FILEP INGRID
Április 26-án szerveztük meg Barazsuly Vikivel közös honismereti kirándulássorozatunk ötödik, egyben tavaszi évadzáró állomását, Szászföld másképp címmel. Úgy indultam neki, hogy már sokszor jártam Szászföldön – ki ne ismerné a leghíresebb állomásait? Arra gondoltam, vajon mi maradhatott még, amit nem láttam? Hát, bőven volt meglepetésben részem.
Első állomásunk a keresdi Bethlen-kastély volt. Ezt az épületet sokan ismerik fényképekről: ikonikus a belső udvarról készült kép a loggiaval és a lépcsősorral, amely az első emeletre vezet. Ugyanakkor ez csak egy része az egész épületegyüttesnek. A romos épületek, amelyek a 90-es években fogadták az idelátogatókat, mára komoly felújításokon estek át, és kifejezetten jó állapotban találtuk őket. Jelenleg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány használatában van a birtok, s több próbálkozás után úgy döntöttek, hogy egy látogatható, múzeumként működő kastélyt alakítanak ki itt. A torony tetején az új színes cserepek az egykori pompára utalnak, a tornyon álló darabontalakok pedig ma is ugyanúgy őrzik a kastélyt, mint hajdanán. A legszebb helyiség, amely megmaradt bennem, az a kis szögletes erkély, amely az asszonyok szobájából nyílik, rálátást enged a falura és a birtok angolkertjére, és amelyet Bethlen Elek építtetett a kisasszonyok számára. Azt is megtudtuk, hogy kápolnájában tartották az első református istentiszteletet Erdélyben.
A következő megállónk az almakeréki evangélikus templom volt. Almakerék csodálatos kis szász falu, ahol a házak megőrizték eredeti formájukat és díszeiket – remélhetőleg a helyiek tudatos döntésének köszönhetően, hogy a következő nemzedékek is megcsodálhassák ezt az egységes faluképet. Az élénk, friss tavaszi színek is hozzájárultak ahhoz, hogy az élmény még maradandóbb legyen. A templomban megcsodálhattuk az egyik legjobb állapotban fennmaradt 14. századi gótikus falfestményt, amely az egész szentélyt beborítja. Viki lelkesedése a gótikus stílus iránt ragadós volt; mindenki csendben szemlélte a falakon látható, kecsesen és elegánsan megfestett alakokat. Kis keresgélés után rátaláltunk Szent Apollónia alakjára is. Igaz, a középkorban a „fogászat” többnyire kimerült a fogó használatában, pont ez a tárgy segített a kép felismerésében is.
Kis buszozás után a küküllőalmási református templom műemlékegyüttese következett, ahol a helyi tiszteletes nagy szeretettel fogadott bennünket. Mesélt a település kihívásairól és a jelenlegi kisebbségi lét nehézségeiről is. A templom felújításra vár: a tetőszerkezetet már kicserélték, a belső tér munkálatai pedig ezután következnek. Itt is reménykednek abban, hogy sikerül majd feltárni a falfestményeket, különösen a mennyezeti festések kerülhetnek elő. A tiszteletes úr felel a somogyomi gyülekezetről is, ahol egy gyönyörű, ékszerdoboz-méretű református templom szolgálja ki a híveket. Mellette pedig meglátogathattuk az evangélikus templomot is. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy még ilyen kulturális meglepetésben nem volt részem: kívülről nagy, romos, torony nélküli templomot láttunk, az udvaron egy fa harangtornyot és félméteres füvet… és amikor beléptünk, elállt a lélegzetünk. Ugyanis 2017-ben a templom északi falán, a fehér mészréteg alatt több mint 100 négyzetméteren, négy regiszterben elhelyezkedő, Erdély egyik legösszefüggőbb középkori falképegyüttesét tárták fel. A felső regiszter Szent László legendáját jeleníti meg. Olyan, mintha egy középkori mesekönyvet lapoznánk, ahol Erdély legfontosabb vallási és hitéleti elemei jelennek meg: Szent László legendája, Jézus élete és halála, Szűz Mária, Szent István… A restaurálás még az elején tart, de folyamatban van, s biztos vagyok benne, hogy amikor elkészül, ismét teljes szépségében csodálhatjuk majd meg.
Lassan elértünk kirándulásunk utolsó pontjához is, Medgyesre, ahol elsétáltunk a Forkesch-kaputorony mellett egészen a központig. Viki mesélt nekünk a város történelméről, az egykori viszonyokról és Medgyes fontosságáról. Megtudtuk, hogy a Schuller-házban fogadta Báthory István azt a küldöttséget, amely elhozta számára a hírt, hogy Lengyelország királyává választották. Örömében és hálából Medgyesnek ajándékozott egy birtokot, amelynek jövedelméből a várost körülvevő falakat építették és javították.
Ezután meglátogattuk az evangélikus templomot is, ahol megcsodáltuk az eredeti szárnyas oltárt, amely a felállítása óta a helyén áll. A gyönyörűen festett nyolc tábla a passiót ábrázolja a késő gótika felfogásában. Rengeteg apró csoda rejtőzik még a templomban, lehetetlen mindet felsorolni, ezért tisztelt olvasómat is arra hívom, fedezzék fel önök is.
Hazafelé tartva mindenki elgondolkodhatott a látottakon, és azon, hogy nem mindig kell kontinenseket átrepülni ahhoz, hogy apró csodákat fedezzünk fel: elég egyet sétálni a csodálatos Erdélyben. Természetesen sokat segít, ha egy lelkes, magasan képzett művészettörténész is velünk tart, aki lépésről lépésre mesél ezekről a kincsekről. Köszönjük szépen, Barazsuly Viktória!
Ígérjük, hogy ősszel újabb honismereti sorozattal térünk vissza, hogy Viki segítségével további rejtett kincseket fedezhessünk fel.
