A „robotkép” senkit sem lephetett meg. A pártfüggetlenség a politikusokból való mélységes kiábrándulásra válasz, a politikai intézmények iránti bizalmatlanság exponenciális növekedéséről is sok felmérés tanúskodik. A jobboldaliság minden bizonnyal a hagyományos értékek – hit, haza, család – garanciája ebben a másságra félve nyitó környezetben. A „férfi” terminus technicus pedig az autoritás iránti igény - az erő imponál, védelmet sugall, odakint pedig épp háború van. (Nem is egy…)
Ciolacuék örvendezésének, mint tudjuk, az elnökválasztás első fordulója vetett pillanatok alatt véget, amikor a kertek alól előkerült Călin Georgescu. A „vágyálom”. (Legalábbis azok számára, akik nem kíváncsiak a tényekre, csak saját frusztrációikhoz, félelmeikhez keresnek kapaszkodót.) Ő úgymond független - már amennyire el lehet ezt mondani arról a személyről, akinek több millió eurós kampányát enyhén szólva tisztázatlan forrásokból fizették. Férfias megjelenésű, ez is sokat nyom a latba, legalábbis azok számára, akiknek bejönnek a Sergiu Nicolaescu-féle mitikus hősök vegánabb kiadásban. És minden kétséget kizáróan jobbról érkezett, mégpedig a politikai paletta legszélsőbb fertályáról – és itt kezdődnek igazán a bajok. Finnyásabb demokráciákban a harcias, idegengyűlölő sovinizmus bűzös táptalaján szárba szökkenő civil szervezeteknek, politikai alakulatoknak és ezek képviselőiknek nincs létjogosultságuk, egy jogállamban a fasiszta szerveződések tevékenysége törvénybe ütköző.
Georgescu pedig nem csak burkoltan, hanem nyíltan rokonszenvez az egykori Vasgárdával és annak utódszervezeteivel - erről több hangfelvétel tanúskodik. Az elmúlt napokban a Gândul podcastjében, a hírhedt Marius Tucă moderálta beszélgetésen a romániai neolegionárius mozgalom egyik közismert képviselőjével karöltve érkezett – ha valakinek még kételyei lettek volna szimpátiái felől, most azokat igyekezett végképp eloszlatni. Ezt a cinizmust!
Az is könnyűszerrel visszakereshető, hány alkalommal nyilatkozott úgy: Antonescu marsall a román nemzet hőse! Azé az Antonescué, akinek vezetése alatt, az ő nevében helyettese, barátja és névrokona, Mihai Antonescu olyan intézkedésektől sem riadt volna vissza, hogy Dél-Erdélyben elzárják a magyar falvakat és hagyják őket éhen halni, a magyar ingatlanokat lefoglalják a román menekültek számára. Minden letartóztatásra letartóztatásokkal válaszoljanak, minden meggyilkolt románért cserében tíz dél-erdélyi magyart akasszanak fel. A magyar községekben a mobil csendőrosztagoknak feladata volt, hogy “a legelső lázadási kísérletnél gépfegyver, röviden és egyszerűen…” – hangzott az utasítás. Mégis hogy lehet ép ésszel, ép lélekkel felvállalni, azonosulni ezzel a korszakkal, ilyen vezetőkkel? Bármelyik oldalról… Valami vészcsengőnek csak be kellene indulnia bennünk, nem?
Amikor Traian Băsescu kiült a tusványosi színpadra és háromszor, szótagolva olvasta fel Románia alkotmányának első cikkelyét, hogy a „gyengébbek” is értsék: nem lesz itt semmiféle autonómia! – az jócskán felért egy szembeköpéssel a sok magyar szavazat beinkasszálása után. Ennél már csak Klaus Iohannis jónopotpészédézése fájt jobban, hiszen attól az istenített szásztól, a művelt, européer, maga is kisebbségi sorból származó elnöktől származott, akire százezrével szavaztunk mi, magyarok. Mindez most ártatlan bakalódásnak tűnik a kisebbségek létjogosultságát megkérdőjelező Georgescuhoz viszonyítva, aki mögött ott áll a szélsőségesen nacionalista AUR és egyéb gyanús elemek. (Két éve különben épp azért pakolták ki Georgescut az AUR-ból, mert az elszigeteltségből kitörni vágyó Simionék is vállalhatatlannak tartották legionárius nézeteit.)
Pártfüggetlen, jobboldali és férfi… Erre a prototípusra a jelek szerint továbbra is várni kell. A mostani kínálat: sötét erőkkel lepaktált, zavaros gondolkodású, nárcisztikus személyiségről árulkodó, szélsőségesen jobboldali Călin Georgescu, illetve a hirtelen kelt népszerűségre és az ezzel járó feladatokra felkészületlen, szándékait tekintve azonban Georgescuhoz viszonyítva kevésbé ártalmas Elena Lasconi, akitől a vasárnapi diadalt várja a szoknyája mögé bújt harcedzett férfipolitikusi gárda… és fél Európa.
