„Vannak olyan dolgok az életben, amiket nem tudunk, vagy nem akarunk megfogalmazni. A művészet segít ebben, átvitt vagy palástolt formában, de kimondja, amit talán szóban, személyesen nem vagyunk képesek kifejezni – fogalmazott Kós Kati. Úgy vélte, az alkotás tükör, bemutatja az alkotóját. – Ott vagyunk benne, hiszen belőlünk született. Az önismeret kulcsa lehet, mert az alkotáson keresztül képet kapunk valódi önmagunkról. Az alkotás gyógyít. Az alkotás során, de műélvezet közben is (például zenehallgatás, olvasás) olyan csúcspontok és hullámvölgyek találnak ránk, amik nagyon mélyről jövő érzelmeket mozgatnak meg, saját tapasztalatok és emlékek törhetnek a felszínre. (…) Az alkotás során ezek előjönnek belőlünk, megtisztítva a lelkünket, amit a megkönnyebbülés érzése vált fel. Katarzist élünk át, újjászületünk általa” – mondta az emlékház vezetője.
„Néha egy esemény – nevezhetjük sorsnak – meghatározza az életünket. Felismerhetjük azt, ami fontossá válik nekünk, amiben megtaláljuk a mindennapok örömét igazságát, szeretetét. Amit itt látunk, meglátásom szerint biztatást érdemel, megfigyelhetjük a magunkba nézést, metafizikai értelemben is, ami sokat jelent a tovább fejlődésben. Gondolok itt Az alagút című festményre, aminek a végén talán mi állunk, megtalálva a kaput, amin kiléphetünk a szabad világba. És itt vannak a kedvenceim is, a Kagylók, amelyek a csendet, a titokzatosságot jelképezik. És itt van persze a Zene, ami a létet erősíti. Vagy a virágsorozatok, bennük a remény, a szeretet megvalósításai, és megannyi rajz, ami továbbgondolásra továbblépésre késztet. A kezek a munka a teremtés elgondolásai. Jelen van az Örvény is, amit le kell győznünk, amibe akaratlanul kerültünk” – sorolta a kiállítás alkotásainak lehetséges értelmezéseit Bordy Margit. Hozzátette: lehet bármely ága a művészetnek, amikor a művész dolgozik, elfelejt mindent maga körül, csupán a megvalósítandó munka tölti ki érzéseit. Más dimenzióba viszi az alkotót.
„Melinda munkái belső tájakról mesélnek, rejtett világról, amit a művészetén keresztül kivetít a világnak. Minden tárlat utazás is, amit magunkból indulva teszünk meg a világ felé, az ég és föld közötti térben. A művészet szabaddá tesz, erőt ad a szellem dimenzióiból. Fontos, hogy mit vetítünk ki a világra, és mi talál otthonra bennünk a világból. A művészet titok, varázslat, örökkévalóság, üzenet” – emelte ki a festőművész.
„Már hat-hét évesen rajzoltam. A Báthory-líceumban Bordy Margit volt a rajztanárnőm, akitől nagyon sokat tanultam, és aki bátorított a rajzolásban, festésben. 2009-es autóbalesetem után magyarországi, majd hat év hollandiai rehabilitáció után kezdtem el komolyabban foglalkozni a rajzolással, festéssel. Hazajöttem és tovább folytattam ezt a tevékenységet. Amikor még nem tudtam egyenesen ülni a kerekesszékben, és csak a bal kezemet használtam, akkor készült el A virág című rajzom, ami látható a kiállításon. Ez a huszonnégy munka az utóbbi öt évben készült. Nincs kedvenc témám, amikor ki akarok valamit fejezni, megrajzolom, megfestem. Általában papírra, vászonra ceruzával és temperával vázlatok után dolgozom – mesélt magáról Albert Melinda. Bordy Margit Tétova napsugár című versével zárta beszédét: „Ünnep van újra / és hiszed - / aranyló eső hull a földre. / Virág nyílik, / felderít – / létezni próbál minden. / Megszenvedve az igazért, / a század még remél. // Valahol mély vizeken játszó / boldog delfinek. / Hangtalan halak körében, / bálnák énekelnek. / Van hatalom a múlt felett. / Tétova napsugár tenyereden – / valami ősi erő derül benned.”
A kiállításon Nagy Lilla kisfia, Nagy Ervin W. A. Mozart 16. szonátájának 1. tételét játszotta zongorán.
