Borsodi L. László hármas könyvbemutatója
Bodó Márta köszöntőjében elmondta, szeret a Györkös Mányi Emlékházba kulturális eseményekre járni, mert mindig művészeti összhangulat van, hisz a mostani eseményt is egy tárlat „veszi körül”, a beszélgetés és felolvasások mellett pedig Borsodi költészetére reflektáló élőzenét is hallhatunk. Borsodi L. László csíkszeredai költő, a Márton Áron Gimnáziumban tanult, majd az egyetem befejezése után visszatért régi iskolájába magyart tanítani, mesélt a költőről az est moderátora.
Bodó első körben arra volt kíváncsi, miből ered a költészet iránti érdeklődése, hisz nem feltétlenül humán beállítottságú családból származik. Borsodi a csíksomlyói ferencesek között szokott rá a tudatos olvasásra, ott kedvelte meg a szavalást is, ám emellett családjára is jellemző volt az olvasás. Költészetét nagyban befolyásolja, hogy gyermekkorában rengeteg időt töltött a ferences szerzetesek között, Pöhacker Balázs tartományfőnök életének egyik meghatározó alakja. Az 1992-ben elhunyt szerzetes világszemlélete, beszédstílusa és intelligenciája máig tartó impulzusok a költő életében. Talán emiatt is lett a tartomány sajtóreferense.
A második nagy kérdéskör előtt a költő felolvasott a Feljegyzések a földről című kötetből, amely időben a legkorábban született. Bodó Márta kiemelte, a kritikusok szerint a költő korai verseit pilinszkys szikárság jellemzi, majd afelől érdeklődött, hogyan jutott el Pilisznkytől a prózaversekig. Borsodi a mai napig nem tudja eldönteni, jó vagy rossz, hogy Pilinszkyhez hasonlították, de tudatosan kerüli őt. Első három kötete koncentráltabb, líraibb alkotásokból állt össze, sok versét még a középiskolában írta, Ady András barátjával, akivel közösen kezdtek el verseket írni kilencedik osztályban. Harmadik, Félemelet című kötete megjelenése után érezte: „Ez a forma kifutott. Éreztem meg kell újulni. Ez elég.” A koncentrált, líraibb pilinszkys első korszakot a prózaversek váltották fel.
Borsodi bevallotta, az elején nem is tudta, hogy mit ír, nem ismerte a prózaverset, csak elkezdte prózai formában leírni reflexióit. Fekete Vince merte először közölni ezeket a Székelyföldben, ám ő sem tudta, pontosan mik voltak azok, amiket megjelentetett. Később ismerkedett meg a prózavers kifejezéssel, amelynek a költő szerint két típusa van, egy bibliai és egy, a romantikában kialakult formája. Már Novalis is írt prózaverseket, de ez a forma fellelhető Baudelaire-nél is, aki meg is határozta a műfaj jellemzőit. A prózavers műfajban a magyar irodalomban Nemes Nagy Ágnes, Kun Árpád és Oravecz Imre nevét említette a meghívott.
Borsodi szerint formai kérdésről van csupán szó, a prózavers provokatív műfaj, hisz nehéz eldönteni, hol van a próza határa, honnan kezdődik a líra. A prózavers meghatározását követően a költő felolvasott másik két bemutatott kötetéből, a Parton és az Utolér, szembejön című kiadványokból is két-két verset.
Bodó Márta szerint a három bemutatott könyv egy ciklushoz tartozik, és ahogy olvasta a köteteket, az utolsónál úgy érezte, a ciklus lezárult, ennek kapcsán a költő további terveiről érdeklődött. Borsodi egyetértett Bodóval, mint mondta, annak a ciklusnak tényleg vége. Jelenleg gyerekeknek szóló prózaverseket, kismeséket ír, amelyekben sokkal erőteljesebb a lírai jelleg, egy ilyen jellegű kötete már meg is jelent, Balázsolás címmel. Emellett folytatja a prózaversírást, de a lírát szeretné jobban háttérbe szorítani, a történetre akar koncentrálni majd a következő ciklusban, amelynek témája a halál elbeszélése lesz saját családfáján keresztül. Ezt a jellegű próbálkozását a költő viccesen sírköltészetnek nevezte.
(Borítókép: Borsodi L. László jelenleg gyerekeknek szóló prózaverseket, kismeséket ír)
