A tranzakció átvilágítását korábban az MVM orosz kapcsolataira hivatkozva kezdeményezte az energiaügyi minisztérium. Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter már tavaly megkongatta a román vészharangokat, és többször kijelentette, hogy egyértelmûek a magyar állami tulajdonú MVM és az Orosz Föderáció kapcsolatai, ráadásul az E.On Románia potenciális vevõje a német csoporttal kötött szerzõdés értelmében fenntartotta magának a jogot, hogy a román regionális szolgáltatót átadja harmadik, akár Európai Unión kívüli félnek is.
Az MVM mögött tehát az orosz medve réme lebeg és a románok hallani sem akarnak arról, hogy egy ilyen tranzakciót elfogadjanak. Nem akarom megelõlegezni, de nem lenne meglepõ, ha a védelmi tanács sem engedélyezné a tranzakció létrejöttét. Nem lenne példátlan a magyar beruházások romániai akadályoztatása, hiszen az OTP Románia is azért ment el hazánkból, mert a Román Nemzeti Bank megtorpedózta szervetlen növekedési kísérletét azzal, hogy megtiltotta egy görög bank, a Banca Româneascã megvásárlását, ami késõbb nem véletlenül a román tulajdonban levõ Eximbanké lett. A román jegybank ugyanis 2010 óta, a nemzetközi gazdasági válság hazai berobbanásától tudatosan törekedett arra, hogy növelje a román tõketulajdont a bankpiacon, amit 2 százalékról 30 százalék fölé sikerült feltornáznia.
A felvásárlás révén tervezett újabb magyar tranzakció elutasítása csak azt erõsíti meg, hogy a románmagyar viszonylatban még mindig jelentõs a bizalomdeficit, amit nyilvánvalóan Magyarország jelenlegi nyugat-európai kedvezõtlen megítélése határoz meg, s ehhez hozzáadódnak a hagyományos bizalomhiányosságok, amelyek végigkövették a román-magyar viszonyt az elmúlt bõ két évszázadban. Magyarország vegytiszta üzletnek tekinti ezt a tranzakciót, Budapest szerint politika nincs az ügyletben, amit azért nehéz lesz elfogadtatni Bukaresttel. Szerbiával és más nyugat-balkáni országokkal ez sikerült, ott ugyanis számottevõ magyarországi beruházások valósultak meg. Magyarországnak sikerült ezekkel az országokkal olyan bizalmi viszonyt kiépítenie a kétoldalú relációban, ami Romániával nem jött létre az elmúlt másfél évtizedben. Bukarest egyébként is görcsösen ragaszkodik a nyugat-európai mainstream álláspontjához, errõl az útról nem hajlandó letérni, ezért olyan körülmények között, hogy a románmagyar kétoldalú viszonyban nincs semmi bizalomerõsítõ elõrelépés vagy elem, ami ilyen helyzetben segíthetné a stratégiai fontosságú kereskedelmi ügyleteket, nehéz elhinni, hogy az energiaszektorban létrejöhet ez az üzlet.
Magyar cégek azért folyamatosan beruháznak Romániában, viszont ebben az esetben olyan stratégiai szektorról van szó, amit húsz évvel ezelõtt például nem annyira, de ma már a román állam is kiemelt figyelemmel kísér, ezért számíthatunk kedvezõtlen végkifejletre az MVM romániai terjeszkedése tekintetében. Az elmúlt években tapasztalható volt egy enyhe oldódás a románmagyar politikai kapcsolatokban, de ez nem akkora horderejû egyelõre, hogy megolajozza az E.On felvásárlására irányuló tranzakciót.
