Ennél pedig már csak az nagyobb kérdés, hogy mit tudunk tenni addig, amíg megjelenik az első, majd (várhatóan az azt követő néhány napon belül) a további tucatnyi eset? Mit tudunk tenni mi, egyszerű polgárok, és mit ők, politikusok és az illetékes állami intézmények vezetői (akik reméljük, szakmai, és nem politikai okokból kerültek oda)?
Néhány hete Kolozsváron látványos akcióval szállítottak el a repülőtérről egy „fertőzés-gyanús” hölgyet. Talán túl látványos is volt… Ám most, hogy abban az Olaszországban is felütötte a fejét a gyilkos kór, amelyből naponta százával érkeznek repülőn az utasok és a kint dolgozó hazánkfiai többek között egyenesen Kolozsvárra, már-már azon gondolkozunk: lehet az volt a helyénvaló? Mert ugye, jobb félni, mint megijedni még akkor is, ha arányaiban nézve Kína összlakosságához képest végülis elenyésző a Kínában megfertőzött személyek száma, s a fertőzöttek közül is arányaiban nézve kevés az elhunytak száma. Csakhát azt nem mondják a híradókban, hogy „ma kigyógyult további száz ember”, csak azt, hogy „ma meghalt még kettő”.
Az is biztos ugyanakkor, hogy a fertőzés terjedésének gyorsasága félelmetes, és sokkal látványosabb, mint a 2000-es évek derekán hasonló riadalmat okozó madárinfluenza esetében volt. Éppen ezért is utópia, s azt ne is várjuk el a hazai hatóságoktól, hogy megállítsák a kórt a határnál. Hiszen a mai világban nem lehet hermetikusan lezárni az országhatárokat egy-két-három vagy több hónapra se itt, se máshol (legalábbis a demokratikus országokban).
Ugyancsak Ludovic Orban mondta a tegnap, hogy ne politizáljuk el ezt a vírus-ügyet, s mindenkit megnyugtatott: jelenleg nagyon jólszervezettek vagyunk a koronavírus kapcsán, a hatóságok két hónapja dolgoznak az ügyön és meghozták a szükséges intézkedéseket, sőt, a kormány bukása előtti estén, a futószalagon elfogadott sürgősségi rendeletek között olyan is volt, amely éppen a védőfelszerelések és egyéb kellékek beszerzésére vonatkozott.
Mindeközben az egészségügyi minisztérium honlapján tegnap délben még keresni kellett a koronavírussal kapcsolatos információkat. Délutánra aztán már jól észrevehető helyre kerültek a megelőzésre vonatkozó tanácsok, amelyek legfontosabbja – és tényleg így van: mossunk gyakran kezet.
Mossuk hát kezeinket… s közben reméljük, hogy „ők” is tudják, mit kell tenniük, s nem csak utólag fogják mosni kezeiket…
