Másfelől azt is el kell mondani a kontinensbajnokság kolozsvári csoportja kapcsán, hogy Románia még sohasem rendezhetett eddig, még társzervezésben sem, férfi kosárlabda Eb-t – nőit viszont igen, két éve, éppen Magyarországgal közösen, amely eseményről akkor a két ország szakszövetsége úgy nyilatkozott: a partneri, baráti kapcsolatok megkoronázása volt.
Ezt a 2012 óta tartó barátságot kellene most folytatni, a nagy bökkenő azonban az – persze ez már nem annyira szakszövetségi, hanem válogatott szinten jelent „gondot” –, hogy az előzetes esélylatolgatások szerint az egymás elleni mérkőzés lesz a vízválasztó: az jut tovább, aki nyer. Vagy még az sem, de legalább lesz esélye…
A Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott sportbeszélgetésen a veterán Vizi Imre egykori válogatott kosaras – aki maga is részt vett az 1959-es Eb-n – egyértelműen az 5–6. helyen látta a csoportban e két, minket érzelmileg jobban érintő válogatottat, ám elhangzott: Csehország talán még verhető lehet a két „outsider” számára, így vagy Románia, vagy Magyarország elcsípheti a még továbbjutást érő 4. helyet. Már amelyikük legyőzi a másikat… S bár Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpiai játékok megálmodója szerint nem annyira a győzelem, hanem a részvétel a fontos, nem kizárt, hogy ilyenformán a pályán, de a nézőtéren is úgymond életre-halálra fog menni a játék az egymás elleni meccsen. Mint ahogyan az sem kizárt, hogy ez lesz a kolozsvári Eb-csoportkör egyetlen teltházas mérkőzése…
A román–magyar találkozóra egyébként 1300 jegyet kapott a magyar szövetség, tehát nagyjából közel 8000 román szurkolóra lehet majd számítani. Ilyenformán, bármennyire is sajnálatos lenne, van esélye annak, hogy felhangozzon az „afară, afară cu ungurii din ţară” rigmus. Erre utal az utóbbi időszak erősödő magyarellenes hangulata is, és az is, hogy a román labdarúgó első liga idei idényében már voltak ilyen megnyilvánulások stadionban. Nem utolsó sorban pedig Kolozsváron amúgy is van egy bizonyos fokú román–magyar ellentét a sportban, gondoljunk csak az U FC-re és a CFR-re, a két „ősi riválisra”, amelyek a múlt hét végén a harmadosztály első fordulójában csaptak össze (pontosabban az U és a CFR második csapata), ennek ellenére a mérkőzésen hétvégi nézőrekord dőlt: egyetlen élvonalbeli mérkőzésen sem voltak annyian a nézőtéren, mint e rangadónak titulált meccsen a Kolozsvár Arénában.
Persze, mindezen baljós előjelek ellenére még reménykedem, hogy a kosárlabda szerelmesei talán hamarabb észbe kaptak és jegyet vettek, mint a focipályára úgymond szurkolni kijárók – és akiknek egyébként mindegy a sportág, a „szereplés” a lényeg. Reménykedem, hogy azért sem lesz ilyen gond, mert a román válogatottban is van két magyar játékos, az egyébként éppen a Kolozsvári U-BT csapatát erősítő Kuti Nándor és Török Roland személyében. És abban is reménykedem, hogy egyáltalán semmilyen incidens nem lesz e hét alatt. Hiszen ennek a hétnek ünnepnek kellene lennie minden hazai kosárlabda-kedvelőnek, nem utolsó sorban minden kolozsvárinak, romániainak. Mert lám, lassan-lassan mégiscsak felkerülünk a rangos kontinentális sportesemények térképére, végre kezd olyan sportinfrastruktúránk lenni, hogy szervezőként egyáltalán szóba kerülhessünk. Végre tudunk olyan élcsapatokat, élsportolókat látni élőben, akiket eddig csak a tévéből ismertünk – a világsztárokkal érkező, NBA-játékosokkal is rendelkező spanyol kosárlabda-válogatott nem mellesleg Európa-bajnoki címvédő…
Pattogjon hát a labda, de csak a fair-play jegyében!
