Nicolae Ciucă tartalékos tábornok jelölése ilyen összefüggésben akár jelképes, de vaskos pofonnak számít a hitelét vesztett politikai elit orcáján, az érintetteknek ettől most magukhoz illene térniük – gondolhatnánk. Tartok azonban attól, hogy Ciucă generálist nem kimondottan a kétségbeesett rendteremtés igénye emelte a kormányfőjelölti tisztségbe, hanem más megfontolásból bízták rá a kormányalakítást. Köztudottan az államfő bizalmasai közé tartozik, ez pedig mindent felülír a mai romániai politikai viszonyok közt. Ő volt az ideiglenes kormányfő 2020 decemberében, azt követően, hogy a második Orban-kormány lemondott, mindaddig, amíg Florin Cîțu átvállalta a feladatot. Értesülések szerint Ciucă már akkor felmerült alternatívaként, de a Ludovic Orban vezette liberálisok nem kértek belőle, végül a visszautasított Iohannis kénytelen volt „tartalékolni” nehezebb időkre. Amelyek most eljöttek. Mivel Cîțu - minden államfői igyekezet ellenére – már tényleg vállalhatatlan, most Ciucăn keresztül biztosított Iohannis ellenőrzése a kormány fölött. Ehhez kellett anno Florin Cîțu is – és emiatt nagyon nem kellett Ludovic Orban.
Persze, akik abból indulnak ki, hogy egy demokratikus ország élén most majd egy Irakban, Afganisztánban, Boszniában megedződött „hadúr” hozza meg a politikai döntéseket, azok komolyan elgondolkodhatnak azon, hol és pláné merre tart ez az ország harminc egynéhány évvel a rendszerváltozást követően. Illetve azon, hogy három évtized gyakornokság után miért nem sikerült felnőni a politikai osztálynak a rá mért feladathoz. Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy Európa haladóbb felében a védelmi miniszteri székekben az esetek többségében civilek ülnek, nem katonatisztek, Ciuca tábornok tehát már ilyen szempontból is anakronisztikus figura. Sőt! Nem ritkán hölgyek, példa rá Olaszország, Hollandia, Svédország, Németország, Nagy Britannia vagy épp a nyugat-európainak egyáltalán nem mondható Albánia. És hogy fokozzam: nem csak nők, kismamák! – lásd Spanyolország, 2009, a Zapotero-kabinet öt hónapos terhesen hivatalba lépő hadügyminiszterét.
Mindent összevetve, Romániának sürgősen kormány kell, a lehető legstabilabb. Ha erre most a parancsok osztogatásához – parancsok teljesítéséhez – szokott Ciucăt jelölte ki a (bal)sors, akkor nem marad más ennek a csürhe látszatát keltő politikai osztálynak, mint az, hogy: Vigyázz! Igazodj! Különben sem ő lenne az első hadi érdemekért kitüntetett katonatiszt, akit bevetnek rendet rakni e megbomlott országban. A tegnapi nap folyamán egyre többször emlegették fel a nagyszebeni vagy suceavai egészségügyi intézményeket, amelyek a járvány okozta válsághelyzetben katonai vezetés alá kerültek.
S ha már a bizalom-deficitből vezettük le – többek közt – a Ciucă-kinevezést, a román hadsereg mellett szót kell ejteni a másik toplistás intézményről, a Román Ortodox Egyházról. Amikor az országban a fertőzések száma elérte a 18 000-et és a halottak száma is újabb rekordot döntött, az ortodox egyház szóvivője révén megeresztett végre egy oltáspártinak is értelmezhető nyilatkozatot. Persze lehet, hogy ezt csak azok hallották ezt ki belőle, akik hónapok óta várják, hogy az egyház felelősségének teljes tudatára ébredjen és a leghatározottabban szálljon szembe okkult oltásellenes híveivel életek ezreit mentve meg ezáltal. És hogy azokhoz, akiknek valójában szólnia kellett volna, nem jutott el az üzenet. Reméljük, ha nem más, akkor a köreikben is megszaporodó gyászos események határozottabb állásfoglalásokra késztetik a román papságot. Hogy pontosan értse mindenki, aki e nehéz időkben az egyházban, vallásban találja meg az egyetlen biztos menedéket, mi a tennivaló ennek a szerencsétlen járványhelyzetnek a leküzdésére. Az ortodox püspökséget csak nem lehet katonai vezetés alá vonni…
