Kizárásos alapon tehát csakis földönkívüliek lehettek – további bizonyíték, hogy nem is tudta senki emberfia megverni őket! –, e paranormális jelenségnél pedig már csak az furább, hogy e szimpatikus kis ufók miért éppen Erdély címerét választották ki arra, hogy mezükön szerepeljen. Hiszen annyi ország és régió közül választhattak volna!
Ez utóbbi állítás egyébként akkor is igaz, ha komolyra fordítjuk a szót. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a kis – U13-as korosztályú – hokisok saját költségen, magántámogatásokból vettek részt a kanadai sportrendezvényen, ennélfogva pedig úgy gondolom, akármilyen nevet választhattak volna csapatuknak, vagyis lehettek volna Hokicsokik, Pingvinek vagy éppenséggel Székely Jómadarak. Ilyenformán az, hogy „ufóink” mégis Románia és nem például Kenya képviselőinek „adták ki” magukat, s hogy mezükön az az erdélyi címer hirdette identitásukat, amely egyébként Románia hivatalos címerének is része, legfeljebb büszkeséggel kellene, hogy eltöltsön bárki hazai normális embert.
Csak hát országunkban is vannak (par)anormális jelenségek, akarom mondani személyek, akiket minden zavar, ami kicsit is utal arra, hogy Romániában élnek magyarok, hogy létezik Székelyföld és Erdély, és akik szerint Ádám és Éva, de legalábbis Jézus román volt. Az ilyen személyek soha nem fogják megérteni: az vagy, akinek érzed magad. Ez belülről jön, ez egy érzés. Kicsit olyan, mint az éhség: ha valaki éhes, ne próbálja senki bemagyarázni neki, hogy ő valójában szomjas. Másfelől pedig – ami szintén érthetetlen számukra – ha valaki erdélyinek érzi magát, az nem jelenti azt, hogy román- vagy Románia-ellenes. Akinek pedig mindenről ez jut az eszébe, annak éppen a saját identitásával vannak problémái, nacionalista kirohanásaikat pedig csakis annak a számlájára tudom írni, hogy többségi létük ellenére nekik van kisebbrendűségi érzésük – tudat alatt ezt próbálják fellépésükkel „palástolni”, kompenzálni.
Ami pedig a sportot illeti, az efféle felesleges feszültségkeltés helyett jobb lenne azt szorgalmazni, hogy végre a hazai sport kapja meg a szükséges támogatást a költségvetésből annak érdekében, hogy lehessen versenyképes feltételeket teremteni a tehetségkutatásnak (nem csak magyarországi pénzekből, lásd éppen a hokit…) és az ország hírnevét öregbítő élsportolóknak. Nem utolsó sorban éppen ezeknek a 13 éves kis hokisoknak, hogy úgy 10 év múlva, felnőttként már ne saját költségen utazzanak versenyekre, s hogy erdélyiekként még mindig Románia csapatát képviseljék és ne más országok színeiben kergessék a korongot…
