Interjú Eris Elvira Mária nyelvjáráskutatóval
CATANĂ ALINA
Eris Elvira Mária a moldvai magyar nyelvjárásokat kutatja, vele beszélgettünk a munkájáról.
„A moldvai Pusztinán születtem és nőttem fel. Kiskamaszként kerültem először a Csíkszeredai József Attila Általános Iskolába, majd a Márton Áron Elméleti Líceum filológia osztályába. Csíkszeredán találkoztam először a magyar köznyelvvel és a magyar írásbeliséggel. Itt szembesültem azzal, hogy az általam beszélt nyelvjárást, az anyanyelvemet be tudom illeszteni egy meglévő rendszerbe, apránként kezdtek helyre kerülni a dolgok. Hosszú és kitartó munka kezdete volt ez az állomás, ami nem valósulhatott volna meg a környezetemben lévők támogatása nélkül. Gondolok itt az ottani tanáraimra, az osztálytársaimra, mentoraimra és persze a családomra is. Budapesten folytattam tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a magyar nyelv és irodalom szakon, illetve ugyanitt levéltár szakon is diplomáztam. Az egyetemi éveim alatt kerültem egyre közelebbi kapcsolatba Moldvával, úgy, hogy itt adódott először az a lehetőség, hogy dolgozhattam az éppen aktuális moldvai tematikájú projekteken, részese lehettem a moldvai próbaterepmunkának, segédkezhettem a kérdőívek kialakításában és az adatok feldolgozásában is. Ezekbe a kutatásokba úgy kerültem be, hogy megkérdezték, volna-e kedvem hozzájuk. Persze, hogy van, hiszen ez izgalmas téma” – meséli magáról Eris Elvira Mária.
– Meséljen kicsit a csapatról: kik azok az emberek, akik úgy gondolták, hogy jó, illetve fontos lenne ezt a kutatást elvégezni?
– A projekt az elméleti nyelvészekhez tartozik, de más kutatócsoportok munkatársai is tevékenyen részt vesznek az egyes munkafázisokban. Ennek a kutatásnak két fő mozzanata van. Az egyik a már meglévő, több évtizedes hanganyagból olyan korpusz létrehozása, amely minél több moldvai magyar településről tartalmaz autentikus szabad beszélgetéseket és kötött szövegeket is. A másik nagyon fontos törekvés az volt, hogy nyelvészek által összeállított kérdőívek révén néhány jelenségre rákérdezzünk. Persze, nagyon fontosnak tartjuk, hogy újabb szabad szövegek (beszélgetések) is rögzítésre és feldolgozásra kerüljenek.
– Miért a moldvai nyelvjárást választották?
– Az érdeklődés a moldvai nyelvjárás iránt állandó, de nagyon ritkán adódik lehetőség ezzel a gazdag és különleges nyelvterülettel foglalkozni. Az, hogy immár közel három éve foglalkozhatunk a moldvai magyar dialektusokkal, annak köszönhető, hogy maroknyi lelkiismeretes nyelvész arra törekszik, hogy a legkeletibb magyarság nyelvváltozatából is legyenek feldolgozott nyelvi adataink.
állandó, de nagyon ritkán adódik lehetőség ezzel a gazdag és különleges nyelvterülettel foglalkozni
– Mikor kezdtek neki ennek a kutatásnak?
– A kutatás 2021 szeptemberében indult, és az volt az elsődleges célja, hogy olyan adatbázist hozzunk létre, amely minél több moldvai kutatópontról tartalmaz autentikus nyelvi megnyilatkozásokat, szabad beszélgetéseket és persze kötött szövegeket is. Jelenleg több mint negyven moldvai kutatópontról vannak részleteink.
– Hogyan végzik az adatgyűjtést? Milyen eszközöket és technikákat használnak?
– Az adatbázisunk törzsanyagát Tánczos Vilmos néprajzkutató által gyűjtött hangfelvételek teszik ki. Ennek a korpusznak a hangzó anyagát az 1990-es évek elejétől kezdte el gyűjteni, kezdetben kazettára rögzítette, majd digitális hangfelvevővel folytatta munkáját. Mi a moldvai próbafelvételeinket Skype használatával valósítottuk meg, hiszen így tesztelni tudtuk a kérdéssort, anélkül, hogy egy-két hetet kellene rászánni az utazásra. A moldvai kollégákkal pedig abban állapodtunk meg, hogy Zoom típusú felvevőkészüléket fognak használni munkájuk során, az elkészült felvételeket pedig azonnal feltöltik a megadott helyre, így minden résztvevő azonnal hozzáférhet a friss anyagokhoz is.
– Hogyan biztosítja ez az eljárás az adatok minőségét és megbízhatóságát?
– Úgy gondoltuk, hogy akkor tudunk igazán megbízható és igazán autentikus adatokhoz, megnyilatkozásokhoz jutni, ha nemcsak a beszélgetőpartner, hanem a kérdező is behatóan ismeri a moldvai kultúrát, nyelvváltozatot, gondolkodásmódot, lehetőség szerint ő is tagja a moldvai közösségnek. Tehát ez belülről jövő megkeresésnek nézne ki, így teremtve közel „természetes” beszélgetési szituációt.
– Mi a kutatási terv elkészítésének folyamata?
– Szeretném jelezni, hogy én csak résztvevője vagyok ennek a kutatásnak, tehát ennek a munkafolyamatnak az összeállítása és megvalósítása nem az én érdemem. Természetesen a terv kialakítását előzte meg behatóbb ismerkedés a moldvai magyar nyelvváltozatokkal, és annak felmérése, hogy egyáltalán mit tudunk megvalósítani saját hatáskörben és mely szegmensben kérhetünk, illetve támaszkodhatunk külső segítségre.
– Milyen kihívásokkal találkozott a kutatási munkája során, és hogyan oldotta meg ezeket?
– Mondanám, hogy csak kihívásokkal találkoztam. A meglévő hangfelvételek feldolgozása során talán a legnehezebb feladat számomra az északi beszélgetések megfelelő dekódolása, szegmentálása volt, ugyanis csak a fellelhető írásos forrásokra támaszkodhattunk. Itt nem kérhettem szóbeli útmutatást egyik szabófalvi vagy kelgyesti, esetleg jugáni ismerősömtől sem, hiszen nincs ilyen kapcsolatom. Sokat forgattuk Lakatos Demeternek a kötetei végén meglévő szószedeteket, Perka Mihály tanár úr magyarázatait bogarásztuk, és persze a Moldvai Nyelvjárás tájszótára is ott hevert az asztalunkon. A Bákó környéki vagy Tázló menti településekkel egyszerűbb volt a helyzet, ott esetenként felhívhattam egy-egy barátot, aki nagy örömmel válaszolt a kérdéseimre, néha idősebb családtagjai ismereteit is igénybe véve. A másik nagy kihívás az, hogy az összeállított kérdőívből feldolgozható hangfájlok szülessenek. Ehhez csakis a moldvai elkötelezett kollégák áldozatos munkájára támaszkodhatunk, és bízunk abban, hogy sikerrel járunk.
– Milyen kutatási témák és kérdések érdeklik a jövőben?
– Nagyon sok érdekességet rejt a moldvai magyar népcsoport nyelvjárása, sokszínűsége. Például érdekes kérdés számomra, hogy hogyan lehetséges az, hogy a lujzikalagori dialektus olyan jegyeket is hordoz, amelyek leginkább az északi régióban voltak jellemzőek, itt az enyhe dzsézésre gondolok. Lásd: gyermek – dzsermek szavunk. Izgalmasak továbbá a tükörfordítások is, amelyeket értelemszerűen a román nyelvből emelnek át. Vagy miért van az, hogy bizonyos településeken kiterjedtebb mértékű a kicsinyítő képzők használata, míg mondjuk a Tázló menti, vagy a Tatros menti településeken kisebb mértékű. Egyáltalán, tényleg így van-e ez?
