A hétvégén hivatalosan is megalakult Dacian Cioloș pártja, a PLUS, amely szövetkezni akar a Mentéstek meg Romániát Szövetséggel (USR). Ez utóbbi nagyobb tapasztalattal rendelkezik és szervezettebb, hiszen 2016 óta parlamenti pártnak számít.
A két kisebb párt február elején fogja eldönteni, hogy indít-e közös listát az európai parlamenti választásokon. Dan Barna, az USR elnöke a hétvégén kifejtette, hogy abban az esetben hajlandók támogatni Cioloș államelnök-jelöltségét, ha a PLUS választási szövetséget köt az USR-vel. A jelek szerint a két kispárt hajlik a szövetkezésre, mert úgy gondolják, összefogásuk összességében több pozitívumot eredményez, mint negatívumot. A két párt vezetői egyelőre bíznak választási szövetségük felhajtóerejében, vagyis abban, hogy olyan lelkesedést válthatnak ki a nehezen megszólítható urbánus, fiatal szavazórétegben, hogy akár a legfontosabb ellenzéki párttá nőhetik ki magukat.
Az USR és a PLUS esetleges összefogása nehéz helyzetbe hozná a PNL-t, amely immár bő egy évtizede igyekszik megújulni, de még mindig nem találta meg azt a markáns és karizmatikus vezetőt, aki megnyugtató módon stabilizálhatná a párt támogatottságát. Klaus Johannis államelnök csak futólag volt tagja a liberális pártnak, amely egyfajta ugródeszka volt az elnöki mandátum elnyeréséhez. Johannis pártpolitikusként gyenge, ezért elnöki mandátumának lejárta után sem jelent megoldást a PNL-nek.
Az USR és a PLUS mindenképpen a PNL szavazóbázisából szakítana le. Drasztikus vereséget a PNL nem fog szenvedni az EP-választáson, hiszen addig nincs ideje a két kispártnak, hogy felépítse magát. Sok függ majd a részvételi aránytól, hiszen köztudott, hogy az EP-választás általában érdektelenség mellett zajlik. Ez jelenthet azonban előnyt is a két újoncnak, hiszen amennyiben a PNL elkényelmeskedi az EP-választást, támogatottsága akár 20 százalék körülire zsugorodhat. Egyelőre a liberálisoknak az a nagy előnyük, hogy a választási eredményben döntő szerepet játszanak a területi szervezetek és a polgármesterek, ezen a téren a PNL sokkal jobban áll, mint a két újonc. A liberálisoknak viszont a 2020-as parlamenti választás tükrében fel kell készülniük arra, hogy már nem fogják uralni a jobboldalt, hanem szembe kell nézniük a két kisebbik párt egyre erőteljesebb konkurenciájával. Ugyanezen a térfélen versenyez még az egyre halványabbnak tűnő Traian Băsescu PMP-je, illetve Tăriceanu is hagyományosan a jobboldali szavazatokra hajt.
Jelenleg a versengés tehát nagyobb a jobboldalon, hiszen a baloldalon egyedül Victor Ponta próbál minél nagyobb százalékot lefaragni a PSD támogatottságából. A volt miniszterelnök elég sok volt szociáldemokrata és konzervatív párti politikust gyűjtött maga köré, így Ponta pártja, a Pro Románia mindenképpen esélyes 7-8 százalékra, ami fájóan fog hiányozni a PSD-nek. Ez utóbbi egyre kiszolgáltatottabbá válik Tăriceanu pártjával szemben, hiszen tőle függ továbbra is kormányozhatósági képessége. Távlatosan nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy Ponta visszatér a PSD-be, de ez csak egy esetleges poszt-Dragnea korszakban válik lehetségessé.
Az idei választások a megszokottnál nagyobb aktivitást fognak előidézni a kampányban, hiszen az új pártok megjelenésével kísérlet történik a hazai belpolitikai pártberendezkedés gyökeres átalakítására. A nagy tétet az idei elnökválasztás és a jövő évi parlamenti választás jelenti. A politikai elit lecserélése immár csaknem egy évtizede szerepel napirenden, amelyet többé-kevésbé láthatatlan erők igyekeznek napirenden tartani. Eddig türelmetlenebb taktikát követtek ezek az erők, hiszen a korrupcióellenes küzdelem leple alatt remélték megújítani a politikai elitet a korruptnak tekintett vezetők félreállításával. Az ő helyüket kellene betölteniük az olyan új pártoknak, mint az USR és a PLUS. Viszont kérdéses hogy ezek az alakulatok mennyire képesek újítani, hiszen egyre több olyan jel kerül napvilágra (Cioloș múltjáról, pártja bejegyzésének hátteréről, rokonsági szálairól) amelyek megerősítik, hogy a román pártok nagy többsége soha nem lentről szerveződött. Mindig fentről szerveződtek, sok szálakkal kötődtek a titkosszolgálatokhoz, és igazából az jutott szerephez, aki megkötötte ezt a kényszeralkut. A szolgálatok pedig ezeken a pártokon keresztül próbálják befolyásolni a politikai döntéseket és megőrizni azt a széleskörű befolyást, amit rendszerváltozás után is töretlenül fenntartottak maguknak.
