A könyvet ma mutatták volna be a bonchidai Bánffy-kastély nyílt napján, de amint már tegnapi lapszámunkban olvashatták, a szervezők úgy döntöttek, hogy a napokban rohamosan növekvő járványügyi esetszámok miatt nem tartják meg az október 2-ára tervezett eseményt.
„A 2001-ben megjelent épületmonográfia után a mostani „adalékok” az abban összegyűjtötteket egészítik ki, az akkori tudásunkhoz ad hozzá. A kötetet alkotó tanulmányok a kastély építéstörténetének elmúlt kétszáz esztendejét vizsgálják, e kor értékeinek megvalósulási körülményeit kutatják, s gyűjtik egybe azokat az adatokat, amelyek az évszázadok folyamán bekövetkezett változások miatt, a rekonstrukciós munkához fontos adalékokkal bírnak. A nyugati oldalt díszítő verandarácsot, a kastély kovácsoltvas főbejáratát és főlépcsőházának mennyezeti stukkóját, vagy a kastély nyílászárói közül a kápolna klasszicista kapuját, neogótikus ablakait, ólomüvegbetétes portálját tárgyaló írásokkal a szerző nemcsak a kastély stílusgazdagságának egy-egy újabb bizonyítékát mutatja fel a kastélyt évszázadokon keresztül építő mesterek hosszú sorának míves munkái előtt tisztelegve – s némely esetben a rajzi rekonstrukcióval is próbálkozva –, de nyilvánvalóvá teszi a műemlékvédelemi munka széles palettáját is.”, olvasható az Idea Könyvtér közösségi oldalán a kötetről.
Hasonlóan sokoldalú Bánffy Miklós művészi életútja, amelyben – az egyik tanulmány által tárgyalt – építészet tárgykörébe tartozó munkáknak is helye van az átfogó építészet-politikától, az egyes épületek térszervezésén keresztül a műemlékvédelem támogatásáig.
A kötet tanulmányait gazdag, igen sok esetben először nyilvánosságra kerülő dokumentum értékű képanyag kíséri.
