Nevet-e valaki a végén?

Klaus Johannist egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy túlzottan igénybe venné mimikai izmait, de Sevil Shhaideh miniszterelnök-jelölésének tegnapi visszautasítását szemmel láthatóan élvezte - gúnyosan mosolygott. Egy pillanatig úgy tűnt, ez az egész Shhaideh-malőr csupán azt a cél szolgálja, hogy Johannisnak legyen végre egy mosolygós jó napja. Hogy hosszú hónapok tartalmatlan hallgatása után ismét magabiztosan mikrofon elé állhasson, mint a hatalom number one letéteményese, akinek elnöki vértezetén visszapattan a parlamenti százalékaitól megrészegült PSD bármilyen illegitim kezdeményezése.

Az államfő bejelentése gyorsan, nyersen ért közvéleményt, szociáldemokratákat egyaránt. Indoklással nem szolgált, de ezúttal épp szűkszavúsága utal arra: azért nem szorul magyarázkodásra, mivel „olyan” komoly okok állnak a visszautasítás mögött, amik megkérdőjelezhetetlenné teszik döntését. Egy ilyen horderejű határozatot valaki nem azért nem indokol meg, mert nem bír kipréselni magából még két mondatot, hanem mert a „fokozott” helyzet ezt kívánja. Johannis mély hallgatása ezúttal nagyon is sokat mondott: mintegy visszaigazolta a korábban a sajtóban megjelent feltételezéseket arról, hogy a jelölt nemzetbiztonsági szempontból kockázatot jelent.   Tegnap reggel Ponta Victor tett egy undok nyilatkozatot, miszerint Johannis túl gyáva ahhoz, hogy ne adjon zöld utat a Shhaideh-kormánynak. Hogy az államfő túlságosan ragaszkodik tisztségéhez, a világért se kockáztatná azt egy kiszámíthatatlan politikai válság kirobbantásával. Nos, a volt miniszterelnök jócskán mellétrafált, egy dologban azonban igaza van: Johannis valóban nem tenné ki magát egy esetleges felfüggesztési procedúrának, amivel Liviu Dragnea fenyegetőzik, ha nem lenne biztos a dolgában. 

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Máskép(p)
Máskép(p)
Klaus Johannis államfő keddi parlamenti felszólalásától valószínűleg sokan többet vártak volna, azt, hogy valamilyen megoldás ötlettel helyére teszi a dolgokat, vagy legalább felvillantja egyfajta lehetséges lezárását az elmúlt időszak eseményeinek. Ehelyett egy „talányos” megfogalmazásra tellett, miszerint a hatalmas közfelháborodást és tiltakozást kiváltott 13-as sürgősségi kormányrendelet hatálytalanítása, meg a kijelentéseiben és intézkedéseiben félelmesen csetlő-botló és ezzel hozzá nem értését bizonyító igazságügyi miniszter lemondása nem elegendő a kialakult helyzet feloldására. És akkor mi legyen?
Máskép(p)
Máskép(p)