A képviselőház hétfőn késő este elfogadta a büntetőtörvénykönyv módosítását. Az ezt bíráló ellenzék kifogásolja, hogy az „éj leple alatt” módosították a büntetőtörvénykönyvet, ami a tíz órára való tekintettel megalapozottnak tűnhet első látásra. Csakhogy a szenátus már azelőtt egy héttel megszavazta a tervezetet, így várható volt, hogy a képviselőházban is napirendre kerül. De ami ennél fontosabb, hogy már évek óta több tucatnyi cikkelye a büntetőtörvénykönyvnek és a büntetőeljárási törvénykönyvnek alkotmányellenes. A törvénykönyvek kidolgozása éppen a jelenlegi ellenzék nevéhez fűződik, jelesen Cătălin Predoiu volt igazságügyi miniszteréhez. Most ők a legfőbb bírálói a módosításoknak, de az ellenzék semmit nem tett annak érdekében, hogy az alaptörvénybe ütközőnek nyilvánított jogszabályokat kiigazítsa. Már a 2016-os parlamenti választások előtt felgyűltek az alkotmányellenes cikkelyek, de a korábbi parlamentnek nem volt bátorsága hozzányúlni a törvényekhez. Sokan sejtik, hogy ezt a tétlenséget elsősorban a titkosszolgálat és az ügyészség összefonódása nyomán kialakult átláthatatlan háttérhatalomtól való félelem váltotta ki, hiszen azok a praktikák, amelyek szépen lassan felszínre kerülnek a titkos megállapodások nyilvánosságra hozásával, már régóta szóbeszéd tárgya a politikusok körében, akik ha nem is tudták pontosan, miként és minek alapján működik a rendszer, volt sejtésük egy-két dologról, ami óvatossá tette őket.
A kulcsszó ebben a történetben az kellene legyen, hogy egyensúly, hiszen jó lenne az alkotmányellenes rendszernek a törvényes keretek közé való visszatérítése mellett folytatni a korrupcióellenes küzdelmet is. Az ügyészi visszaélések most már nem csak holmi mesék, hanem megkérdőjelezhetetlen valóság, amit a szemellenzős korrupcióellenes harc pártiak mai napig nem hajlandók elismerni és abban a tévhitben ringatják magukat, hogy ami most van, az igazi jogállam. Persze, ha most teljesen „lefegyverzi” a parlament az ügyészeket, megfosztja őket a legalapvetőbb bűnüldözés feltárására alkalmas hatékony eszközöktől, akkor megint nem értünk el semmit. Románia ugyanis jottányit sem tett a korrupció megelőzése terén, oktatással, neveléssel egyáltalán nem sikerült kialakítani a jelenség terjedésének antitesteit, a korrupciót generáló bürokratikus központi és helyi államapparátust pedig szintén nem sikerült hatékonnyá tenni, ezért ez a kerékkötő rendszer továbbra is vélhetően ugyanannyi korrupciót fog generálni, mint eddig.
Ellenzéki és a kormányoldalon is folyik a hangzatos szájtépés, elég nyilvánvaló, hogy személyek harcáról is szó van, hiszen Liviu Dragnea és Laura Codruţa Kövesi sorsa hajszálon múlik. Mindkettejük veszettül ragaszkodik a székéhez, talán a patthelyzet feloldásához mindkettejüknek távoznia kellene a PSD, illetve a korrupcióellenes ügyészség éléről. Ez azonban csak az első lépés lehet, ezen kívül nagyfokú önmegtartóztatásra, fegyelemre és ismét egyensúlyra van szükség ahhoz, hogy olyan alkotmányos rend szülessen meg, amelyben senki nem feszegeti az alkotmányosság kereteit, minden hatalmi ág megkapja az őt megillető tiszteletet és az igazságszolgáltatás képes lesz a politikumtól és a hírszerzéstől függetlenül működni, aminek sajnos a mi térségünkben nincs meg a hagyománya. Lehet, hogy ez óriási naivságnak tűnik, de ezen feltételek nélkül nehéz elhinni, hogy bármi jó kisülhet a jelenlegi elmérgesedett állapotból, ami helyben topogás mellett aligha kecsegtet valami jóval, előremutatóval.
