A könyv igen érdekes keveréke a Sándorról szóló emlékek gyűjteményének, és az életmű felidézésének. Vannak szubjektív hangulatú írások, és rengeteg utalás az életműre. Sok az idézet az erdélyi magyarság megmentéséért küzdő személyiség munkásságáról. A könyv hasonlatos egy Csép Sándorról szóló dokumentumfilm készülő szövegkönyvéhez. Aki megélte azokat az éveket, ismerte Sándort, meggyőződésem, látja ezt a képzeletbeli filmet, és hallja a narrátor hangját. Mi célból született meg ez a könyv? A megemlékezés végett. Azért, hogy a téma, a film tárgya iránt felkeltse az érdeklődést. Szolgáljunk érdekes információkkal, és akit érdekel, emeljen le más könyveket is polcról, vagy üljön le a laptop elé, és ott keresse meg az őt érdeklő adatokat. Így lesz mindenkinek teljes képe Csép Sándorról. Sok mindent megtudunk Sándorról, arról a korról, világról, az erdélyi magyar közösségről, amelyben írt és alkotott – fogalmazott Maksay Ágnes kolozsvári televíziós szakember.
Maksay szerint Csép Sándor az erdélyi magyarság megmaradását szolgálta minden, általa használt eszközzel, televíziós újságíróként, drámaíróként, amikor dokumentumfilmet rendezett, és amikor politizált. Életének legmeghatározóbb fonala a televíziózás, a dokumentumfilm-készítés volt. Kiemelkedő televíziós újságíró egyénisége volt a bukaresti televíziónak. 1989 decemberében az elsők között ment be a kolozsvári rádió épületébe, és indította be a kolozsvári televíziót. Portréfilmjeivel alkotott legmaradandóbbat. Az Egyetlenem című film sikertörténet volt, ami végig kísérte alkotói tevékenységét. Ezt a filmet annyit emlegették, hogy asszociálták Csép Sándor nevével – mesélte még a televíziós szakember, majd a jelenlevők megtekinthették az 1970-es években készült Egyetlenem című film néhány percét.
– Van egy feldolgozatlan életmű, amit elemezni, értékelni kellene, irodalomtörténeti szempontból és az erdélyi magyar filmtörténet szempontjából is. Amikor a 20. század végét, illetve a 21. század elejét kutatják, vizsgálódhatnak Csép Sándor kézirataiban – összegzett Maksay Ágnes.
– Sándor szolgálni akart, és aki szolgálni akar, megtalálja a következő lépést. Ő mindig megtalálta a következő lépést. Amikor az anyagot kerestem ehhez a könyvhöz, biztos voltam abban, hogy azokat a gondolatokat szeretném körbejárni, amelyek meghatározták az életét. Az 1980-as években nagyon foglalkoztatta az a gondolat, ha a többségiek elismernék társnemzetként a magyart, ez békét teremtene a nemzetek és a nemzetiségek között, csitítaná a nemzeti hisztériát, miközben állandóan azzal vádolják a romániai magyarságot, hogy el akarunk szakadni, vissza akarjuk kapni Erdélyt. Ő nagyon jól tudta, hogy a magyarságnak társnemzetként való elismerése eléggé csalóka és kevés reménnyel kecsegtető álom, de mindig mondta: be kell dobni valamit a köztudatba és az „dolgozni” fog. Sok mindenről mondta: lehet nem most valósul meg, de ha foglalkozunk valamivel, és az a közgondolkodás része lesz, akkor nem a mi életünkben, a következő generáció életében egyszer bekövetkezik – válaszolta Albert Júlia színművész, Csép Sándor özvegye H. Szabó Gyula azon kérdésére, miszerint mi foglalkoztatta Csép Sándort, hogyan merültek fel az őt foglalkoztató kérdések.
A másik kérdés, ami foglalkoztatta, az a demográfia alakulása volt. Hitte, bár egyre kevesebben vagyunk, de van még remény. Az anyákon múlik, hogy megmaradjon az erdélyi magyarság. Ezért tért vissza Kalotaszegre több alkalommal, készített filmet, írt színdarabot – folytatta Albert Júlia. A könyvben szereplő írásokat meghatottan olvasva úgy érezte, valamennyi emlékező szerző érezte, mi vezette Sándort.
A könyvbemutatón közreműködött Csép Sándor lánya, Dénes Anna hegedűművész (kísért: Horváth Edit zongoraművész), Albert Júlia színművész pedig az esemény kezdetén versösszeállítással emlékezett férjére.
