Kalotaszegen örömzenél Mongólia, Kenya és Erdély
„Közös ügyeink szeretetének nevében”
Mint ismeretes, 2026-ban ünnepeljük Kallós Zoltán születésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból a mérai fesztivál szervezői több programmal is tisztelegtek a Kossuth-díjas néprajzkutató előtt. Kallós Zoltán Kalotaszegen címmel fotókiállítás nyílt Szarka-telken. A fényképek Kallós kalotaszegi gyűjtőútjaiból mutattak részleteket. Akik megálltak egy pillanatra a frissítőkért félúton, láthattak hagyományos juhmérést, nászmenetet, templomi felvételeket, és magát Kallós Zoltánt is, amint éppen fényképet készít. A képek alatt háromnyelvű felirat (magyar, román és angol) ismertette, hol és mikor készült a fotó, illetve, hogy mit és kit ábrázol. A rövid ismertetőszöveg szerint a mérai csűrfeszt szervezői jól ismerték Kallós Zoltánt, Zoli bácsit, aki mindig igyekezett különlegességekkel szolgálni számukra, ők pedig ezzel a válogatással munkássága előtt kívántak tisztelegni. Érdekes és szívmelengető volt megfigyelni, ahogy Méra lakói nézték ezt a kiállítást. Az idősebb falubeliek rokonaikat, ismerőseiket fedezték fel és történeteket meséltek a „régi időkről”. Pénteken, kora este két, középkorú mérai férfi a tárlat első darabját tanulmányozta, amelyen egy férfi látható, szekérrel és bivallyal. Mint kiderült, nem tudták eldönteni, ki is szerepel a fotón. Az egyikük egyszer csak elkiáltotta magát: „Keresztapám! Jöjjön ide, me’ nem tudjuk, ki van itt a bivalyokkal”. Idősebb, szigorú ábrázatú, kalapos, bajszos úr lépett a kíváncsiskodók mellé és összeráncolt szemöldökkel vizslatta a rejtély tárgyát. A képen szereplő ismeretlen kilétére nem derült fény, az úr azonban megállapította: ez a kép Tatárék kapuja előtt készült.
A Kallós-ünneplés itt nem állt meg, ugyanis, a pénteki napon, az ember akármerre ment, akárhová követte a zenét, lépten-nyomon Kallós emlékébe botlott. Érkezésünkkor a Romszínpad felé hívott a kesergő hegedű hangja. A kapun belépve székely népviseletbe öltözött fiatalok műsora fogadott. A Székelyföldi Énekiskola a Katlan zenekarral kiegészülve Csíkszék és Erdővidék ritkán játszott, rejtett népi rigmusait, valamint Kallós Zoltán kevéssé ismert gyűjtését hozták el a mérai közönségnek. Székelyföld és Kalotaszeg találkozása: ahogy egy néprajzkutató emlékéhez illik.
„Zoli bácsi, ha ajándékot adott, mindig ezt írta rá: »közös ügyeink szeretetének nevében«” – hangzott el a budapesti Tükrös zenekar péntek esti koncertjén.
Az 1986-ban alakult zenekar az elmúlt évtizedekben a különböző magyar nyelvterületek népzenéjét tolmácsolta. Első önálló albumuk 1996-ban jelent meg Magyar népzene címmel. Ezen a lemezen a zenekar az addig elsajátított dallamokat rögzítette, és, ahogy honlapjukon írják, a tagok nem apadó szeretetét a magyar népzene iránt. A formáció a szatmári és mezőségi népzenei hagyományoknak is szentelt lemezeket, de a marosmenti nóták is helyet kaptak a Tükrös diszkográfiájában. A zenekar a mérai közönséget népzenei válogatással szórakoztatta. A koncert elején csendültek fel a magyarpalatkai dallamok, Halmos Attila zenekarvezető szerint azért, hogy a későbbiekben elhangzó palatkai és köztük elég idő teljen el.
A kolozsvári Tokos zenekar öt, zeneakadémiai hallgató szerelemprojektje. Saját bevallásuk szerint kezdetben a diákság szórakoztatására zenéltek, táncházakban és kocsmákban léptek fel. Azóta szélesebb közönséget örvendeztetnek zenéjükkel, teszik mindezt immár 15 éve. A Kallós 100 és a Tokos 15 adta a mérai fesztivál péntek esti koncertjének apropóját. Az Üsztürü, a Codoba család, illetve Hideg Anna és Vajas Evelin népdalénekesek közreműködésével igazi örömzenélés kerekedett a Csűrszínpadon. A közönség a fellépőkkel együtt énekelte az ismert nótákat. Napnyugta után, a mérai csillagos ég alatt, népi motívumokkal tarkított, festett szekrény került a színpadra, amelyet viseletbe öltözött kisgyermekek leptek el. A Mérai Cifra Néptáncegyüttes Cifra lelkek forrásvize című előadása a térség hagyományait, táncait és zenéit sűrűsítette egy produkcióba. A hagyományos juhmérés mellett a fiúk és a lányok táncházbeli huzavonáját és különböző csujogatásokat is beemeltek az előadásba. A szórakoztató pillanatok és a talpalávaló muzsika mellett az emlékezés sem maradt el: a táncszínház eszközeinek segítségével az együttes a térség adatközlő zenészei előtt is tisztelegtek.
A péntek estét táncház és DJ-buli zárta…illetve, folytatta. Az előadás díszlete szempillantás alatt eltűnt, a Csűrszínpadot most is, mint minden éjszaka a táncoslábú résztvevők vették be. Jártunk a mérai hegytetőn és azt kívántuk, hogy ez a kicsi mulatság tartana, míg a világ. Miközben a színpadon kalotaszegi ritmusra kopogtak a tánccipők, a sátorban Cyborg Templar és Tibsā vállalt éjszakai, zenei szolgálatot. A lemezlovasok a funk, a dzsessz és sokféle kulturális zenéket mutattak a közönségnek különleges, experimentális stílusban.
Méra valóban a világ közepe
Régóta tudjuk, hogy a Méra Világzenei Csűrfesztivál kulturális olvasztótégely, olyan emberekkel, kultúrákkal és zenével lehet találkozni, amelyre az embernek majdnem sehol máshol nincs lehetősége. Erre idén a szombati nap erősített rá. Augusztus elsején, a Szarka-telken megállapítottuk: itt a világon minden van. Ha az ember Székelyföldről származik, a csűrfeszten öt perc alatt botlik bele hazája fiaiba. Itt olyan emberekkel is szóba elegyedtünk, akiket otthonról ismerünk, de valahogy sosem beszélgettünk. Az egyik ismerős azt is elmondta, van, akivel hosszú évek óta először Mérán találkozott. Amikor a sokadik ismerőst pillantottuk meg, már csak legyintettünk: „Méra a világ közepe, hol máshol találkozzon az ember, ha nem itt?” A mosdó előtt sorban állva is megszólítottak: „te olyan ismerős vagy nekem!” Így ismertük meg a zenész lányt, aki azt mondta, ez az első csűrfesztje, de nem az utolsó. Apropó, ha már sorban állás, ha az ember újságíró, néha arra kényszerül, hogy embereket kell kérdeznie dolgokról. Azonban, a mérai csűrfeszten ez szinte magától működik, még csak kérdezni sem kell, a téma mindenhol ott hever. Így történt, amikor italért sorban állva megismertük a Felvidékről érkezett srácot, aki dicsérte a fesztivált, ő is azt mondta, biztosan jön még. A srác életében először ott kóstolta meg a Tubi nevű italt, ami a kolozsvári fiatalok körében nagyon népszerű. Neki is tetszett.
Mongol diplomata útlevél
A szombat este egyik különlegessége a mongol Gerege zenekar volt. A Gerege a Nagy Mongol Birodalomban a diplomata útlevelet jelentette. A 2023-ban alakult együttes zenei palettája, bár Mongóliára fókuszál, igen színes és sokrétű: az ország számos területéről adnak elő zenéket, emellett hagyományos és népszerű mongol számokat, dicsőítő énekeket és hangszeres műveket is játszanak. Képzelheti az olvasó azt a meglepettséget és ámulatot a közönségben, amikor a Mérában fellépő mongol formáció torokéneke felcsendült. A világnak ezen a részén, ahol mi élünk, nem gyakran garázdálkodnak a torokének technikáit ismerők és művelők, így a csodálat és csodálkozás magától értetődő volt. Mindenkinek azt kívánjuk, hogy legalább egyszer életében szerencséje legyen élőben hasonló zenéhez. Megható és garantáltan hidegrázós!
Hajnal és nők Kenyában
Ha a mongol ajándék nem lett volna elég, rögtön a Gerege után, hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódjék, Makadem kenyai előadóművész lépett színpadra. A Benga zene kiemelkedő képviselője az afrikai kultúra változatosságát és sokszínűségét hozta el nekünk, amelyről itt, Európában elég keveset tudunk. Az előadó humorérzéke és közönséggel való kapcsolódása magával ragadó, hiszen nem csak énekel és hangszeren játszik, hanem beszélget is hallgatóságával. Zenéihez felvezetőt is mondott. Mint kiderült, hallottunk zenéket arról a pillanatról, amikor hajnalban felkel a nap, de a nők dicsérete és megerősítése is helyet, zenét kapott.
„Beveszünk benneteket is a zenekarba!”
A szombat este utolsó koncertje, bár földrajzilag közelebb van hozzánk, számos különlegességet tartogatott. Az Oláh Gipsy Beats nevű formáció, amely roma zenekarok képviselőit tömöríti, a fesztivál talán legfelszabadultabb buliját adta. Repertoárjukban ősi, roma dallamok és modern, nagyvárosi dalok elegyedtek. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki járta, ropta, csettintett és nótázott. Egy táncos lábú pár egyszer a színpadon, egyszer pedig a színpad előtt vívta ki magának a közönség figyelmét és vastapsát technikájával, gyorsaságával és beleélésével. Kovács Antal zenekarvezető kiemelte: a táncos fiatalember nevét érdemes megjegyezni, hallani fogunk még róla.
A Mérán bulizók olyan hálás közönségnek bizonyult, hogy Kovács megígérte: beveszik a közönséget is a zenekarba, és együtt fognak járni fellépni. Hogy mekkora mulatság kerekedett, azt több dolog is bizonyítja: egyrészt, az a kétéves forma kisfiú, aki a koncert ideje alatt a színpad előtt járkált, énekelt és senkivel sem törődve ugrált, táncolt. A koncert utolsó részében Kovács Antal a színpadra emelte a kisfiút, hadd mulasson ő is a zenészekkel. Az apróság nem szeppent meg a rivaldafénytől, ugyanúgy járta saját táncát a fellépők között. Ezeket a színpad mellett álló kollégánk látta és rögzítette. Azonban, a buli nem csak a színpad előtt, mellett zajlott, hanem még a mosdóknál is, úgyhogy átadjuk a szót az ott sorban álló kollégánknak.
Köszönöm a szót, itt a mosdó előtti hosszú sorban várakozó kolléga jelentkezik. Az Oláh Gipsy Beats zenéjére spontán buli kerekedett, ugyanis az elsőre gyanútlannak tűnő tömeg egyszer csak táncba kezdett. Mérai csűrfesztivál, megmutattátok, hogyan kell mulatni!
