1921-ben halt meg, s az eltelt több mint egy évszázad már ennek a hagyatéknak a gondozástörténete. Mert épületeivel, írásaival, papíron maradt terveivel együtt a feladatot is megkaptuk, hogy megismerjük, megőrizzük és megismertessük ezt a hagyatékot, vagy szükség szerint folytassuk azt a munkát, amelynek befejezése már nem adatott meg neki.
Ennek az emlékápolásnak a lefrissebb tanúságaként áll előkészítés alatt a Holnap kiadó gondozásában az idei megjelenéssel tervezett Pákei Lajos-kötet, a kiadó Építészet Mesterei sorozatában. De az első nagyon fontos lépéseket még Pákei életében maga Kelemen Lajos megtette, „Erdély levéltárosaként” felismerve ennek a hagyatéknak – amely saját életművén kívül a Pákei család levéltári anyagát is tartalmazza – a rendkívüli fontosságát, s az erdélyi művelődéstörténetben elfoglalt jelentős helyét.
Pákeitől, halálakor, Kelemen Lajos 1921 tavaszán nekrológban búcsúzik,[1] őt követően viszont Gyalui Farkas irodalomtörténész az, aki elsőként méltatja Kolozsvár egykori főmérnökének, az Iparmúzeum igazgatójának, templomok, kastélyok, lakóházak tervezőjének, az erdélyi historizmus kiemelkedő képviselőjének életét, munkásságát. A „visszaemlékezés” az Ellenzék oldalain jelent meg Pákei Lajos születésének 75. évében,[2] s ezt kiegészítendő adta közre Gyalui Farkas szintén az Ellenzék hasábjain Fadrusz János „bizalmas jó barátjának”, Pákei Lajosnak írt leveleit.[3] Az alábbiakban mi is Gyalui Farkas soraival emlékezünk. (Gy. Dávid Gyula)
Pákey[4] Lajos. Visszaemlékezések a régi Kolozsvárra
Írta: Gyalui Farkas
Már be akartam szüntetni ezt a sorozatot a régi Kolozsvárról, s ezt meg is írtam Áprily Lajos barátomnak, az Ellenzék irodalmi melléklete szerkesztőjének, aki annyiszor „szerkesztett“ engem is. De annyian sürgették nálam a régi Kolozsvár embereinek arcképét és oly jó indulattal, sőt hivatkozva arra, hogy kötelességem folytatni, hogy a szerkesztőség szíves engedelmével, egy újabb sorozattal fejezem be ezt az albumot.
Pákey Lajos műépítésszel kezdem, kinek annyi szép alkotása van Kolozsvárt és Erdélyszerte. Pákey Lajos 1853-ban született. Apja pákei Pákey Lajos, főkormányszéki titoknok, anyja kilyéni Székely Therézia volt.
Az építészethez már kora gyermekkorában nagy tehetsége mutatkozott, melyet édesatyjától örökölt, akinek a műveit képzett korában is a legnagyobb elismeréssel emlegette.
Pákei Lajos
Tanulmányait (a családtól kapott adatok szerint, melyek nagyon megkönnyítették munkámat) az unit. kollégiumban elvégezvén, Németországba ment, ahol a müncheni műegyetemet végezte. Ezután a bécsi Képzőművészeti Akadémiára iratkozott be, s ott is egy hároméves tanfolyamot végzett el. Ott báró Hansen Teofilnek volt a tanítványa, aki az ókori építészet tanszékének nagyhírű mestere. Pákey Lajos a műegyetem összes hallgatói közül a legkedvesebb tanítványa volt br. Hansennek, akinek műtermében tanulmányai végeztével, még két évet dolgozott. Ezután br. Hansen kérte is, hogy maradjon mellette, de Pákey Lajosnak családi okok miatt haza kellett jönnie. Nosztrifikáltatta oklevelét, s nyomban megválasztották Kolozsvár városának tiszteletbeli főmérnökévé.
Itt ő vele is megtörtént, ami annyi külföldön tanult tehetséggel: állása, különösen kezdetben, nem felelt meg tehetségeinek és ambíciójának. Bécsben olyan nagy megbecsülésben volt része, hogy még a parlament tervrajzának a készítésében is együtt dolgozott br. Hansennel. De majd kielégíthette művészi erejét, mikor Kolozsvár legszebb középületeit, s Erdélyben is számos középületet és templomot tervezett. Később a kolozsvári Iparmúzeumnak lett az igazgatója, melyet nemcsak ő épített meg, hanem berendezését s a műtárgyait is ő válogatta össze. Kolozsváron legszebb alkotásai a New-York szálloda, a Sétatéri Kioszk, a korcsolyapavillon, az unitárius Kollégium, az Iparmúzeum, az Ipari Szakiskola stb. A New-York-szállóról fölemlegetik, hogy építészeti berendezése nem egészen praktikus. Tény, hogy az épület művészi szempontból gyönyörű. A kávéházba évtizedeken át járó egyetemi asztaltársaság tagjai, tréfásan, mihelyt közénk ült, szidni kezdtük a szép termet. „Rossz kávéház!” – Pákey szelíden mosolygott s legközelebb ő maga kezdte szidni saját alkotását. Erdélyben a bölöni unit. templom, a martonosi unit. templom, az udvarhelyi unit. templom, a magyarsárosi unit. templom, a dicsőszentmártoni róm. kath. templom, a székelykereszturi unit. főgimnázium, a dévai unit. imaház, a vadadi unit. imaház, a fogarasi imaház, a bánffihunyadi vármegyei kórház, a mócsi kórház […]. Ezeken kívül vidéki kastélyok és paloták tervrajzai, u. m.: Ugron István mezőzáhi kastélya, br. Bornemissza várhegyi kastélya, gróf Teleki Domokos vadászlaka, Korbuly József csúcsai háza, Petelei István kolozsvári háza, mely aztán Bocsánczy László tulajdonába került, Pataki László háza, Béldi Tivadar bodolai kastélya, Urmánczy János borszéki villája, stb. Pákey Lajos tervezte Majális utcai villáját is, melybe XVI. századbeli műremekeket épített bele, régi faragott kő portálékat, kovácsolt vas ablakrácsokat, régi latin felirásos ablakrámákat stb.
Pákei Lajos munkái. A kollázst összeállította: Gy. Dávid Gyula
1887-ben a király látogatása alkalmával a díszítések ízléses kivitelében nagy része volt. Kiváló munkássága elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Pákey Lajos végezte a kolozsvári Mátyás király szobor, úgyszintén, a pozsonyi barbár módon lerombolt Mária Terézia szobor talapzati munkáit s azok kidolgozását. A Fadrusz János budapesti (naphegyi) villáját is ő tervezte. Fadrusz János legbenső barátja volt, akihez gyakran felrándult Budapestre. Fadrusz is többször meglátogatta Pákeyt kolozsvári villájában, s kivált mikor a Mátyás-szobor miatt hosszabb időket töltött lenn, a Majális-utcai gyönyörű villát, mely valóságos múzeuma a régi Kolozsvárnak, második otthonának tekintette.
Rajta kívül még számos, hírneves barátja volt Pákey Lajosnak, akik szintén sűrűn felkeresték az építőművészt otthonában. Benczúr Gyula és Béla, Roskovits Ignác, Kriesch Aladár, Greguss Imre, Kacziány Ödön, Veress Zoltán, Petelei István voltak legjobb barátai. Az öreg Brassai bácsi is állandó vendége volt házának. Budapestről a legelső építészek és más kiválóságok is meglátogatták.
A munkán kívül életének legnagyobb élvezetét az utazásban találta. Külföldi útjain bejárta Németországot és főleg Olaszországot, ahol fiatalabb éveiben majdnem minden esztendőben néhány hónapot töltött s ahová gyakran magával vitte feleségét is, szül. kőszeghi Fangh Antóniát, Fanghné Gyujtó Izabella úrnő leányát, akivel haláláig a legboldogabb házaséletet élte.
Az utazáson kívül nagy örömet talált a zenében is, Kolozsváron egyike volt a legjobb csellójátékosoknak. Eleinte a Brassai-féle vonósnégyesnek volt a tagja, amelyből később a kolozsvári Zenetársaság alakult ki s amelynek, egyik megalapítója is volt. Az ő házában is, mint nem együnknél régen, állandó kvartett esték voltak, melyeken nemcsak Kolozsvár legjobb muzsikusai vettek részt, hanem néha még budapesti művészek is játszottak. Az öreg Brassai haláláig egyik legkedveltebb vendége volt ezeknek a kvartett estéknek, s megvolt a maga külön karosszéke, melyen az utolsó években sokszor el is bóbiskolt. Pákey Lajos kvartett estélyeire a programokat Veress Zoltán festő festette, mindig vidám hatást keltve velük.
Utolsó éveiben – írja róla leánya – egy nagyszabású munkán dolgozott, melybe egész lelkével beleélte magát, s melynek megalkotásához féléjszakákat virrasztott, mintegy előérzettől űzve, hogy elkészüljön vele még életében. De nem tudta befejezni. „Erdély Műemlékei”-nek rajzai befejezetlenül fekszenek, majdnem teljesen készen, címlapul az építőművész saját kezű rajzával, melyet egyik ősének, Lincegh János városi főbírónak híres naplójáról készített, s amelyre mottóul Ipolyi Arnoldnak a következő szavait véste: „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, hogy végleg el ne vesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, szélesebb a jövő.”
Ezt a becses művet nem szabad kiadatlanul hagyni. Az illetékesek figyelmét melegen felhívom erre a nagy[s]zerű műre: juttassák, esetleg aláírás útján, a közönség kezébe.
Linczegh János naplójával keserves esete volt boldogult jó emberemnek, Pákeynek, akinek nagy tehetségét azért nem méltányolták megillető nagy elismeréssel, mert kolozsvári volt és szerény. Kértem őt, hogy adja ezt a szép fonott bőrkötésbe kötött naplót az Erdélyi Múzeumnak. Pákey ígérgette, de nehezen tudott megválni ettől az ereklyétől és asztalán tartotta.
Egyszer rémülettel vette észre, hogy a napló néhány levelét valaki kitépte. Székely takarító legénye, aki került hozzája, ahajt begyújtott vele.
Pákey 1886-ba pályázott a budapesti műegyetem ókori építészeti tanszékére. Mestere, Hansen br. összes tanítványai közül őt ajánlotta. Ő azonban protekció után nem szaladgált s igy mást neveztek ki.
1921 tavaszán elhunyt. Kiváló, törhetetlen jelleme, jósága feledhetetlenné teszik. Érdemei, művészetének kőbe, épületbe foglalt szép alkotásai maradandóvá teszik nevét. A kolozsvár[i] régi művészetnek legérdemesebb, szeretetteljes szakértője volt.
[1] Kelemen Lajos, Pákey Lajos 1853–1921. Unitárius Közlöny, 1921. május. (31. bis) 5. sz. 70–74. Újra közölve: Művészettörténeti tanulmányok, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982, 309–312.
[2] Ellenzék, 49. évf., 1928. augusztus 6., 178. sz., 10.
[3] Gyalui Farkas, Pákey Lajosról. Fadrusz János ismeretlen leveleivel. Ellenzék, 49. évf., 1928. augusztus 20., 189. sz., 10. A leveleket újraközölte Miklósi-Sikes Csaba Fadrusz János kolozsvári és zilahi működése a korabeli erdélyi sajtó tükrében című tanulmányának adattári részében (Ars Hungarica, 26. évfolyam, 1998, 1. szám 138-142.), de az eredeti levelek megmaradtak a hagyaték Budapestre elszármazott részében, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ gondozásában (MÉM MDK MO ltsz: 69.021.10.).
[4] Pákei Lajos nevének írásmódjával kapcsolatosan lásd: Gy. Dávid Gyula: Pákei vs. Pákey. Száz éve hunyt el Pákei Lajos. Unitárius Közlöny 31. (91.), 2021. április 4. sz., 15–16.
