Idén összesen tizennégyen vehették át december tizedikén a Nobel-díjat és a vele járó tetemes pénzjutalmat a svéd királytól. Pontosabban eggyel kevesebben, mivel a békedíj átadására Oslóban kerül sor, ráadásul jelenleg a díjazott politikai okokból nem lehetett jelen. Amint köztudott, idén ismét magyar alkotó részesült a legrangosabb irodalmi elismerésben: a Svéd Akadémia Krasznahorkai Lászlónak adományozta a Nobel-díjat. A hivatalos indoklás szerint Krasznahorkai látnoki erejű műveiért részesült az elismerésben, amelyek az apokaliptikus terror közepette is képesek megmutatni a művészet erejét.
Amint előre beharangoztatott, a “nemzet tévécsatornája”, a Duna Televízió egyenes adásban közvetítette a ceremóniát. Sajnos – sokadmagammal együtt – nem rendelkeztünk elég látnoki erővel, és előzőleg eszünkbe sem jutott, hogy a tévékészülékek képernyőjén a már igencsak ismerős szöveg jelenik meg magyarul – és a jogok, demokrácia stb. jegyében – angolul is: „szerzői jogi korlátozás miatt jelenlegi műsorunk kizárólag Magyarország területén látható”.
Nyeltem egyet, és egyéb elfoglaltságnak néztem utána. Azt már ugyan megszokhattuk, a jogok és a szerzői jogok magas szintű képviseletében, hogy az anyaország határain túl nemcsak a katalán szupercsapat, hanem sok esetben a nemzeti válogatott meccseit, kiemelt sporteseményeket sem lehet követnie az anyanyelvükön hivatalosan is lefokozott kisebbségieknek. Legutóbb például a magyar-román kézilabdameccset is a román kommentátor szurkolásával, vagy azt mellőzve izgulhattuk végig. Meg ránk nézve teljesen megalázó módon sokszor előfordul, hogy a híradóban még be sem fejeznek egy minket is érdeklő tudósítást, és túlbuzgóságból már a befejezetlen mondat felénél megjelenik a “bűvös szöveg”.
Az is beharangoztatott az emberi jogok világnapján, hogy a Duna TV és az M5 csatorna műsorában szerepel Tarr Béla filmrendező és Krasznahorkai László író egy-egy filmjének a bemutatása, amelyeknek a forgatókönyvét együtt írták. A filmekben a producerek közt vannak németek, de a többiek, a szereplők mind magyarok. Aki viszont rászánta magát a mintegy hétórás Sátántangó, vagy A torinói ló csupán két és fél órás megtekintésére a magyar állami tévécsatornákon keresztül, annak mélységesen csalódnia kellett. Ugyanis hét és fél órán át nézhette, hogy: „szerzői jogi korlátozás miatt jelenlegi műsorunk kizárólag Magyarország területén látható”.
Ez lenne az az „apokaliptikus terror”, amelynek közepette immár az emberi jogi túltengésben szenvedő, és kórházi beutalásra szoruló Európa képes lenne megmutatni a művészet erejét? Az az Európa, amely fegyvereket pumpálva a harctérre igazságos békéről beszél, amikor nagyon jól tudjuk, a saját bőrünkön érezzük (akárcsak a jogi korlátozások torzszüleményeit), hogy egy abszolút igazságtalan béke következményeit nyögjük ma is? Az az Európa, amelynek fővárosaiban már nem tanácsos bármely ház ablakából az izraeli zászlót kilengetni, miközben palesztin zászló lobog a bécsi Fogadalmi templomon, és iszlamisták zavarják meg a karácsonyi vásárt, és gerjesztenek félelmet, netán gyűlöletet.
Végül nem marad más hátra számunkra, mint gratulálni a legújabb magyar Nobel-díjhoz, és büszkén örvendezni csodálatos anyanyelvünk és irodalmunk egyéni (és egyetemes) elismerésének. No meg a hit, remény, öröm és szeretet jegyében áldott adventet kívánni egymásnak. Szerzői jogi korlátozások nélkül.
