Nem is olyan rég még terjedelmes elemzésekben bizonygattuk, hogy senkinek sem érdeke az előrehozott választás, de jó beszélni róla. Nemcsak a szociáldemokraták akarják megőrizni pozíciójukat, amíg lehet – a parlamenti többséget továbbra is ők adják –, hanem az ellenzéki pártok is úgy számolnak: a választók körében a PSD térvesztése láttán eluralkodó eufóriát a maximumig fel kell pörgetni, hozadékát beseperni, erre pedig idő kell.
Az előrehozott választások ötletével mint egyedüli üdvözítő megoldással a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) állt elő hónapokkal ezelőtt, akkor azonban a PSD–ALDE-kormány még állt, kicsi volt az esélye, hogy a kabinetet ellenzékből meg lehet ingatni, de kétségtelenül jól hangzott, magabiztosságot sugallt: „fel vagyunk készülve, nem félünk a megmérettetéstől!” – sugárzott róluk az erő. Tăriceanuék kilépésével azonban változott a helyzet, a Dăncilă-kormány októberben megbukott, az előrehozott választásokat azonban akkor már nem lehetett kiírni, az államfő mandátumának utolsó félévében erre ugyanis nincs alkotmányos lehetőség. De az USR-sek mondták, mondták, a választóknak pedig imponált.
Most azonban Iohannis előtt újabb öt kerek év elnökség áll, ez az akadály elhárult tehát az előrehozott választások elől. Mi több, az államfő az elmúlt hetekben nagyon egyértelmű jeleit adta annak, hogy az előrehozott választásokat egyáltalán nem tartja elvetendő ötletnek, a liberális holdudvarból pedig naponta érkeznek a megerősítések: nemcsak szándék, hanem stratégia is van az előrehozott parlamenti és a tavasszal esedékes önkormányzati választások összevonására.
Ha én lennék Ludovic Orban és azon a csődtömegen trónolnék, amit a PSD-kormány hagyott, bizony nekem is megfordulna a fejemben az előrehozott választás, az alternatíva ugyanis a lassú, de biztos hitelvesztése a kormánynak és vele együtt a liberális pártnak, amely nem tud majd eleget tenni elődje populista ígéreteinek, lásd máris a nyugdíjak növelése körüli bizonytalanságot.
A legutóbbi IMAS-felmérés szerint a Iohannis-győzelem a PNL népszerűségi mutatóit alaposan megdobta, az adatok szerint a liberálisok támogatottsága 39 százalék, ami 10 százalék pluszt jelent a korábbi mérésekhez képest. Úgy tűnik, ez a többlet épp annyi, amennyi az USR-től hiányzik, a szövetség támogatottsága 12 százalékra csökkent azt követően, hogy elnökjelöltjük, Dan Barna nem jutott be a második fordulóba. Hogy Iohannisnak hirtelen gusztusa támadt az előrehozott választásokra, akár ezzel is magyarázható: a PNL-nek majdnem húszszázalékos előnye van a többi párthoz képest, ami a nehéznek ígérkező kormányzás alatt csak csökkenne. Mikor, ha nem most van itt az alkalmas pillanat előrehozott választásokban gondolkodni?
Elméletileg tehát az előrehozott választások kikerülhetnek az „úgyse lesz semmi belőle, de jó beszélni róla” kategóriából. Erről azonban mégis megoszlanak a szakvélemények. Egyesek szerint az egyedüli racionális megoldás valóban az, ha a költségvetés elfogadása után az Orban-kormány lemond, ezzel beindítva az előrehozott választások kihirdetéséhez vezető folyamatot, hiszen matematikailag most van esélye arra, hogy maga alakítson többséget a parlamentben. Mások szerint ismét csak szemfényvesztésről van szó, amivel Iohannisék az USR-hez pártolt szavazók visszacsábítását célozzák. Azokét, akik az „igazi rendszerváltást” ígérő Barnáékat, az „igazi rendszerváltást” ígérő, de erős, győztes liberálisokért fogják elhagyni.
