Bemutatták Gy. Dávid Gyula Pákei Lajos hagyatéka című kötetét
Gy. Dávid Gyula egyes írásai Kolozsvár egykori főépítészéről több alkalommal is megjelentek lapunk hasábjain az elmúlt években, a most napvilágot látott kötet egy repertórium-adattár, amely – félezer oldalon – számba veszi az építész több mint ezer tételből álló reánk maradt, de az elmúlt, lassan száz év alatt szétszóródott örökségét a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárától, a budapesti gyűjteményekig. A repertóriumokhoz néhány függelék, melléklet csatlakozik, kiegészítésül. Ezek betekintést nyújtanak az egyes gyűjtemények és őrzési helyek anyagába, áttekintő képet adnak a Pákei család 16. századig visszavezethető leszármazási rendjéről, az építész és műemlévédő Pákei tervezéseinek, épületfelméréseinek kolozsvári helyszíneiről.
– A könyv kolozsvári születésű szerzője, Gy. Dávid Gyula építész közel két évtizede a bonchidai Bánffy-kastélyról szóló rendkívül gazdag, kimerítő adatgyűjtésre épült alapos, és hiánypótló munkával hívta fel magára a figyelmet. Kötetének azóta már újabb, javított és bővített kiadása is megjelent, s e Bonchidáról szóló kötete koncepcióját ismerhetjük fel lényegében a Pákei Lajos hagyatékának szentelt munkájában is. Szerzője teljességre törekedve, lehetőleg minden forrást felkutatva, összegyűjtve és bemutatva próbálja megalapozni választott témája kutatását. E teljességre törekvő gyűjtésnek köszönhetően sikerült a Pákei Lajos tevékenységéhez kötődő, különböző intézmények és a leszármazottak által őrzött hagyatékrészek virtuális egyesítése ebben a katalógusokat felsorakoztató összeállításban – mondta méltatásában Kovács András.
Amint a művészettörténész megjegyezte, „ez a gyűjtemény nem könnyű délutáni olvasmány, csupán eligazító bemutatással körített felsorolása a szerző kutatásai során feltárt anyagnak. Mindazok azonban, akik ezután nyúlnak Pákei Lajos munkássának dokumentumaihoz, immár pontos eligazítást találnak benne a kutatható forrásokról és a kutatás lehetséges távlataihoz is”.
– Kolozsvár reneszánsz arculatának a kutatójaként számomra is nagy élmény volt átnézni a város korabeli emlékeit bemutató rajzok, felmérések, és a hozzájuk fűződő feljegyzések sorozatát. Terjedelmes, mintegy 1300 tételből álló katalógus jött létre, csupán a feldolgozott, még mindig töredékeknek számító rajzaival. A szerző nem elég pregnánsan megfogalmazott véleményéhez csatlakozva magam is úgy vélem, hogy ezt a gazdag anyagot napjaink lehetőségei közepette már digitalizálva lehetne, és kellene közkinccsé tenni, s a kutatás rendelkezésére bocsátani. Ez persze már a jövő fejleménye lehet, addig mi e kötet tartalmának, illusztrációinak örülhetünk, amelyekért csak hálás köszönet illeti a szerzőt, a közreműködőket, és kiadóját, az Erdélyi Múzeum-Egyesületet – mondta méltatása befejezéseként Kovács András.
Gy. Dávid Gyula
A művészettörténész által felvetett digitalizálásról szólva, Gy. Dávid Gyula kifejtette: az EME Pákei Lajos 160 éves születési évfordulója alkalmából rendezett egy megemlékezést, akkor határozták el, hogy az unitárius levéltárban fellelhető rajzokat megóvják az utókor számára, azóta mintegy 800 tételt digitalizáltak, és ezt az Erdélyi Digitális Adattárban közzé is fogják tenni. – Hogy a többi gyűjtemény, például a budapesti mikor jut abba a fázisba, hogy ez megtörténjen, majd kiderül, de reméljük, hogy ez a kötet egy kis impulzust ad ennek a törekvésnek – mondta az építész.
Minden itt van ebben a kötetben, vagy vannak még esetleg egyéb, eddig nem ismert forrásanyagok, kérdezte Furu Árpád a szerzőtől. – Hogy minden benne van-e, ezt tulajdonképpen a jövő kutatásai fogják eldönteni. Ez a könyv egy kapu, amit most kinyitunk, és ott van előttünk az egész Pákei-hagyaték. Mindazok, akik szeretnének foglalkozni az életművel, remélhetőleg a nagy részét megtalálják majd annak, ami a kutatásuk tárgya lesz – jegyezte meg Gy. Dávid Gyula, hozzáfűzve: mindig akadhat újabb kutatásra váró mappa, doboz, amiről még nem tudnak.
(Borítókép: Gy. Dávid Gyula könyvét Kovács András méltatta. Fotó: Horváth László)
