“A matematikában az a szabad, ami helyes…”

– Milyen volt a hangulat, hogyan zajlott le a díjazás?

– A díjkiosztóra egy keddi napon került sor. Jelen volt a tanügyminiszter és több államtitkár, utóbbiak adták át az okleveleket. Felolvasták Klaus Iohannis államelnök levelét, a TVR pedig élőben közvetítette az eseményt. Mintegy 170 diák és 190 tanár részesült jutalomban, most először nemcsak a tanulók, hanem a tanárok is pénzjutalomban részesültek.

Már az óriási eredmény, hogy kijuss egy rangos külföldi versenyre. Több diák több versenyen is résztvett és eredményt is elért, egyikük például ötön, ezért volt több díj, mint diák. Akiről beszélek, testvértudományok terén ért el eredményeket, például matek, informatika, robotika. Magyar diákok főleg a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen elért eredményeknek köszönhetően jelentek meg, mateken kívül más versenyről magyar diák nem volt jelen Bukarestben. Én is a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen értem el eredményt, dicséretben részesültem, hatodik lettem, ezért hívtak meg.

– Olyan diáknak ismerünk, aki nemcsak matekből készül, hanem rengeteget olvas, számos közösségi tevékenységen részt vesz. Ráadásul sok hobbid van, tehát nem a világtól elszakadva bújod a könyveket egész nap. Mesélj egy kicsit magadról, aztán rátérünk a matematikára is.

– Főleg elemiben kezdtem el igazán olvasni, elég kemény könyveket is, volt persze Csipike és hasonlók, de a Kőrösi Csoma Sándorról szóló Nagy utat is imádtam, már harmadikban elolvastam. Öt-nyolcadikban kicsit alábbhagytam az olvasással, de kilencedikben újra elkezdtem. Zabálgatom a könyveket, Rejtő Jenő például az egyik kedvencem, de Gabriel Garcia Marquez Száz év magánya is magával ragadott, megmaradt. Ezen kívül verseket írok, ugyancsak kilencedik óta, szerintem elég jól – rövidebbeket, hosszabbakat, bonyolultabbat és egyszerűbbet, szerelmes verseket és komolyabb témákat érintőket, alakulgat ez is.

– Az Enyeden megszervezett egyik író-olvasó találkozón a marosvásárhelyi Mentor kiadó továbbiversírásra bíztatott téged, miután beleolvastak a kéziratodba.

– Igen, nagyon fontosak az útbaigazítások és a biztatások. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.

– Mozgásra, sportolásra, valamilyen művészeti tevékenységre jut-e időd?

– A versíráson kívül több sportágba is belekóstoltam: régebben futottam, aztán kaliszténikáztam, tehát edzőgyűrűkön végeztem edzést, mostanság pedig inkább biciklizek. Ezen kívül hatodikban elkezdtem zongorán tanulni, majd abbahagytam, de most újrakezdtem.

– Érettségi előtt?

– Igen, de ez nem jelent gondot. Mindemellett néptáncolok harmadikos korom óta, „folyékonyan” tudok táncolni, ha szabad így fogalmaznom, öt-hat tájegység táncát ismerem. Legelőször a Miriszló Gyöngye kezdő majd haladó csoportjaiban tevékenykedtem, aztán a Bethlen Gábor Kollégium néptánccsoportjában, a Fügevirágban, illetve volt olyan alkalom, amikor a kolozsvári Szarkalábban is felléptem, hiszen Pillich Balázs oktatónk volt Miriszlón, és pár alkalommal meghívott néhányunkat. Neki köszönhetően külföldön is fel tudtam lépni, nagyon hálás vagyok ezért. Emellett cserkészkedek is, bár ott nem voltam túl aktív, nem vettem részt olyan táborokban, mint például a SŐV, nagyrészt csak csapattáborokban, de idén elmegyek velük síelni. 

– Áruld el, hogy jut idő ennyi mindenre?

– Ez nem is olyan sok szerintem. A néptánc hétfőn van, a cserkészet kedden, a biciklizést hétvégekre hagyom, inkább nyáron gurulok többet. Délutánonként, ha a házi megvan, jut idő a többire. 

– Hány órát tanulsz naponta?

– Nem is tanulok olyan sokat, elég, ha a suliban figyelek. Aki kiskora óta folyamatosan tanul, annak nem nehéz, mert vannak annyira kompetensek a tanárok, hogy megtanulja az iskolában a leckét. Felmérőkre azelőtt egy-két nappal átnézem az anyagot. A román sem okoz gondot, az esszéket meg amiket az érettségire kérnek, érteni kell, és akkor az ember könnyen megírja. A matek tételeket és bizonyításokat se kell bemagolni, hanem először meg kell érteni, és ha valaki képes leírni a saját szavaival, mármint helyes bizonyítással, de a saját fogalmazásában, akkor rendben van minden. Én így látom a román tételek megoldását is: ha egy verset kell elemezni, akkor én gondolkodom. Ami a füzetben van, az segít, de amúgy a saját gondolkodásodra kell támaszkodj.

– Térjünk át a matematikára! Kicsi korod óta emlékszem rád, mindig érdeklődő voltál, az a nagyon kíváncsi típus, aki mindent megkérdez és mindent magába szív. Mikor és hogyan irányult a figyelmed a matematikára?

– Hatodikban történt, de azelőtt is voltak erre jelek, ha jól emlékszem elemiben előre oldottam a feladatokat a matek munkafüzetekben. A tanító néni, Tomai Gyöngyi, nagyon jó pedagógus volt, például megengedte, hogy amikor befejeztük a szorzást, én már önállóan elkezdjem az osztást, nem fogta vissza a lendületem. Ötödikben is szerettem a mateket, de volt pár kilencesem, tehát nem voltam épp olyan jó… Aztán a nyári vakációban néztem YouTube videókat angolul, és élveztem, nem biztos, hogy mindent megértettem, de érdekelt. Tetszett, ahogy magyaráznak, volt animáció meg sok minden egyéb. Olyan emberek magyaráztak, akik tényleg szerették a mateket. Elkezdtem és is oldani a példákat a videókból, néha másoltam, néha magamtól. Hatodikban részt vettem az országos magyar matematika olimpiászon, akkor nem értem el helyezést, tizenvalahányadik lehettem, amit kicsit kudarcként éltem meg, de ez a kudarc megmutatta, hogy van még hova fejlődni. Hetedikben már nagyon komolyan elkezdtem matekezni, vettem magamnak könyveket, ami alapján tanulhattam, órákon figyeltem. És meg is lett az eredménye, harmadik lettem az országos versenyen. Akkor nagyon boldog voltam, és szerintem azóta már van oka, amiért matekezzek, van esélyem ezen a területen elérni eredményeket. Még több könyvet vettem, még több YouTube csatornát fedeztem fel.

– Sorolj fel pár ilyen csatornát, hátha másoknak is kedvük támad ezeket nézegetni!

– Numberphile, 3Blue1Brown, Blackpenredpen, Vsauce. Amúgy rengeteg van és nagyon jó ezeket nézegetni. Kilencedik osztály után ismét részt vettem a versenyeken, megismerkedtem más diákokkal, akik ugyancsak szeretik a mateket, a velük ápolt kapcsolat egyre jobban elmélyült és megerősítette a választásomat. Volt olyan is, hogy versenyen kívül találkoztunk, például idén nyáron egy nyaralóban kapcsolódtunk ki, egy székely faluban. Ezt mi magunk szerveztük meg, pontosabban az egyik kilencedikes lány, Pálosi Adél Bernadett, aki az ottani diáktanácsban nagyon aktív és van tapasztalata. A szállást ő intézte és programokat is tervezett számunkra. Beszélgettünk, szórakoztunk, játszottunk, métáztunk, matekeztünk. Akkor volt a nemzetközi matek olimpiász, azon részt vettek ismerőseink, és néztük a tételt, hogy mit tudunk megoldani és mit nem. Együtt ötleteltünk, megnéztük, hogyan teljesítettek, és boldogok voltunk, hogy találkozhattunk.

– Milyen egyéb kellemes élményed kötődik a matematikához? Ha jól tudom, nemrég Lengyelországban táboroztál?

– Augusztus végén, szeptember elején volt egy háromhetes nemzetközi matektábor Lengyelországban, egy Ricerka Dolna nevű falucskában, közel a szlovák határhoz. Jöttek Olaszországból, Franciaországból, Németországból, Ausztriából, Spanyolországból, Görögországból, nagyon sokan Lengyelországból, Angliából is voltak, jött egy lány Kazahsztánból, Grúziából is érkeztek. Angolul beszélgettünk, angolul tartották az órákat. Nagyon jól telt, nagyon jó volt a társaság, remélem, hogy máskor is találkozok majd velük. Ennek a tábornak egy „Balkán” verzióját márciusban tartják, és remélem, oda is eljutok. Ezeket a táborokat olyan független emberek szervezik, akik ugyancsak szeretik a mateket és úgy gondolták, hogy ilyen Európában is kell. Az egyik alapító tag részt vett egy hasonló táborban Amerikában, amerikai és kanadai résztvevőkkel, onnan származott az ötlet. Különböző szervezetek támogatták, a leghíresebb közülük a Jane Street, de barátai és ismerősei is szponzorizálták. Ez már a sokadik kiadása a tábornak, remélem, a következőn is ott lehetek.

– Milyen céljaid vannak, fél évvel az érettségi előtt?

– A Babeș-Bolyai Tudományegyetem matematika vagy matematika-informatika szakára szeretnék beiratkozni, ez még nem világos. Az alapképzés után külföldön szeretnék mesterizni, hogy hol, azt még nem tudom pontosan, de lehetőségek vannak, és doktorálni is szeretnék. Az a lehetőség is fennáll, hogy most csak tervezgetek és ezek a tanulmányok nehezebbek, mint amire számítok, lehet most még nem látom át, de optimista vagyok. Aztán, ha kell, kicsit visszahúzódok. Szeretnék matematika professzorként valamilyen egyetemen elhelyezkedni, de azt is lehetségesnek látom, hogy cégeknél dolgozzak, mint matematikus vagy informatikus matematikus, ez utóbbi persze keresettebb. De mint „sima” matematikus is vannak lehetőségek, például a statisztikákat elvégezni, vagy kriptográfiákat, azaz kódolásokat megvalósítani. Ez utóbbi kapcsolatban van a prímszámokkal, és akkor itt jön képbe a matematika.

– A matematikán belül mi érdekel jobban, melyik ágazata vonzóbb számodra?

– Jelenleg, a tizenkettedikes anyag miatt, az algebra vonz, azon belül is a csoportelmélet, a csoportok, morfizmusok, izomorfizmusok, de az analízis, az integrálás is a tananyag része és ezekkel is foglalkozom, ezen kívül a kombinatorika is nagyon érdekel. Szóval nem mondanám, hogy a mateknek csak egy nagyon szűk része a kedvencem, mindenik önmagában nagyon szép és érdekes. Ha mégis meg kellene neveznem valamit, akkor talán a mértan a matematika királynője, mert rendezett, strukturált és egy bizonyos szinten a gyermekek számára is „hozzáférhetőbb”. Iróniaszerűen, épp mértanból nem vagyok a legjobb, de az a kedvencem. 

– Ha egy gyereknek vagy egy tinédzsernek arról kéne beszélned, hogy milyen szép a matematika, mit mondanál neki?

– Ami engem még kiskoromban megfogott, hogy van benne egy rend, hogy biztos lehetek benne, mert egy jó eredmény van. Most nekem a szépségében az rejlik, hogy szabadon gondolkozhatsz, mert szerintem az a szabad, ami helyes. Ez már filozófia. A matematikában csak helyesen szabad gondolkodni, de van nagyon sok olyan megoldás, olyan bizonyítások vannak, amelyek mögött egy olyan gondolkodás volt, ami ellentmondott az addigiaknak, vagy, ha nem is mondott ellent, de „kijött a dobozból”. A szabadon alkotó matematikusok nem sablonosan, hanem kreatívan gondolkodtak, láttak egy mintát és azt úgy bizonyították be, mint addig senki más. És az ilyen pillanatok, amikor én is észreveszek egy érdekes mintát és meglátom, hogy működik, az engem boldoggá tesz. Ilyen pillanat volt tegnap is, de kilencedikben is, amikor a matekolimpián egy feladatot indukcióval kellett volna megoldani, az volt a javítókulcsban, de én találtam egy másik mintát, kipróbáltam, nagyon szépen működött, meg is dicsértek érte, hogy egy szép bizonyítás volt. Én ezekért szeretem a matematikát. Ezt értékelni az tudja, aki kipróbálja, sikerérzete lesz és továbbra is motivált lesz, hogy újabb és újabb feladatokat oldjon meg. Más vonatkozásban azt is kiemelhetem, hogy a matematika egy alkalmazható tudomány és egyeseknek abban rejlik a szépsége, hogy fel tudja használni, például barkácsoláshoz, ahol méricskélni kell, de sok más példával jöhetnék. Aki kipróbálja, annak megtetszik, csak óvatosan kell megmutatni a gyerekeknek, mert könnyen meg is lehet utáltatni. Amint mondtam, szabadság van, de egy helyes válasz van, és általában az elején ez nem tetszik. Ráadásul, ha rosszul mutatják be, később nagyon rossz hatással lehet a gyermekre, soha nem fogja megszeretni a matematikát.