Romániai Horror Story: gyilkosok dicsőítése

Ion Antonescu marsall Horia Sima, a Vasgárda vezetője és Wilhelm Fabricius bukaresti német követ társaságában
Nem mindenki tanult holokauszt-és genocídiumkutatást, mint mi az egyetemen. De mindenkinek volt történelem órája az iskolában. Ezeken a történelem órákon, a történelem tankönyvekben annyi áll, például, Ion Antonescuról, hogy katonai diktátor volt. Nem. Ezt nálunk, ahol mélyrehatóan tanultunk a holokausztról és más népirtásokról, úgy hívják: háborús bűnös. Corneliu Zelea Codreanu nem hős, és nem mártír. Háborús bűnös.

A szuperválasztási év és a szélsőjobboldali ideológiák térhódítása miatt pattanásig feszülnek az idegek az országban. Mi sem hiányzott jobban a közhangulatnak, mint egy jó kis legionárius megemlékezés a Bukaresthez közeli Tâncăbeneşti-en. A Scena9 portálon olvasom, Venera Dimulescu tollából: náci tisztelgéssel emlékeztek Corneliu Zelea Codreanu legionáriusra a választások előtt. Andrei Pungovschi fotói egy olyan közösséget mutatnak meg a szélesebb nyilvánosságnak, amelyről nem tudunk semmit vagy nagyon keveset. Egy olyan közösséget, amelyről nem beszélünk, hátha mégse létezik. 

Idén 86 éve, 1938. november 30-án ölték meg Corneliu Zelea Codreanut, a Mihály Arkangyal Légiója vagy Vasgárda alapítóját, vezetőjét, 13 másik legionáriussal egyetemben. Mint az említett cikk szerzője írja, Tâncăbeneşti-en, a gyilkosság helyszínén minden évben szerveznek megemlékezést a 90-es évek óta. Tegye fel a kezét az, aki tudott erről! Ugye? Én sem. Pedig létezik és idén is részt vettek rajta vagy hetvenen. És ez a hetven ember elkövetett mindent, amit a törvény tilt: náci tisztelgés, horogkeresztes zászlók, Codreanu-portrék, minden, mi szem-szájnak ingere. Tették mindezt a hatóságok oltalma alatt, két rendőrautó és egy csendőrfurgon jelenlétében. 

Miután a közoktatásban átadott és megszerzett történelmi ismeretek hagynak némi kívánni valót maguk után, nézzük meg, mit csinált az az ember, azok az emberek, akiket az egyre bátrabb szélsőséges csoportok és egy bizonyos elnökjelölt hősként, mártírként emleget. Codreanu 120 golyót lövetett Mihai Stelescuba 1936-ban, mert kritizálta őt és azt, ahogy a legionárius mozgalmat vezette. Antiszemitizmusra és nyugatellenességre buzdította a követőit. Azt mondta, a zsidók ellenségek, a románok pedig, akik kapcsolatban vannak velük, árulók. Az árulók pedig nagyobb vétkesek, mint az ellenség. Ismerősen cseng?

Ion Antonescuról az iskolában azt tanuljuk: katonai puccs révén átvette a hatalmat 1940-ben, majd 1944-ig Románia diktátora volt. Azt rendszerint el szokták felejteni, hogy a legionáriusmozgalommal kormányozta az országot. Azt is, hogy uralkodása alatt százezerszám mészároltak le zsidókat és romákat, vagy hagyták őket embertelen körülmények között lágerekben elpusztulni. Ezek az emberek nem mártírok, nem hősök, nem lehet azt mondani, hogy „tettek jó dolgokat is”. Ezek az emberek háborús bűnösök. Gyilkosok, ha így jobban tetszik.

A második világháború óta ennek, amiről a Scena9 beszámol, nem lenne szabad megtörténnie. Nem mindenki tanult holokauszt-és genocídiumkutatást, mint mi az egyetemen. De mindenkinek volt történelem órája az iskolában. Nem mindenki ismeri mélyrehatóan a romániai holokausztot, de azt mindenki tudja és megtanulta, hogy ilyen borzalmat még egyszer nem engedhetünk meg. "Minden a szavakkal kezdődik, kollégák". Ezek már nem szavak. Ez túlmutat rajtuk. Nem ijesztegetni akarok. Csak azt akarom mondani a parlamenti választások lejártával, hogy szavazzunk helyesen az elnökválasztás második fordulójában. Még mindig lehet tájékozódni. Még mindig lehet jó, helyes döntést hozni.