A nemzetközi intézet szakemberei a statisztikai adatok alapján arra a megállapításra jutottak, hogy Románia gazdasága egyre kevésbé fog jól teljesíteni. Ehhez számos tényező hozzájárul, mint többek között a túlköltekezés a közalkalmazotti bérek növelésével, vagy az új nyugdíjtörvény alapján megemelt járandóságok összege, amelyek kifizetését már idén szeptembertől elkezdték, holott a jogszabály az egységes állami nyugdíjakról csak két év múlva lép(ne) hatályba. Ugyan a román kormány arról biztosított mindenkit a törvény kidolgozásakor meg a járandóságok kiszámításánál, hogy van és lesz is pénz a nyugdíjemelésre, a költségvetési hiányokról valamint nem elégséges bevételekről, nagyobb kiadásokról szóló statisztikák mindég jelzik az elképzelés és a valóság közötti távolságot.
A gazdasági körülmények meg lehetőségek sajnos ahhoz szoktattak hozzá évtizedek óta, hogy szinte minden hasonló nyugdíjemelést fenntartással s bizalmatlanul legyünk kénytelenek szemlélni: megbírja-e az állami nyugdíjalap a plusz kiadást olyan körülmények között, hogy állandóan hiánnyal küszködik és kölcsönhöz folyamodik? Meddig lehet a ma aktív munkavállalókra hárítani az egyre nagyobb járulékok befizetését annak érdekében, hogy többletbevételhez jusson a nyugdíjalap a nyugdíjak kifizetésére? Mi történik, ha tovább romlik az arány a járulékfizető alkalmazottak és nyugdíjasok száma között? Egyáltalán mennyire és meddig lesz életképes az állami nyugdíjalap, a mai alkalmazottak még remélhetnek-e évtizedek múlva nyugdíjat az államtól a befizetéseik után? Ilyen és hasonló kérdések folyamatosan felmerülnek évtizedek óta, mert a hazai gazdaság meg az intézményrendszerek alakulása nem szolgáltatott eddig nyugalmat, biztonságot a (távolabbi) jövőre nézve. Most is ahelyett, hogy az elégedettség lenne a főszereplő a megnövelt nyugdíjak szeptembertől megkezdett kifizetése esetében, máris belopózott a kétely: elvégre tudhat valamit a valutaalap, ha máris újragondolásra szólítja fel a hatóságokat e téren. Meg nem is kell bonyolult elméleteket sem gyártani ahhoz, hogy a nyugdíjemelés feletti örömbe üröm vegyüljön, hiszen elég szétnéznünk a piaci árakon, meg a különféle szolgáltatási díjak folyamatos növelésén és megállapíthatjuk, ismét a nesze semmi gyakorlata érvényesült. Illetve az alkalmazottak javarésze esetében még rosszabb, hiszen a magánszférában a munkáltatók nem tudnak lépést tartani sem a közalkalmazotti béremelésekkel, sem a nyugdíjak növekedésével…
A kormány pedig újabb nyugdíj-taktikával próbálkozik, ami úgy hat, mintha megpróbálna áthárítani ebből a felelősségéből is valamit a munkáltatóra meg egy nyugdíjalap kezelőre. Augusztus végén a kormány elfogadta azt a jogszabálytervezetet, ami bevezetné az úgynevezett foglalkoztatói nyugdíjat. Az elképzelés egyébként nem új, létezik rá törvénytervezet már több éve, csak egyelőre nem sikerült véghezvinni. Sőt, európai uniós szabályozás is létezik a kiegészítőnyugdíj-jogosultságokról, amelyeket a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre kell(ene) alkalmazni, és amelyekről az irányelveket a tagállamoknak már át kellett volna ültetniük saját jogrendszerükbe. A kormány erről szóló tervezete tehát az irányelvekhez való felzárkózás próbálkozása, amit az indoklásban is megemlítenek, és amelynek lényege, hogy plusz jövedelemhez juttassa majd a nyugdíjasokat. A jelenlegi román nyugdíjrendszer három pilléren alapszik: az állami társadalombiztosítási nyugdíj, a kötelező magánnyugdíj és a fakultatív magánnyugdíj. Ezeket egészítené ki mintegy negyedik pillérként a törvénytervezet szerint a foglalkoztatói nyugdíj, amely szintén nem lenne kötelező, és amelynek alapján a munkaadó kidolgozhatna egy saját nyugdíjrendszert az alkalmazottai számára, amennyiben az anyagi lehetőségei ezt megengedik. A munkáltató a saját rendszerét szabadon építhetné fel, minden alkalmazottjának hozzáférést kell biztosítania, de megállapíthat eltérő járulékokat a munkavállalói után a ledolgozott idő, beosztás vagy kereset nagysága szerint. Mindezt plusz juttatásként kínálhatja fel a munkavállalóknak, akik szintén hozzájárulhatnak a foglalkoztatói nyugdíjalaphoz, de csak, ha akarnak. És természetesen létre kell hozni a pénzügyi felügyeleti hatóság által engedélyezett foglalkoztatói nyugdíjalapot, amely majd kezeli a befizetéseket és gondoskodik a nyugdíjkifizetésekről is. Az új pénzalap tagjai pedig szabadon átvihetik a befizetéseiket egy másik magánnyugdíj alaphoz. Egyébként a foglalkoztatói nyugdíjalaphoz bárki szabadon csatlakozhat, amennyiben kereset jellegű jövedelemmel rendelkezik.
A tervezetet persze még el kell fogadnia a parlamentnek, de a kormány vagy az állami nyugdíjalap pénztartalékai szempontjából nem jelent semmilyen “veszélyt”, hiszen nem rövidítené meg a társadalombiztosítási költségvetésbe kötelezően törlesztett juttatásokat. Csupán a munkaadóknak kell majd szembenézniük az alkalmazottaiknak felkínálható újabb lehetőséggel, amely ismét megoszthatja az állami és a magánszektort: előbbiek biztosan könnyebben csípnének le a közös költségvetésből az új nyugdíjalapba, míg utóbbiaknak kizárólag a saját zsebükbe kell(ene) nyúlniuk.
