Korábban az Alkotmánybíróság ugyanilyen megfontolásból alkotmányellenesnek nyilvánította azt a sürgősségi kormányrendeletet, amelynek alapján bírságokkal sújtották a kijárási tilalmat megszegőket. Ez akkor, a kijárási korlátozások feloldásának pillanatában háromnapos joghézagot eredményezett, ennyi ideig az illetékeseknek nem volt mire hivatkozva büntetéseket kiszabni az érvényben levő további óvintézkedések megsértése miatt. Kínos helyzet, Orban akkor is kikelt magából, azzal vádolta a testületet, hogy "a törvényszegők oldalára állt", pedig a szabályokat ő hagyta figyelmen kívül.
A miniszterelnöknek és csapatának minden esélye megvolt arra, hogy a legjobbat hozza ki ebből a szerencsétlen járványhelyzetből, határozottságot, következetességet tanúsítva/mímelve, az erős kéz politikája után sóvárgó, a „majd odafent megoldják!” észjárású választók meghálálták volna alkalom adtán. Azon igyekezetével, hogy megkerülje a parlamentet, és csak ő és kormánya dönthessen a dolgok alakulásáról, az emberek úgymond jólétéről, komoly támadási felületet teremtett. Praktikái ellene fordulnak, úgy tűnik, az egész válságkezelés kezd kicsúszni a kormány kezéből.
Romániában nem lehet teljes lelki nyugalommal azt állítani, hogy az Alkotmánybíróság döntései mentesek mindenféle politikai érdektől, de Orban kijelentése, miszerint az Alkotmánybíróságot terheli a felelősség, hogy az elvetett rendelet miatt nincs jogalap a kórházban tartani a fertőzötteket, és ezért terjed egyre jobban a kór, aljasság. Ahelyett, hogy a kormány világos, félreérthetetlen jogi helyzetet teremtene, ami az óvintézkedéseket illeti, bűnbakot keres saját mulasztásai miatt. Orban azt hiszi, a járványhelyzet még annak a látszatnak a fenntartására sem kötelezi őt, hogy Románia az áldatlan körülmények között is megpróbál jogállam maradni. Vajon tényleg ennyire ostoba, vagy ostoba és felfuvalkodott is egyben, és ez a probléma gyökere? Már a szükségállapot kezdetén ellenszenvet és gyanakvást váltott ki, hogy Románia az elsők között függesztette fel – részlegesen - az Emberi Jogok Európai Egyezményének alkalmazását, Orbanék mostani megnyilvánulásai pedig azt bizonyítják, a gyanakvás nem volt alaptalan. Bukarest úgy viselkedik, mint egy elefánt az emberi jogok porcelánboltjában, mintha azt se tudná, milyen kényes holmi közt mozog. Máshol is nagy kihívást jelentett a szabadságjogok szükségszerű korlátozása, de azokban az országokban, ahol a demokrácia mélyebb gyökerekből táplálkozik, azért diszkrétebben, körültekintőbben oldották meg.
A kormány végül kigyöngyözte a törvénytervezetet, amely a fertőzött személyek karanténba vonulási kötelezettségét szabályozza, ez hamarosan a parlament elé kerül. A szociáldemokrata pártiak máris bejelentették, kizsigerelik, hiszen tele van indokolatlan, jogsértő intézkedésekkel. Az APADOR-CH emberi jogi szervezet megállapításaira hivatkoztak, amely szintén kifogásokat fogalmazott meg a tervezettel kapcsolatban. És miközben a kormány hanyagságából zajlik a jogvita a szakemberek közt és ennek ürügyén a politikai vita a pártok közt, rohamosan nő a fertőzöttek száma, és vészesen csökken annak a kormánynak a hitele, amelynek idétlenkedés helyett sürgős megoldásokat kellene hoznia, különben elszabadulhat a pokol.
Márpedig minden joghézag, hiányosság visszaélésekre, újabb jogtiprásokhoz vezet. Különösen egy olyan országban, ahol - ha Orbant kérdezzük - a szabadságjogok néhány jogvédő szervezet és az alkotmánybíróság szeszélyének számít. Na meg újabban a Szociáldemokrata Párt szívügyének. Mit is mondjak, szép kis helyzet, amikor Ciolacuék oktatják ki a liberálisokat az egyéni jogok sérthetetlensége témában…
