Minden bizonnyal a miniszter repült volna a kormányból, ha tovább halogatja a döntést. Már a múlt csütörtökön várták tőle a szociáldemokraták a várva-várt bejelentést. Toader körül elfogyott a levegő, és nem cselekedhetett másként. Tény, hogy a tárcavezető sehogy nem kerülhetett ki jól ebből a csapdahelyzetből, hiszen ha nem kezdeményezi Kövesi leváltását, a kormánykoalíciót haragítja magára, az általa választott úton viszont a lakosság jelentős részét, az ellenzéket, Klaus Johannis elnököt, valamint Románia nemzetközi szövetségeseit dühítette fel.
Toader nem jó kommunikátor, nincs időérzéke, ezért a jelentés bemutatása időnként komikussá vált. A miniszter okoskodó és kioktató stílusa beárnyékolta a bemutatást, hitelességének rosszat tett, hogy miután megígérte, azonnal felkerül a minisztérium honlapjára, tegnap még nyoma sem volt, csak délután három után jelent meg, mintegy 20 órával az elhangzása után. Jogosan merült fel ezek után a kérdés, hogy Toader kinek a jelentését olvasta fel, valóban a minisztérium dokumentumáról van szó, vagy a szociáldemokraták által előkészített, a miniszter által „felmondott” szövegről.
Régóta tudni lehet, hogy a PSD Kövesi eltávolítására készül, csak nem volt mersze senkinek felvállalni ezt a terhet. Meglehetősen népszerűtlen egy ilyen döntés meghozatala, mert sem az Egyesült Államok – amely Kövesi legfőbb támogatója –, sem az Európai Unió nem díjazza, mi több szinte borítékolható, hogy újrakezdődnek az elhúzódó és rendszeressé váló tüntetések. Ennek ellenére Toader így kockáztatott a legkevesebbet, hiszen Kövesi elmozdítása igencsak valószerűtlen, amíg az elnöki pozíciót Johannis tölti be. Az elnök már Toader nyilatkozata előtt leszögezte: kiáll a főügyész mellett, ezért a mostani felhajtás inkább csak állóháború, ami nem kecsegtet semmilyen megnyugtató eredménnyel.
A miniszter által ismertetett jelentés számos helytálló megállapítást tartalmaz, Kövesi nem egyszer túllépte a hatáskörét, például amikor a kormány hírhedt 13-as rendelete ellen indított vizsgálatot, majd megkérdőjelezte az alkotmánybíróság tekintélyét. Szintén súlyos vétkei közé tartozik, hogy nem volt hajlandó megjelenni a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, s ezzel a DNA-t valamennyi intézmény fölé helyezte, ami elfogadhatatlan. Kövesi a törvényalkotásba is bele akart szólni, az általa vezetett intézmény többször kiadott olyan közleményt, amelyben a parlament törvényei ellen foglalt állást. Ennél súlyosabbak azok a lehallgatások, amelyek megerősítik, amit már egy jó ideje sokan gyanítanak, hogy az ügyészek bizonyítékok hamisításától sem riadtak vissza, amikor magas rangú politikusokról, kormánytagokról volt szó, amit igazol az a felvétel is, amelyen Kövesi parancsba adta az ügyészeknek: feltétlenül el kell jussanak egy miniszterelnökhöz és főleg kormánytagokat vizsgáljanak, hiszen így nagy médiavisszhangra találnak az ügyek és a DNA népszerűsége nő. Emlékezzünk vissza, Victor Ponta mekkora felhajtás közepette látogatta az ügyészséget, amikor miniszterelnök volt – utána szépen kikerült a DNA látóköréből –, a koreográfia már akkor is mutatta, hogy a DNA-nak célpontjai vannak, s ezzel leplezetlenül beavatkozik a politikába.
Ennek ellenére semmi nem fog változni, minden marad a régiben, ezért kár, hogy ez a jelentés csak Kövesire volt kihegyezve, hiszen az igazságszolgáltatásnak olyan általános és nagy horderejű kérdéseit is meg kellene vitatni, mint például a fedett ügynökök beépítése az igazságszolgáltatásba, a titkosszolgálatok részvétele a nyomozásban és a törvénytelen lehallgatások. Ezek túlmutatnak Kövesi személyén, akinek majd egyszer amúgy is lejár a főügyészi mandátuma.
Megnyugtató megoldásokat számos egyéb területen ideje lenne találni, de ez a Kövesi körüli újabb vita fontos energiákat köt le, és a rendszerszintű kérdések megvitatása késik. Eközben a beruházások állnak, a közbeszerzési törvényről mindenki tudja, hogy rossz, és emiatt elbukik sok uniós pályázat, ami eurószázmilliók elvesztését jelentheti, s folytatódik az ország kiürülése. Lassan be kellene látni, hogy a korrupció mellett az állami apparátus teljes szakmai felkészületlensége, az ország elnéptelenedése, valamint a nagy ellátó rendszerek összeomlás-közeli helyzete is nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Illene ezt észrevenni legalább a Nagy Egyesülés centenáriumi évében.
