A hiánypótló kiadványt a szerzők, a kalotaszentkirályi Péter-Jani Csilla és Péter Mónika-Mária mutatták be, olvasható a Hagyományok Háza közleményében.
„A kiadvány – 235 mintát összefogó – saját gyűjtésünket tartalmazza. Sok évi munka gyümölcse; kalotaszegi asszonyok, szüleik, nagyszüleik, dédszüleik hímzéseiről fényképeztük s rajzoltuk le a mintákat. Jóllehet, gyerekkorunkban mi is megtanultuk e hímzéstechnikát, amikor viszont belekezdtünk a gyűjtésbe, akkor szembesültünk számos, ismeretlen motívummal, technikával. Így a gyűjtés egyben tanulóidő is volt számunkra. A legértékesebb anyagokat Felszegen, Bánffyhunyadon és környékének falvaiban, valamint az alszegi Zsobokon és Mákófalván találtuk. A munkánk nem ért véget, például Nádasmentén is gazdag mintaanyag vár még feldolgozásra. A terjedelmes dokumentumot megpróbáltuk rendszerezni, ezzel is segítve a felhasználást és az érthetőséget.
Egykor az egész magyar nyelvterületen népszerűek voltak a vagdalásos minták, viszont a hagyományos elkészítési módjukat leginkább a Mezőségen és Kalotaszegen őrizték meg. Az eljárásnak ismertebbek „modernebb” változatai, mi viszont arra törekedtünk, hogy a sok évszázados hagyományos mintákat adjuk közre, de ugyanakkor az újabbakkal is megismertessük az érdeklődőket.
Jelen gyűjtemény nem a turistáknak készült mintaanyagból merít, hanem a már említett, részben feledésbe merült motívumokat népszerűsítjük. Ezen összeállítás jól szolgálhat a mintakincs újratanulásához, mivel a technikát az ezzel foglalkozók jól ismerik. A megújítást jelen esetben a régi minták felidézése adhatja, és örömmel tapasztaljuk, hogy néhány fiatal szívesen tanulja ezeket a mintákat, így nekik is segíthet a gyűjtemény.
A helybelieket az is motiválhatja a tanulásban, hogy az igényes vásárlók e mintákat keresik, így a családok anyagi gyarapodásához is hozzájárulhatnak. Magyarországon a hímző körök jól szervezettek, s tudomásunk szerint, már sokan várták a kiadvány megjelenését. Külön öröm számunkra, hogy a Hagyományok Háza felkarolta kezdeményezésünket, s ezáltal közkinccsé tette a kalotaszegi népművészet értékes darabjait.”
Kónya Gyuláné Schéfer Teréz az 1938-as kolozsvári kiállításon, mellette az akkor kilenc éves keresztlánya, Bálint Ágnes sárvásári tanítónő
