Egyház és politika viszonya Romániában mindig izgalmas téma: most már megint „mindig” van. A kérdéshez jobban közelítve és árnyaltabban fogalmazva, a magát államvallási intézménynek tételező Román Ortodox Egyházra (BOR) gondolok ezúttal. Arra az egyházra, amelynek papjai 2014 őszén az elnökválasztási kampány hevében arra buzdítottak (videofelvételek igazolják), hogy igazi keresztényre kell szavazni, ha már voksra adja a fejét a jó román állampolgár; Klaus Iohannis lutheránusként, amolyan félig-meddig, vagy alig-kereszténynek minősült. Dániel pátriárka pedig, miután intézménye hivatalosan tagadta a Ponta-pártiságot, a második forduló napján (még urnazárás előtt) közleményben ismerte el, hogy a Fennvaló néha idegenvérűekkel is segített az ősi földön, és a Hohenzollern-dinasztiát emlegette, azon belül meg főleg a Ferdinánd-Mária királypárost.
Az egyház e sebtében álcázott kudarc dacára továbbra is a legnagyobb bizalmi indexszel bíró intézmények között maradt, igaz nimbuszát azért kikezdte az idő – s az előbbihez fogható megnyilatkozások. A Colectiv klub tragédiája okán a szerencsétlenség estjén fellépő együttest sátánistának nevező egyházi illetékesek megint „elszólták” magukat, majd következett a család fogalmát módosító referendum csődje. Bár a számítások szerint a népszavazást megelőző kampány, a kérdés tematizálása arra lett volna jó, hogy a lejtmenetben levő BOR befékezzen, és némi szimpátia-pótlékra tegyen szert, az eredmény keményen rácáfolt a várakozásokra.
Legújabb „fegyverténye” a Román Ortodox Egyháznak a járványidőben kilobbizott (zsarolt?) különleges státus: előbb az egyazon kanálkával való áldoztatás, majd a húsvéti ünnepkör, közelebbről pedig a jászvásári és a bukaresti zarándoklatok okán. Az éppen kormányzó politikai tényezők voksszerzési megfontolásból csak színlelték a járványügyi utasítások betartását, s amikor mégis keménykedni kezdtek, jött a csattanós válasz. Maga Dániel emelkedett szóra, mondván: 1989-ben is betiltották a zarándoklatot, és megdőlt a rezsim. Erre a leghevesebb reakció Cristian Tudor Popescu részéről érkezett: a pamflet-hangnemben gyakran fellépő újságíró a nyájat (gulyát) noszogató pásztor hangos hajkurászásához hasonlította az egyházfő kifakadását. Kapott is érte, de nem maradt adós; felemlegette, hogy mikor Temesváron 89 decemberében már ropogtak a sortüzek, az akkori ortodox egyházai vezetés Teoctist pátriárkával az élen továbbra is hűségnyilatkozatban kötelezte el magát a diktátor iránt.
S hogy még egy csavar újabb fordulatot hozzon a sztoriba, a jelenlegi főpénzügyér azzal riogat fb-bejegyzésében, hogy ha a PSD kerül hatalomra idén decemberben, jövőre megadóztatja az egyházak valamennyi jövedelmét…
Egyház és politika viszonya Romániában mindig izgalmas téma: most már megint „mindig” van. A kérdéshez jobban közelítve és árnyaltabban fogalmazva, a magát államvallási intézménynek tételező Román Ortodox Egyházra (BOR) gondolok ezúttal. Arra az egyházra, amelynek papjai 2014 őszén az elnökválasztási kampány hevében arra buzdítottak (videofelvételek igazolják), hogy igazi keresztényre kell szavazni, ha már voksra adja a fejét a jó román állampolgár; Klaus Iohannis lutheránusként, amolyan félig-meddig, vagy alig-kereszténynek minősült. Dániel pátriárka pedig, miután intézménye hivatalosan tagadta a Ponta-pártiságot, a második forduló napján (még urnazárás előtt) közleményben ismerte el, hogy a Fennvaló néha idegenvérűekkel is segített az ősi földön, és a Hohenzollern-dinasztiát emlegette, azon belül meg főleg a Ferdinánd-Mária királypárost.
Az egyház e sebtében álcázott kudarc dacára továbbra is a legnagyobb bizalmi indexszel bíró intézmények között maradt, igaz nimbuszát azért kikezdte az idő – s az előbbihez fogható megnyilatkozások. A Colectiv klub tragédiája okán a szerencsétlenség estjén fellépő együttest sátánistának nevező egyházi illetékesek megint „elszólták” magukat, majd következett a család fogalmát módosító referendum csődje. Bár a számítások szerint a népszavazást megelőző kampány, a kérdés tematizálása arra lett volna jó, hogy a lejtmenetben levő BOR befékezzen, és némi szimpátia-pótlékra tegyen szert, az eredmény keményen rácáfolt a várakozásokra.
Legújabb „fegyverténye” a Román Ortodox Egyháznak a járványidőben kilobbizott (zsarolt?) különleges státus: előbb az egyazon kanálkával való áldoztatás, majd a húsvéti ünnepkör, közelebbről pedig a jászvásári és a bukaresti zarándoklatok okán. Az éppen kormányzó politikai tényezők voksszerzési megfontolásból csak színlelték a járványügyi utasítások betartását, s amikor mégis keménykedni kezdtek, jött a csattanós válasz. Maga Dániel emelkedett szóra, mondván: 1989-ben is betiltották a zarándoklatot, és megdőlt a rezsim. Erre a leghevesebb reakció Cristian Tudor Popescu részéről érkezett: a pamflet-hangnemben gyakran fellépő újságíró a nyájat (gulyát) noszogató pásztor hangos hajkurászásához hasonlította az egyházfő kifakadását. Kapott is érte, de nem maradt adós; felemlegette, hogy mikor Temesváron 89 decemberében már ropogtak a sortüzek, az akkori ortodox egyházai vezetés Teoctist pátriárkával az élen továbbra is hűségnyilatkozatban kötelezte el magát a diktátor iránt.
S hogy még egy csavar újabb fordulatot hozzon a sztoriba, a jelenlegi főpénzügyér azzal riogat fb-bejegyzésében, hogy ha a PSD kerül hatalomra idén decemberben, jövőre megadóztatja az egyházak valamennyi jövedelmét…
Egyház és politika viszonya Romániában mindig izgalmas téma: most már megint „mindig” van. A kérdéshez jobban közelítve és árnyaltabban fogalmazva, a magát államvallási intézménynek tételező Román Ortodox Egyházra (BOR) gondolok ezúttal. Arra az egyházra, amelynek papjai 2014 őszén az elnökválasztási kampány hevében arra buzdítottak (videofelvételek igazolják), hogy igazi keresztényre kell szavazni, ha már voksra adja a fejét a jó román állampolgár; Klaus Iohannis lutheránusként, amolyan félig-meddig, vagy alig-kereszténynek minősült. Dániel pátriárka pedig, miután intézménye hivatalosan tagadta a Ponta-pártiságot, a második forduló napján (még urnazárás előtt) közleményben ismerte el, hogy a Fennvaló néha idegenvérűekkel is segített az ősi földön, és a Hohenzollern-dinasztiát emlegette, azon belül meg főleg a Ferdinánd-Mária királypárost.
Az egyház e sebtében álcázott kudarc dacára továbbra is a legnagyobb bizalmi indexszel bíró intézmények között maradt, igaz nimbuszát azért kikezdte az idő – s az előbbihez fogható megnyilatkozások. A Colectiv klub tragédiája okán a szerencsétlenség estjén fellépő együttest sátánistának nevező egyházi illetékesek megint „elszólták” magukat, majd következett a család fogalmát módosító referendum csődje. Bár a számítások szerint a népszavazást megelőző kampány, a kérdés tematizálása arra lett volna jó, hogy a lejtmenetben levő BOR befékezzen, és némi szimpátia-pótlékra tegyen szert, az eredmény keményen rácáfolt a várakozásokra.
Legújabb „fegyverténye” a Román Ortodox Egyháznak a járványidőben kilobbizott (zsarolt?) különleges státus: előbb az egyazon kanálkával való áldoztatás, majd a húsvéti ünnepkör, közelebbről pedig a jászvásári és a bukaresti zarándoklatok okán. Az éppen kormányzó politikai tényezők voksszerzési megfontolásból csak színlelték a járványügyi utasítások betartását, s amikor mégis keménykedni kezdtek, jött a csattanós válasz. Maga Dániel emelkedett szóra, mondván: 1989-ben is betiltották a zarándoklatot, és megdőlt a rezsim. Erre a leghevesebb reakció Cristian Tudor Popescu részéről érkezett: a pamflet-hangnemben gyakran fellépő újságíró a nyájat (gulyát) noszogató pásztor hangos hajkurászásához hasonlította az egyházfő kifakadását. Kapott is érte, de nem maradt adós; felemlegette, hogy mikor Temesváron 89 decemberében már ropogtak a sortüzek, az akkori ortodox egyházai vezetés Teoctist pátriárkával az élen továbbra is hűségnyilatkozatban kötelezte el magát a diktátor iránt.
S hogy még egy csavar újabb fordulatot hozzon a sztoriba, a jelenlegi főpénzügyér azzal riogat fb-bejegyzésében, hogy ha a PSD kerül hatalomra idén decemberben, jövőre megadóztatja az egyházak valamennyi jövedelmét…
