Három intézkedést jelentettek be, amelyektől azonban nem szabad csodákat remélni. Gazdasági szakemberek szerint a kereskedelmi árrés korlátozása legfeljebb literenkénti 50 banis olcsóbbodást eredményezhet, ami nem jelent sokat. A kormány egyelőre nem adott konkrét magyarázatot arra, hogy mekkora csökkenést remél, hiszen az árak alakulása meglehetősen képlékeny, ezért bármilyen összegnek a bejelentése hamis várakozásokat ébreszthet a fogyasztókban.
A drasztikusabb beavatkozást sürgetők szerint a kormánynak az üzemanyag jövedéki adóját kellett volna felére csökkentenie, hogy például 3 lej helyett csak 1,50 lejt hajtson be az állam minden eladott liter üzemanyag után, csakhogy Ilie Bolojan kormányfő már korábban leszögezte, hogy a 6,2 százalékos államháztartási hiánycélból semmilyen körülmények között nem hajlandó engedni. Kevesebb jövedéki adó vagy áfa kevesebb bevételt jelentene, és ezt a kieső bevételt a kormánynak nincs miből pótolnia. Adókat már nem emelhet az akut társadalmi elégedetlenség miatt, az adóbehajtás javítása pedig továbbra is teljesíthetetlen célnak tűnik a gyengén szervezett, a technológia és a humánerőforrás szempontjából elmaradt állami közigazgatásnak.
A kormánynak valóban nincs mozgástere, mert ha nem folytatódik a költségvetés konszolidációja, akkor a gazdaság finanszírozása még nagyobb fejtörést okozhat. Az iráni válság miatt a nemzetközi pénzintézetek már így is csak 7 százalék fölötti kamattal hajlandók kölcsönt adni, vagyis pár hét alatt elillant az az előny, amit Románia kiharcolt a költségvetési konszolidációs tervvel. Ezúttal Románia önhibáján kívül vesztette el az előnyt, ami jól mutatja, miért veszélyes elengedni huzamosabb időre a költségvetés gyeplőjét, ugyanis magas deficitek esetében a nemzetközi fejlemények – amelyekre Romániának nem lehet semmilyen ráhatása – még sérülékenyebbé teszik az amúgy is instabil gazdasági alapokon álló országot.
Tegnap koradélután felmerült egyébként egy olyan forgatókönyv is, hogy a kormány csak akkor hajlandó lemondani az üzemanyag jövedéki adójából vagy áfájából származó bevételek egy részéről, ha a gázolaj eléri a 11 lejt. Mindez természetesen a nyersolaj nemzetközi árától függ, amit Bukarest nem tud befolyásolni.
Az egész világ keresi a megoldásokat az olajválságra, amely az eddigi legnagyobbnak mutatkozik. Ezt erősítette meg a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője is, miszerint a napi 11 millió hordó olajnak a kiesése a piacról eddig még soha nem látott méretű hiányt okoz. A legtöbb hazai és külföldi szakember óva int, hogy illúziókat tápláljunk, hiszen az energiaválságok általában nem szoktak rövid idő alatt rendeződni. Donald Trump amerikai elnök nyilatkozatai meglehetősen kiszámíthatatlanok. Hétfőn közölte, hogy eredményes tárgyalásokon van túl Iránnal, amit a perzsa állam később cáfolt. A háború elhúzódásáról egyelőre nem tudunk semmi biztosat és kecsegtetőt, Európát is váratlanul érte ez a konfliktus, mert az Egyesült Államok és Izrael nem értesítette európai szövetségeseit a támadásukról, amit a NATO-főtitkár is megerősített. Érthető tehát az európai országok szkepticizmusa, habár hosszú távon a legtöbb országnak csak baja származik ebből a konfliktusból. Ezért reménykednek egyesek, hogy nagyon hosszú ideig nem állhat fenn ez a patthelyzet a Hormuzi-szorosban, de egy biztos, hogy a forgatókönyvekről egyelőre csak találgatások léteznek.
A válság egyik nagyon súlyos következménye itthon az lehet, ha a megugrott energiaárak átgyűrűznek a kereskedelembe, és dominóhatás révén az alapélelmiszerek és szolgáltatások még jobban megdrágulnak. Történhet mindez olyan körülmények között, hogy az éves inflációs ráta már így is 9 százalék fölött áll. A jegybank reménykedett, hogy az év végére 3 százalék körülire csökken a fogyasztói árindex, de számításait minden bizonnyal ismét meghiúsítja ez az újabb konfliktus, ami nem a gazdaság belső szerkezetéből ered, de annál nagyobb mértékben van rá hatással. A fogyasztás várhatóan tovább fog zsugorodni, a fogyasztásra berendezkedett román gazdaság pedig még nagyobb mértékben veszítheti el azt a hajtóerejét, ami az elmúlt bő két évtizedben a gazdasági növekedés fő ereje volt. Egyedül a beruházások nem menthetik meg a helyzetet, a fogyasztásnak is helyre kellene állnia ahhoz, hogy bevételei legyenek az államnak, de a lakosság várhatóan még óvatosabb lesz, még kevesebbet fog költeni az általános bizonytalanság hatására. Románia egyet tehet, megpróbálja a maga belföldi házi feladatait elvégezni minél jobban, hogy csökkenjen a gazdaság sérülékenysége. A nemzetközi helyzetet illetően csak reménykedni tudunk, hogy a nagyhatalmak észnél lesznek, és értelmes kompromisszumra jutnak.
