A 2020. november 1-jén és 15-én tartott kétfordulós moldovai elnökválasztást az EU-párti Maia Sandu nyerte meg az eddigi államfővel, az oroszbarát Igor Dodonnal szemben. A jobbközép Akció és Szolidaritás Párt (Partidul Acţiune şi Solidaritate, PAS) és szövetségeseinek a jelöltje a mintegy 1.600.000 szavazat 57,72 százalékával győzte le ellenfelét, a szocialista pártelnököt.
Barabás T. János emlékeztet: a választások előtt Moldovában komoly információs hadviselés zajlott a Nyugat és a Kelet között, főleg a médiában. Így például a sajtóban megjelent közvélemény-kutatási eredmények nagyon eltérőek voltak, mert azokat is manipulációs eszköznek használták.
„A nehéz gazdasági helyzetben lévő országnak mintegy 3,5 millió lakosa van, közülük több mint 1 millió külföldön él és dolgozik. Maia Sandu győzelmét a diaszpóra szavazatai tették lehetővé. A Romániában élő hozzávetőleg kétszázezer moldávot például sms-ben, a Facebookon és a Twitteren mozgósították szavazásra az európai értékek nevében, sokszor személyre szabott üzenetekkel. A külföldön élő moldávok 260.000 szavazatot adtak le, amelynek több mint 90 százalékát Sandu kapta. Az Oroszországban élő kétszázötven-háromszázezer moldovait viszont csak alig látogatott internetes portálokon buzdították a Dodon melletti voksolásra – gyakran szélsőséges, néha Sandu-ellenes trágár üzenetekkel. Ennek eredménye többségében Dodonra leadott voks lett, ám a számuk alig érte el a tízezret.
Értékelésem szerint az orosz kormányzat a titkosszolgálati/információs tevékenysége révén sikeresnek bizonyult az elmúlt években egyes nagyobb léptékű ügyekben, pl. a chişinăui reptér koncessziójának a megszerzésében, de a jelek szerint a román fél is javítani tudott az aprómunka, a személyes megkeresések terén. A közösségi hálón és a mobiltelefonon megjelenő gépi üzenet olyan technológia, amelyet az amerikaiak juttattak el Romániába…” fogalmaz az elemző.
Maia Sandu közgazdász, az amerikai Harvard Egyetemen folytatott tanulmányokat, majd a Világbank vezető tisztviselője lett, 2012 és 2015 között pedig Moldova oktatásügyi minisztere volt. Később megalapította a jobbközép PAS-t, amely a kezdetektől fogva bírja a Nyugat bizalmát.
„A 2016-os elnökválasztáson még alulmaradt ellenfelével, Igor Dodonnal szemben, és akkoriban a média gyakran a szemére vetette a tapasztalatlanságát. A 2020-as választási kampányát már profi módon szervezték meg, és Sandunak a kiegyensúlyozott, reformpárti, az EU-integráció iránt elkötelezettséget tanúsító üzeneteivel sikerült új támogatókat is toboroznia. A mostani győzelme nem csupán az államfői politikán változtat, hanem előrevetíti a következő évek pártpolitikai történéseit is. Meglátásom szerint ezek lényege az lesz, hogy az elmúlt 30 évet meghatározó baloldali/oroszbarát és jobboldali/románbarát ellentétre épülő politikai kultúra elmozdul a holtpontról, és előtérbe kerülnek a reformisták. Ilyen például Maia Sandu a jobboldalon, Ion Ceban, a baloldali érzelmű chişinăui polgármester vagy a populista Renato Usatîi. Ez az új politikusi generáció mérsékeltebb elveket vall, így nincs közöttük EU-ellenes, csak EU-szkeptikus, és nem hangoztatják sem a Romániával, sem az Eurázsiai Gazdasági Közösséggel való egyesülést. A felmérésekből kitűnik, hogy a lakosságot a konkrét társadalmi, gazdasági témák érdeklik, és az EU-ban látják országuk jövőjét. Mindezt nem sikerült Igor Dodonnak teljesen megértenie: a választók többsége az ideológiai üzenetek helyett jobb adminisztrációt, reformokat szeretett volna, míg ő és a szocialista vezetők annyira eltávolodtak a valóságtól, hogy az elmúlt hónapokban már az üzleti közösség, sőt a Kreml is kifogásokat emelt ellenük”, véli Barabás.
Meglátása szerint továbbra is komoly probléma marad, hogy Moldova egy gyenge állam, amely belföldön nehezen működő adminisztrációval és társadalmi nehézségekkel küszködik, külföldről pedig erősen kitett az olyan hatásoknak, mint az energiaellátás biztonsága vagy a befektetők – ingadozó – bizalma. Ezért Maia Sandu elnök a törvényhozás kezdeményezésére az államot erősítő lépésekkel kezdi meg a munkát. Jelenleg nem az uniós integráció a legégetőbb kérdés, hanem pl. a költségvetés elkészítése, az állam működőképességének a biztosítása. Ha a politikusok továbbra is csak meddő geopolitikai és ideológiai vitákat folytatnak, azzal komoly veszélybe sodorhatják az országot. A jó hír az, hogy a 3 év múlva esedékes parlamenti választások után akár úgy is letisztulhat a pártpolitika, hogy átfogó, alapos reformokat fognak kezdeményezni. Kérdés, hogy e folyamatra hogyan fog reagálni a Kelet és a Nyugat…”, teszi fel a kérdést a szakember.
Moldova – Romániához hasonlóan – egy félelnöki köztársaság, ahol az államfő elvileg a hatalmi egyensúlyt biztosítja az alkotmánybíróság, a parlament és a kormány között; a végrehajtó hatalom az utóbbinál van. A gyakorlat azonban most eltér az elmélettől, mert az államfőnek kevesebb lehetősége lesz a kezdeményezésre. A jobboldali Maia Sandu ugyanis nehéz helyzetben van, mivel a parlamentben a baloldal van többségben, Ion Chicu kormányfő pedig előzőleg az eddigi államfő, a szocialista pártelnök Igor Dodon tanácsadója volt – magyarázza az elemző.
„Véleményem szerint, ahogy egyre inkább előtérbe kerülnek a (járvány miatt is) súlyos gazdasági problémák, úgy fog a háttérbe tolódni a román unionista retorika, az előrehozott választások témája és általában az ideológiai harc, s sokkal fontosabb lesz a válságkezelésben való – legalább minimális – együttműködés. Sandu részéről tehát óvatos, kiegyensúlyozott politizálás várható, így az általa beígért korrupció elleni harc, az igazságügyi és egyéb reform, valamint az európai uniós integráció – már csak a Nyugat Moldova iránti érdektelensége miatt is – csak lassan valósulhat meg”, összegez az elemző.
A Romániával való kapcsolatot illetően Barabás T. János kifejti: Sandu a választási programjában jó és kiegyensúlyozott kapcsolatokat ígért az európai uniós, a román, az ukrán és az orosz viszonylatban egyaránt – ebben a sorrendben. A program megvalósulása jelentősen függ a térség biztonságának (az ukrán–orosz viszonynak, a török–nyugati konfrontációnak, az orosz–nyugati kapcsolatoknak) az alakulásától, hiszen a külföldi tőke igen érzékeny arra.
„Az ottani belpolitikai folyamatok, illetve választások miatt várhatóan mind Oroszországban, mind Ukrajnában és Romániában erősödni fog a nacionalista retorika, ami azt vetíti előre, hogy Moldovában erőteljesebbé válik az információs/propaganda-hadviselés. Ez még egy okot jelent arra, hogy Sandu elnök óvatos konszenzuskereséssel haladjon előre.
A világsajtó és az elemzők is Moszkvától Bukarest felé való elfordulást várnak a chişinăui külpolitikában. Ennek mértékét nem tartom száz százalékosnak, mert az ország gazdasági és biztonsági érdekei inkább az egyensúlykeresést igénylik.
A román külügyminisztérium a honlapján két prioritást fogalmaz meg a román–moldáv kétoldalú kapcsolatok javítása szempontjából: egyrészt azt, hogy az egységes nyelv és kultúra miatt Chişinău ismerje el a két ország viszonyának speciális jellegét, másrészt Moldova vállalja fel határozottan az EU-integrációt.
A két állam egyesülése annyira nem aktuális, hogy Maia Sandu románbarát volta ellenére sem említette azt a választási kampánya során. Az EU vezető párosa, a német és a francia kormányzat több alkalommal is kifejtette a bukaresti és a chişinăui partnereinek, hogy a két ország egyesüléséről csak Moldova Köztársaság európai uniós tagfelvétele után lehet – esetleg – szó, vagyis előtte komoly reformokat kell végrehajtani a Prut folyón túl, hogy az ország „kompatibilis” legyen a Nyugattal. Az utóbbi években a román fél is az uniós integrációt sürgeti, és a bukaresti államfői és kormányprogramok csak áttételesen utalnak az egyesülésre, amikor a két országban élő egységes román nemzetre hivatkoznak. Az EU viszont sem a Nyugat-Balkán, sem Ukrajna integrálása után nem érdeklődik komolyabban, és a mostani uniós költségvetés révén is a belső kohézió és a reformok erősítésére törekszik. Ez azt jelzi, hogy még legalább egy évtizedig nem lesz képes újabb tagfelvételre. Ráadásul a bővítést a nyugati közvélemény sem támogatja, Moldova nyugatosításában elsősorban Románia, valamint a visegrádi és a balti országok érdekeltek. A román nacionalisták Moldovát egy agyoncentralizált Romániába kívánják beolvasztani, amit a chişinăui üzleti-politikai elit az érdekeik megsértésének tekint. A moldáv közvélemény nagy része szintén ellenzi az egyesülést – nem utolsósorban azért, mert az 1919 és 1944 közötti román uralomnak korrupcióval, erőszakkal, elnyomással terhes emléke van. Ugyanakkor egyelőre a román költségvetés és adminisztráció sem képes bekebelezni az elszegényedett szomszédot. A közös jövő szempontjából fontos lesz a beígért moldovai infrastruktúra-fejlesztés román megvalósítása – az utak és a vezetékek építése még jelentősen elmaradt a tervektől. Bukarest mindehhez uniós finanszírozást remél…” teszi hozzá elemzésében Barabás.
A szakértő ugyanakkor veszélyesnek tartja a romániai nacionalizmusnak a választások utáni aktivizálódását Moldova ügyében.
„Dan Dungaciu, a titkosszolgálatokhoz közel álló Információs Hadviselést és Stratégiai Kommunikációt Elemző Központ (LARICS) igazgatója nemrég egy sajtónyilatkozatában azt fejtegette, hogy Bukarestnek feltétekhez kell kötnie a Moldovának szánt segélyeket, vagyis a moldávok tegyenek gesztusokat a nagyromán eszmének”, vélekedik Barabás T. János
