szótár, de a mai köznyelvben is a stratégia nem más, mint cselekvések hosszabb távú terve egy bizonyos cél elérése érdekében. Márpedig ebben a miniszteri rendeletben olyannyira nem látok semmiféle tervet, hogy a fegyver akár fordítva sülhet el. Például azért, mert jobb hiányában a közeljövőben saját ifi sportolóikat lesznek kénytelenek hadba küldeni a hazai klubok, ezzel pedig még inkább eltávolodnak az európai elittől, az európai kupáktól… Számomra az lett volna logikus, ha előbb profi szintre emeljük az utánpótlásképzést, s amikor már van kire építeni, akkor hozni be egy ilyen szabályozást – s akkor majd valósabb, időszerűbb vitát lehetett volna folytatni (Asztalos Csabára visszatérve) a jogi vonatkozásain: hogy diszkrimináció-e, sérti-e vagy sem az EU-s előírásokat, hogy a sportolói szerződés munkaszerződésnek számít-e vagy sem…
Mindezek után már részletkérdés, hogy Novák Eduárd – ha már meghozta a miniszteri rendeletet – miért nem tette azt néhány héttel korábban, mielőtt még a nyári átigazolási idény elkezdődik? Egyébként pedig azt sem kellene elfelejteni, hogy a klubok szintjén már rég globalizálódott a sport, példának okért hadd idézzek egyik múlt heti sportoldalunkból, amikor a Ferencváros labdarúgócsapatának Bajnokok Ligája-selejtezőjéről számoltunk be: „ A Ferencváros felállása: Dibusz – Wingo, S. Mmaee, Kovacevic (Knoester, 83.), Civic – Laidouni, Zachariassen (Mercier, 83.), Esiti (Loncar, 76.) – Nguen (Auzqui, 69.), Boli (Bassey, 69.), Traoré. (Hja, a Fradi továbbjutott, a hat román játékost is a soraiban tudó Kolozsvári CFR búcsúzott…).
Egyébként a miniszter rendelete mögötti jó szándékot nem akarom kétségbe vonni. Értem én, hogy a külföldi játékosok szerepeltetését korlátozó intézkedéssel a hazai sportolóknak szeretnének több lehetőséget biztosítani, és valóban jó lenne, ha a klubok több figyelmet fordítanának az ifikre, ha képzettebb, nagyobb számú sportoló közül választhatnának a szövetségi kapitányok, amikor a válogatott összeállításáról van szó. Mint ahogy az is jó lenne, ha a nagy világversenyeken ismét elkezdenének érmet szerezni a román illetve romániai sportolók – hiszen tehetségek bőven akadnak mifelénk is, mint ahogyan Popovici esete is bizonyítja, csak éppen fel kellene karolni őket. Ám ezt nem ilyen hirtelenjében meghozott döntéssekkel lehet elérni.
Persze, a rendelet kapcsán visszakozni is lehetne, elvégre nem ez lenne az első eset még ilyen magas szinten sem: az egészségügyi tárca is bejelentette a múlt héten, hogy 25 új kórházat épít a helyreállítási alapból, aztán hétfőn pontosított: nem épít, csak felújít – azért van egy kis különbség… Lehet, eljött hát az ideje beismerni, hogy Novák Eduárd miniszteri rendelete csak egy stratégiailag rosszul meghozott döntés volt. És valójában nem más, mint egy baráti ajánlás a klubok számára…
