– Ugyan! Az se nem labda, se nem kifli. Egyértelmű, hogy egy óriási kerek sajt! És hogy miért tűnik el mindig? Hát mi sem egyszerűbb. Az ott élő egerek sem éhezhetnek. Minden nap abból csemegéznek egy kicsit, ezért lesz olyan félkör alakú egy idő után – válaszolja meg a kérdést Bajusznagy.
Cseppet sem szokatlan beszélgetés ez az egerek között. A téma mindennapi vita náluk. Egészen addig, amíg egyik társuk ellátogat a Holdra. Egérházi Elemér messzi földeket megjárt, tanult és igen népszerű egérnek számít. Hónapokon át utazott szebbnél-szebb helyekre, és amikor hazatért, az összes rokona, barátai és ismerősei mind ámultan hallgatták történeteit. Járt már Párizsban, ahol látta a hatalmas Tejfel-tornyot. Ugyanis ezt a látványosságot tervezőjéről nevezték el, a macskák egyik világhírű mérnökéről, Gusztáv Tejfelről. Látta az Egérség-szobrát is New Yorkban, amit a Házi Egerek függetlenségének évfordulójára állítottak. Sőt még a Park Sajtban is kalandozott Barcelonában. Most pedig minden eddiginél hosszabb útról tért haza. Ugyanis állítása szerint elment egészen a Holdig.
– Na azért én ezt már nem hiszem! – kételkedett Bajusznagy. – A múltkori utazásod, amikor a ferdetoronyról meséltél pizzából még hagyján. Na de a Hold? Ugyan! És mégis, hogy jutottál te oda fel?
– Mi sem volt egyszerűbb – legyintett Elemér. – Régi jó barátaim, a gólyák egy-két szívességért cserébe elvittek egy darabon. Természetesen első osztályún repültem. Színtiszta és igazi nagy fehér gólyán. Nincs nála gyorsabb – dőlt hátra foteljében elégedetten Egérházi Elemér.
– A gólyák? – kérdezték egyszerre szájtátva társai. Már ez is olyan hihetetlennek tűnt a többi, egyszerű földi egér számára. Hogy közülük egyet még a gólyák között is nagyra tartanak.
– Na de kérlek, Elemér! – hitetlenkedik tovább Bajusznagy. – És közben nem csippentett le a te pilótád egy falatot a farkadból? – kérdezte gúnyolódva.
– Kedves, hogy aggódsz, de minden testrészem épségben odaért a Holdra.
– Akkor halljuk csak, milyen az a Hold? Hegyezzük a füleinket.
– Földjét se érte lábam. Levegőben úsztam, hahotáztam. Valami különös erő tartott a magasban, amit eddig még csak a Holdon láttam. Formája sajt, de íze avas. Nem az a hosszan érlelt zamat, hanem akár csak a romlott vaj. Nemhogy egereket, de senkit nem láttam, magányomban így hát tovább is álltam.
– Most már ugyancsak elég lesz! – vágta rá Bajusznagy. – Nem gondolod, hogy ezeket a sületlenségeket elhisszük neked? A láthatatlan erőről, amitől lebegtél, és hogy a Hold nem sajtból lenne? – erre már a többiek is nyüzsögni kezdtek.
– Csak irigykedsz. Irigykedsz, mert én már voltam ott, amiről egér eddig még csak álmodni se mert. De én a Holdra léptem. Kis lépés volt egy egérnek, de nagy az egérségnek – állt fel a székéből most már Elemér.
– Elhiszem neked akkor, ha megmondod, mitől kerek a Hold?! Ha valóban ott voltál, akkor tudnod kell. Ez az egérség történetének legnagyobb rejtélye.
– Pontosan, ahogy mondod, kedves Bajusznagy barátom. Ez a legősibb kérdés, amivel foglalkozunk, mióta egér él a Földön. Ki engedné meg nekem, hogy én ezt felfedjem? Így hát, amíg élek, örökké rejtély marad, hogy mitől kerek a Hold.
Egérházi Elemér a mi tekergő kalandorunk, a Hold titkával együtt indult útnak. Felfedezni a Föld egy új pontját, vagy a Földön túli világot.
A miskolci Tamás Anetté a legjátékosabb mese a Tekergő Meseösvény Egyesület mesepályázatának felnőtt kategóriájában (a kép a szerző rajza)
