Igen, a 2025-ös esztendő egészében is nőtt a gazdaság teljesítménye, de csak 0,6 százalékkal, ami már közelebb áll a stagnáláshoz, mint a növekedéshez. Felmerülhet egyesekben a kérdés, hogy akkor miért beszélünk technikai recesszióról. Hát azért mert egész éves gazdasági növekedés mellett is csökkenhet két egymást követő negyedévben a gazdaság, egyik tehát nem zárja ki a másikat.
Ha fejlett országról lenne szó, akkor még azt is mondhatnánk, hogy ez a 0,6 százalékos növekedés rendben van, de Románia még csak fejlődő ország, ezért a növekedési potenciálja nagyobb, tehát a mi esetünkben ez rossz teljesítmény. A különböző kormányoknak az elmúlt években meghozott következetlen és hibás gazdasági döntései vezettek ide. Vannak alapvető szerkezeti strukturális problémái is a román gazdaságnak, amely fogyasztáson alapul, s ez teszi sérülékennyé, hiszen a termelés csekély mértékű, ezért a fogyasztásnövekedés mindig az importot növeli. Emiatt Románia folyó fizetési mérleghiánya történelmi léptékben rossz: amikor nő a fogyasztás, akkor az import megugrik, és a folyó fizetési mérleg hiánya is kúszik felfele. Eddig csak válságok idején sikerült csökkenteni, amikor a fogyasztás is visszaesett. Az igazi javulást az eredményezné, ha sikerülne növelni a belföldi termelési kapacitásokat, mert akkor a helyben megtermelt árukból fedezhetné a gazdaság a növekvő keresletet, de Románia minderre nem volt képes az elmúlt több mint 35 évben, csak nagyon kis mértékben.
Romániának mint ahogy az egész világnak sem volt szerencséje, hiszen végigment rajtunk egy világjárvány, aztán kirobbant az orosz-ukrán háború, az energiaárak megugrottak és elszabadult az infláció. Az államháztartási hiányt a járvány alatt tudatosan magasan tartották a kormányok,így Bukarest is. Akkor rengeteg pénzt nyomtak a gazdaságba, számos vállalkozást megsegítettek, ezért sikerült nagyon nagy csődhullám nélkül átvészelni a pandémiát. De ennek eredményeként az államháztartás hiánya elszállt, 10 százalék körülire emelkedett, s Románia legnagyobb problémája a kormányok mulasztásai következtében az volt, hogy azóta is körülbelül ugyanezen a szinten maradt. Hiába figyelmeztetett Brüsszel és egyéb nemzetközi hitelintézetek, hogy ez így nem lesz jó, a politikai érdekek és a hozzá nem értés mindent felülírt, így Románia odajutott, hogy csak egy lépés választja el továbbra is a befektetésre nem ajánlott országoktól a nemzetközi hitelminősítések szerint.
Tavaly hatalmas nyomás alá került a költségvetés, hiszen a folyó fizetési mérleg és az államháztartás hiánya alkotta magas ikerdeficit, illetve a romló hitelminősítési besorolás miatt Románia rendkívül magas
hitelek mellett tudta finanszírozni a gazdaságot. Csak tetézte a bajt a bizonytalan politikai helyzet. Azóta sikerült valamelyest olcsóbb kamatfeltételek mellett hitelhez jutni, de még mindig sok a teendő, a kormánykoalíció pedig továbbra is elpolitizálja a helyzetet.
Főleg a Szociáldemokrata Párt (PSD) jár az élen ebben, amely már Victor Ponta óta prociklikus gazdasági intézkedéseket foganatosított, ami azt jelenti, hogy amikor jelentős mértékben nőtt a gazdaság (5-6 százalékkal), a kormányok akkor is serkentették a fogyasztást – feleslegesen és kockázatosan –, gyors ütemben növelve a minimálbért, a közalkalmazotti béreket és a nyugdíjakat.
A járvány idején, a szociáldemokrata-liberális koalíciók regnálása alatt az államadósság is elszabadult, amely jelenleg 60 százalékhoz közeledik, sőt hamarosan ezt a szintet is átlépi. Abszolút értékben ez még nem olyan magas, viszont a növekedési üteme teljesen aggasztó méreteket öltött, és ezt büntették a hitelminősítők, valamint a nemzetközi pénzpiacok magas kamatokkal.
Románia pénzügyeiről már régóta lerí, hogy fenntarthatatlanok, ezt kellett orvosolnia a Bolojan-kormánynak. Hogy mennyire jól vagy rosszul kezelte a helyzetet, erről megoszlanak a vélemények, de ami leginkább felháborító az a PSD hozzáállása, amely körülbelül úgy cselekszik, mint aki felgyújtja a családi házat, majd családját, ebben az esetben liberálisokat és főleg Bolojant teszi felelőssé azért, hogy oltáskor elárasztotta vízzel az égő házat. Gyors cselekvésre lett volna szükség tavaly nyáron, amikor a törölt elnökválasztás miatt csak féléves késéssel lehetett nekikezdeni a reformoknak. Az eddigi intézkedések nem voltak reformok, hanem többnyire adóemeléseket láttunk, amelyek
azonnal növelték a bevételeket. Csakhogy ez társadalmi elégedetlenséget váltott ki, és a PSD közben folyamatosan blokkolta az állam kiadásait csökkentő intézkedéseket. Ezért nincs erkölcsi alapja a szociáldemokratáknak Bolojant hibáztatni, akinek minden bizonnyal szüksége lenne jó tanácsokra, hiszen olyan gazdaságösztönző intézkedések is kellenek, amelyek megakadályozzák, hogy a gazdaság valóban, éves szinten is recesszióba kerüljön. A kormányfő egyedül pedig nem biztos, hogy elég kreatív ehhez.
Bolojannak tehát tüzet kellett oltania, de most valahogy újból ki kellene pofozni a házat, vagyis rendbe kellene tenni a gazdaságot. Ez csak akkor fog sikerülni, ha a koalíció egy irányba fog húzni, és a pártok nem vitatkoznak álszentül, vagyis a koalícióban mindennel egyetértenek, aztán kifele egyebet kommunikálnak.
A technikai recesszió még nem jelent katasztrófát, de a jelenlegi vészhelyzetben afelé haladunk, ha a pártoknak nem sikerül félretenniük a választási kampánylogikát, amelyet most teljesen indokolatlanul tartanak szem előtt, hiszen a választásokig még van idő egészségesebb alapokra helyezni a gazdaságot.
