Pákei „programszerű” pályázata

GY. DÁVID GYULA

Pákei Lajos (1853–1921) Kolozsvár egykori főmérnöke akkor már több mint hat éve a Fa-, Vas- és Építőipari Tanműhelyek tanára, s bár 31 éves korától a város tiszteletbeli főmérnöke, építésztervező pályájának még az elején jár. Előtte van még a nagy kolozsvári megbízásoknak, a New York szálló, vagy a sétatéri épületek tervezésének, a főtéri Fadrusz szobor fémjelezte kolozsvári Mátyás kultuszból adódó feladatvállalásainak. Az unitárius egyházban apja nyomdokain haladva a későbbi években tevékeny szerepet vállal, de még itt sem érték utol a nagy megrendelések: a kolozsvári, keresztúri unitárius oktatási intézmények tervezési megbízásai, és Erdély-szerte felépült unitárius templomai sem gazdagítják egyelőre még a 37 éves építész pályaképét. Ugyanakkor már jó pár éve foglalkoztatja a kolozsvári ipariskola, rajziskola, iparmúzeum helyszínéül szolgáló méltó épület tervezése. Így amikor hírét veszi a pesti pályázatnak, felvállalja a grandiózus programmal meghirdetett megmérettetést, s pár nappal a felhívást követően levélben keresi meg a kiírót.

Az országos magyar iparművészeti Muzeum Tekintetes Igazgatóságának

Budapest

A magyar mérnök és építési egylet értesítőjében 40ik számban kitett pályázati hirdetés 5ik pontjában közzétett utasítás alapján tisztelettel kérem a tktes Igazgatóságot méltóztassék nekem a muzeum épületére vonatkozó építési programmot és az ahoz tartozó magyarázatot megküldeni.

Maradtam a tekintetes Igazgatóságnak

kiváló tisztelettel

Pákei Lajos

Okl. építész

Kolozsvárt 1890 Nov. 23.

Cím. Pákei Lajos Kolozsvárt Majális utca 7.

Az Iparművészeti Múzeum és Iskola tervezett helyszínéül a ferencvárosi Üllői út–Kinizsi utca–Rákos utca (jelenleg Hőgyes Endre utca) által határolt 1553 négyszögölnyi telket hirdették meg. A tervezési programot, a pályázati hirdetménnyel együtt, a pályázók az országos magyar iparművészeti múzeum irodájában (Andrássy út 67.), valamint a magyar királyi iparművészeti iskola igazgatóságán (Andrássy út 71.) vehették át.

A kiírásban a beadandó munkarészeket is meghatározták. A jeligés terveknek tartalmazniuk kellett:

– egy általános helyzettervet (helyszínrajzot),

– az összes szinti alaprajzot [1:200],

– homlokzati és metszetrajzokat [1:100],

– egy precíz tervmagyarázatot az építéshez szükséges anyagokkal, valamint a köbtartalom alapján kiszámított részletes költségbecslést.

A tervpályázat 1891. május 15-i határidejére 12 pályamű érkezett. Pákei Lajos részvételét a pályázaton korábban csak Ács Piroska valószínűsítette s felhívta a figyelmet arra, hogy Pákei aláírása szerepel a „Programszerű” jeligével megjelölt pályamű visszavételi igazolásán. Ez a pályamű is beérkezik a megjelölt határidőre s erről Elismervényt is kiállítanak: Az országos magyar iparművészeti muzeum újonnan emelendő épületére hirdetett pályázat alapján beérkezett s „Programmszerű” jeligével ellátott pályatervről, és pedig: 11 darab tervrajzról, egy műleírás és költségvetésről és két darab jeligés levélkéről, melyeket alulírott a mai napon átvett. Fittler K.

A Zsűri május 25-én tartotta meg alakuló ülését, akkor kezdte el tanácskozását, melyen megbízták Fittler Kamill múzeumőrt a pályatervek fölmérésével és összehasonlításával. Ám a beérkezett pályamunkák közül a Zsűri egyiket sem ítélte változtatás nélkül kivitelezhetőnek (a végső értékelésre június 24-én került sor), s a kiviteli megbízás visszatartásával egy módosított programmal meghirdetett újabb fordulóra tett javaslatot. Erre azonban már nem kerül sor, gróf Csáky Albin miniszter döntését követően a megbízást az I. díjas Lechner Ödön–Pártos Gyula szerzőpáros nyeri.

Pákei terve valószínű már a pályaművekről készített előzetes összefoglaló jelentés június 22-i megvitatásán elvetésre került, ugyanis a részadatokat is összehasonlító értékelésre kiválasztott hét pályamű között, 78. szám alatt iktatott pályaműve már nem szerepel. A bíráló bizottság csak a díjazott és a megvételt nyert pályaművek esetében oldotta fel a jeligét. A korabeli lapok közül a Művészi Ipar közli a díjazott és a megvételt nyert tervek ismertetését, a pályázati bírálat jegyzőkönyvét pedig az Építő Ipar tette közzé.

A pályázat lezárultával Pákei levélben fordult a múzeum igazgatóságához:

Tisztelettel kérem tek. Igazgatóságot méltoztassék ezen elismervényben jelzett tervezetet czimemre vissza küldeni. Gondoskodtam, hogy a mappa számára való fa ráma s a mappa behúzásra egy drb. vászon oda küldessék. Az hogy a bepakoltatás és vonatra szállítás, feladással kénytelen vagyok tekintetes Igazgatóságot terhelni onnét van, mert nem tudnám ez ügyben hová forduljak. – Ezen szíves intézkedésért előre is köszönetemet fejezve ki teljes tisztelettel maradtam. Pákei Lajos

Az IMM Adattára a visszaküldés tényének elkönyvelését is őrzi:

Czimnek a tervrajzok becsomagolva Vörös K. szállító által elküldettek. 1891 VIII/13. Fittler őr.

Üllői útra merőleges hosszmetszet (MÉM 70.714)

Pákei Lajos Üllői úti terve tehát nem nyert se díjat, sem pedig megvételt, sőt a június 17-én elkészült beszámoló-bírálat valósággal leveszi a keresztvizet Pákei tervéről. Jogosságát a tervhagyaték hiányossága miatt se pro se kontra nem igazán tudjuk érdemben kommentálni, ugyanakkor fontosnak tartjuk magát a bírálat szövegét, a pályaművek áttanulmányozása során „nyert tapasztalat eredményét” újraközölni, mert csak az összes szempontot egymás mellé felsorakoztató megközelítéssel tudjuk a pályaművet minden vonatkozásában objektív vizsgálat tárgyává tenni.

A 78-dik iktató számú „Programmszerű” jeligével megjelölt tervezet, a koncepció tekintetében két szembeötlő momentumot tüntet fel.

Az egyik ugyanis az, hogy a tervező a programmban kívánt helyiségeket az alagsoron kívül 5 emeletsorban osztotta fel; a másik pedig, hogy a fedett udvar talaját a félemelet magasságában helyezte el.

Ez az elrendezés lényeges hátrányokkal jár; nevezetesen a sok emeletsor miatt az épület egy nagyobb szabású bérház jellegét nyerte, mi a monumentális jelleg rovására esik; tovább czélszerűségi szempontból sem felel meg, mert a közlekedést terhessé, a helyiségek használatát pedig kényelmetlenné teszi; végül pedig az építési költségeket felesleges módon növeli, mert az épület, a programmban kitett maximalis méreteknél jóval tágasabb helyiségeket tartalmaz.

Az udvar talajának a félemelet magasságába történt elhelyezése pedig azért nem helyeselhető, mert ezen elrendezés folytán, az épület főhelyéhez, a fedett udvarhoz való hozzáférhetés, nagyon meg van nehezítve.

Ha ugyanis belépünk az épület három főkapujának egyikén, egyenes irányban csak az előcsarnokon és az udvar alatt levő terjedelmes és gyéren megvilágított helyiségén át érhetjük el a főlépcsőt, mely a fedett udvarba vezet föl.

Ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy az udvar alatti helyiséget a tervező a szakkiállítás czéljaira szánta, – mire, mellesleg megjegyezve, a felette gyér világítása miatt nem volna alkalmas, – és hogy ezen helyiség közepét, éppen a főlépcső középtengelyében egy terjedelmes szoborfülke zárja el, nyilvánvaló, hogy a kényelmes és biztos közlekedés lehetősége ily körülmények között kizártnak tekintendő. A közlekedés ezen terv szerint egyáltalában igen meg volna nehezítve, mert a melléklépcsők, egynek kivételével, valamint helyenkint a folyosók is teljesen sötétek s az utóbbiak azonfelül még néhol kanyarulatban is vezetnek.

Nem helyeselhető, hogy a könyvtár a félemeleten talált helyet, mert ezen a helyiség csekélyebb magassága a könyvespol­cok felállítására elegendő térséget nem ad; továbbá, hogy a műszaki őr szobája a kapubejáró által a többi hivatalos helyiségektől külön választatik, és hogy a gyűjtemények helyiségei 4 emeletsorban vannak szétszórva; végül pedig, hogy az önképző körhöz, a főszöntő műhelyhez és a muzeum igazgatójának különben is czélszerűtlenül csoportosított lakáshoz a hozzáférhetés nem eléggé közvetetlen.

Szerkezeti szempontból a tervezet ellen csak az a lényegesebb észrevétel tehető, hogy a fedett udvar fölötti tetőzet miatt az udvarban erősebb oldalfalakat kellene építeni, mint most tervezve vannak. Építőművészeti szempontból a pályamunka kielégítő, mert a főhomlokzat tömegének elosztása sikerültnek mondható; az arányos kiképzés tekintetében azonban nem helyeselhető a III. emelet fölötti főpárkány alacsonysága, a koronázó párkány kissé nehézkes volta, és a díszteremnek túlságos nagy magassági mérete.

Az iskolahelyiségek elosztása egészben véve sikerült.

A kolozsvári építész tekintélyes tervanyagot hagyott ránk, melyet a budapesti és kolozsvári gyűjtemények őriznek, ám az Üllői úti múzeum pályázatra készített eredeti tervlapjai eddig még nem kerültek elő. A tárgyban készült egyetlen eredeti tervlap, ami igaz, jelzetlenül, de fennmaradt a kolozsvári unitárius levéltárban (MUEKvGyLvt), az egy homlokzati rajz, egy ceruzavázlat az Üllői úti főbejárati homlokzathoz.

Iparmúzeum és ipariskola főhomlokzata (5 változat), Kolozsvár (MUEKvGyLvt.1B)

Szerencsére Pákei lelkiismeretesen, a korabeli fotográfiai eszközök segítségével is dokumentálta tervezői munkásságát, s így fennmaradtak programszerű terveinek dokumentumai is. Pákei Életrajzában is jelzi, hogy akit a pályaműve érdekel, az nézze meg négykötetes rajz gyűjteményemben a fényképfelvételeket a „budapesti iparművész és iparművészeti múzeum” cím alatt. A Magyar Építészeti Múzeum (MÉM) fotódokumentumai között a jelzett négyből, egy mappa fennmaradt. A 21x25 cm-es, Architecture L. de Pákey aranyozott betűkkel szedett feliratozású kis szürke mappában, 53 db. vastag kartonra ragasztott fotó mutatja be Pákei Lajos munkásságát, közte az Iparmúzeum pályázatának néhány tervlapját is (ezúton köszönöm a múzeum munkatársainak Baldavári Eszternek és Ritoók Pálnak a tervek megismerésében és megismertetésében nyújtott segítségét).

Abból a néhány homályos fotókópiából, amelyeket az MÉM Pákei hagyatéka megőrzött számunkra, látszik, hogy a bajor és bécsi iskolákban nevelkedett kolozsvári építész nem akarta forradalmasítani az építőművészetet, csak egy korrekt, „programszerű” tervet kívánt bírálói rendelkezésére bocsátani. Nekik pedig, úgy látszik, pont nem ez kellett: a zsűri – ahogy azt Nemes Márta megállapította – a konvencionális architektúra alkalmazása helyett az egyéni építészeti törekvéseket támogatta. S bár a kor építészetét olyan kimagasló kortárs építészegyéniségek határozták meg, mint Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Alpár Ignác vagy Schulek Frigyes, a pesti művészvilág ebben az időben már mást, a régi akadémista térszervezésen túllépő újat akart, s ennek az elvárásnak Lechner Ödön pályázatát tartotta legmegfelelőbbnek. Nemes egyúttal rámutat arra is, hogy a kiviteli megbízás átmeneti elmaradása ugyanakkor pont a konvencionális erők még jelentős befolyását bizonyítja.

Pákei – amint az Fittler Kamill elismervényéből kiderül – 11 rajzon nyújtotta be pályázatát, ám ebből mindössze 5 lapról alkothatunk – sajnálatunkra eléggé homályos – képet. A kiírásban elvárt hat alaprajzból egy földszinti és egy emeleti alaprajz maradt fenn, mérete miatt részleteiben nehezen értelmezhető fotómásolatban. A fennmaradt két alaprajz fényképét Pákei egy kartonon „dokumentálja” így a több ezer négyzetméter beépített területű épület alaprajzait alig pár négyzetcentiméternyi felületen tudjuk csak megvizsgálni.

A tervezett épület bejárati traktusa kiegyensúlyozott főhomlokzattal fordul az Üllői út felé, „főhomlokzati tömegének elosztása sikerültnek mondható”, írja a bírálat a szűken szabott egyik dicsérő mondatában. Két végén egy-egy szervesen csatolt saroktorony jelöli ki az oldalhomlokzatokat, s ezzel a baloldali „sarokcsukló” – több pályaműnél is sérelmezett – problematikája is megnyugtatónak mondható megoldást nyer.

Az ily módon szimmetrikusan komponált homlokzaton nyíló hármas főbejárat tengelyére van felfűzve az előcsarnok, a földszinti fedett udvar oszlopsorral keretezett négyzete (csak a bírálatból tudjuk, hogy a terem a szakkiállítások számára volt fenntartva), melynek végén monumentális lépcső vezet a magasföldszinten elhelyezett aulába. Pákei megoldásában feltehetőleg ez utóbbi a fő kiállító tér (ennek bonyolult elérhetőségét talán jogosan vetik szemére), amely egy felülről megvilágított – feltehetően díszes – üvegmennyezettel, kettős oszlopsorral (oszlopközökben szobordíszekkel) körülölelt több szint magas térré magasztosul. A középrizalit szoborcsoporttal koronázott attikáját „artem non odit nisi ignarus” (csak a tudatlan gyűlöli a művészetet) felirat díszíti, alatta a Léda és Ganümédész tengelyt kijelölő szobra között (lábaiknál az isteni Zeusz két megtestesülése a hattyú és a sas) Paris ítéletének a frízét láthatjuk. A földszinti terem középpontját Pallas Athéné hatalmas ülőszobra uralja.

A pályázati tervek fennmaradt fotódokumentumai fekete-fehér másolatok, s így a rajzok prezentációs technikájáról közvetlen képet nem nyújtanak. Annyi azonban mindenképpen megállapítható, hogy a rajzok kidolgozottak. A feltehetően akvarellel színezett tervlapok (homlokzatok, metszetek) felidézésében talán segítségünkre lehetnek a pár évvel később készített kolozsvári Vigadó tervei, amelynek programjában szintén szerepel egy több szint magas, oszlopokkal, árkádokkal keretezett, gazdagon (szobrokkal, falfestésekkel) ornamentált aula.

Ezek után nézzük, hogyan emlékezik meg erről a kísérletéről maga Pákei, halála előtt írt Életrajzában (a Kolozsvári Állami Levéltárban őrzött kézírásos dokumentum másolatát Bordás Beáta bocsátotta rendelkezésemre, melyet ezúton is köszönök).

Tervezési pályázatokon részt nem igen vettem. Egyfelől azért, mert itt a terveknek ilyen móddal való beszerzésének szükségessége nem fordult elő, másfelől azért, mert ezeknek sorsa bizonytalan és e mellett sok költséggel járó. Egy ízben pályáztam a Budapesti Orsz. Iparművészeti Iskola és Múzeum terveivel, mint 5 [!] pályázó közül egyedüli pályázó, ki a programm előírt méreteit betartottam – mert azt el sem képzelhettem, hogy egy iparmúzeumnak, melyben a fő kiállítási terem 1000 négyzetméterben állapítatott meg – lehet 5-600 m² is. […]

Pákei felháborodását – még ha sarkosan, kicsit túlozva fogalmaz is – megértően kell kezeljük, hiszen a pályázati hirdetményben a kiírás szövege elég keményen fogalmaz: „A tervezés programjában foglalt – akár lényegbeli, – akár alaki föltételek bármelyikétől való eltérés, az illető tervet a pályázatból kizárja”. De olvassuk tovább az Életrajzot:

Jegyzet / Az én bírálatom: csak pro memoria és Justicia nevében.

A legnagyobb elismeréssel vagyok hazánk egyik legnagyobb építő művésze Lechner Ödön genialitása iránt kinek pálya terve szerint az Üllői úton az a gyönyörűséges épület felépült a legmagasabb művészi kivitelben. De mert ő a nagy kiállítási csarnokot 600m² vagyis az előírt 1000 négyzetméter helyett így kevéssel több mint a felére redukálta a megoldási nehézségeket ezzel küzdötte le s e terem már az első használatnál teljesen szűknek bizonyult, s bővíteni többé nem lehet, méltán kérdezhetem a Juri bizottságtól, hogyan nem fontolta meg azt, miszerint ezen legszükségesebb muzealis terem túl szűk volta miatt, mily nagy mérvben van akadályozva legföbb feladatának gyakorlásában, s abban, hogy a kiállításait mindig csak szűk keretben rendezheti, így valódi czélját a múzeum soha el nem érheti. – Mellesleg ami szintén a legfőbb baj, hogy e terem úgy ki van ornamentálisan díszítve, hogy agyonüti a kiállítási tárgyakat, holott azoknak a legnagyobb nyugodtsági környezet kell.

Annak, hogy Pákei mennyire értékelte Lechner művészetét beszédes bizonyítéka az a tény, hogy az általa, pályázóként javasolt „jury tagok” egyike éppen Lechner Ödön volt. Ugyanakkor a Lechner-terv bírálatában ezt az eltérést – ha nem is ekkora mértékűt – a zsűri is megállapította, ahogy Ács Piroska írja „a fedett udvar és a néprajzi múzeum terei kisebbek a megszabottnál, [ám] ezt a gyűjteményi egységek tágasabb elhelyezése kompenzálja”; az eltérést Nemes számszerűsíti is: „a fedett udvar 165, a néprajzi rész pedig 95 m²-rel kisebb a megkövetelt méretnél.”

Pákei Lajos a két kolozsvári iparmúzeum épületének tervei között (MUEKvGyLvt.6C)

A tényszerűen ellenőrizhető adatokon kívül (pont ez a tényszerű ellenőrzés az, amit Pákei rajzainak hiányában csak részben tudunk megtenni) természetesen a fenti meglátások közül is lehet vitatni egyik-másik jogosságát. Az viszont nem kérdés, hogy Pákei ezen sok költséggel járó ujjgyakorlat után sikerrel viszi végig a kolozsvári rajziskola korábban elkezdett tervezési ügyét egészen az 1898-as megvalósulásig.² Ekkor veszik használatba az időközben a császári névvel fémjelzett, s további funkciókkal kibővített intézményt, az Állami Ipari Szakiskola, I. Ferencz József Iparmúzeum és Városi Szakipari Rajziskola épületét.

Az 1890-ben készített (akkor már III.) alaprajzi variációján a korábbi kompakt helyiségcsoportosítás helyett megjelenik a többszintes árkádokkal keretezett udvar, végében egy nagyvonalúan felvezetett lépcsővel. A homlokzati középrizalit feletti baluszteres attikát már szoborcsoporttal díszíti, hogy aztán 1895-re – az immár 5. tervváltozatnál (közben a helyszín is változott) –, már megjelenjen a kivitelezett épülethez közeli tömeg és homlokzatformálás, az említett oldalrizalitokkal, az ismerős tetőformákkal, szobordíszekkel.

Az Építő-, Fa- és Fémipari Ipariskola épülete megvalósult állapotában a budapesti Üllői útra készített terv kicsinyített, ugyanakkor a helyi programra adoptált háromszintes homlokzatával néz a kolozsvári Malom utcára. A pályázati terv két, kupolás saroktornya helyett hengerpalástokból négyzetalaprajzra szerkesztett tetőidomú oldalrizalitok fogják közre az utcafrontba integrált főhomlokzatot, melyet középen, a tengelyben nyíló főbejárati homlokzatszegmens felett a kisebb léptékben komponált Üllői úti nyújtott hengerkupola-tető zár le. A középrizalit attikás főpárkányán itt is megjelenik a szoborcsoport, ám a tervet itt sem követi megvalósulás.

Az egyesített kolozsvári intézmény számára felhúzott épület csakhamar – de különösen az intézmények szétválását követően – szűknek bizonyult. Pákei Életrajzában is jelzi, hogy „daczára minden fejlesztési irányérveimnek, [az épületek területének] csak felét nyerhettem meg, melynek hátrányos követ­kezményei rövid idő alatt be is bizonyultak.” Az iparmúzeum számára így új épületet kellett emelni. Pár év múlva, 1904-ben, szintén az ő tervei alapján épül fel az utca átellenes oldalán a város önállósodott intézményének épülete, a kolozsvári I. Ferencz József Iparmúzeum.

Pákei sikertelen pesti pályázata végül is sikerre vezetett. Általa nyert a kolozsvári iparoktatás intézménye két fontos hajlékot, melyek a mai napig az oktatás ügyét szolgálják, s melyek – átalakításaik ellenére is – Kolozsvár emblematikus épületei. A két épület napjainkban a kolozsvári műszaki egyetemnek ad otthont, s az építési valamint az elektronikai, távközlési és informatikai karok épületeiként szolgál.

Utóirat:

Van még egy adat, amely Pákei Lajost a pesti múzeumhoz köti. Pákei 1897-ben vállalja el a kolozsvári iparmúzeum igazgatását, s rögtön az elején megkeresi pesti „kollegáit”. Az Iparművészeti Múzeum Adattárában őrzött 426/1897 sz. ügyirat másolat szerint „Pákei Lajos iparmúzeumi igazgató” a múzeumi szervezet szabályzatát kérő, 1897. november 17-i beadványára a következő választ kapja (az ügyirat-másolat számát Ács Piroska adja meg, a benne foglaltaknak, mint ahogy az Adattár vonatkozó egész anyagának a megismeréséhez nyújtott szíves segítségért Lichner Magdolnának tartozom köszönettel):

Nagys. Igazgató úr.

Szíves tudomásul van szerencsém értesíteni, hogy múzeumunk szervezeti szabályzata még az 1887 évtől való és a jelenlegi viszonyoknak egyáltalában meg nem felel. Sajnálattal nem küldhetem meg.

Kiváló tisztelettel

Budapest 1897. XI / 22.

Az irat tárgya és a hozzá fűzött fővárosi ügykezelői megjegyzés tovább árnyalja a vidéki igazgató-építésznek adott választ: Pákei Lajos iparmúzeumi igazgató Kolozsvárt a muzeum szervezeti szabályzatát kéri. Feles példányokkal nem rendelkezvén a kért szabályzatból.

¹ Az Üllői úti Iparművészeti Múzeum gazdag bibliográfiájából itt most csak hármat emelnék ki: Nemes Márta: Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma; Ács Piroska: Az Iparművészeti Múzeum palotájának építéstörténete a kordokumentumok tükrében; Ács Piroska: A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897).

² A kolozsvári iparmúzeum intézménye, épülete, illetve Pákei vonatkozó építésztervezői, intézményszervezői tevékenysége az utóbbi időben nem egy írásnak lett tárgya. Gaal György: Iparmúzeum Kolozsvárt.; Murádin Jenő: A kolozsvári Iparmúzeum és gyűjteményei, valamint Székely Miklós kutatásai nyomán megjelent tanulmány: Pákei Lajos kolozsvári iparmúzeumi és ipariskolai palotái 1882–1904 között, illetve kutatásainak 2015-ben, az oroksegfigyelo.blog.hu-n három részben közétett ismertetése Az elsüllyedt múzeum címmel.

(Borítóképen: Üllői úti főhomlokzat (MÉM 70.702)