Interjú Fülöp Szabolccsal, Nagyenyed alpolgármesterével
– Megkérném, pár szóban mutatkozzon be olvasóinknak!
– Nős vagyok, két kislány édesapja. Két egyetemet, közgazdaságot és agronómiát végeztem. Egész életemben a magánszférában dolgoztam, harminc évet, saját cégem volt, majd elvállaltam az alpolgármesteri tisztséget Nagyenyeden. Rájöttem arra, hogy politikusként sokkal többet tudok tenni a magyar közösségért, ezért döntöttem a váltás mellett.
– A legutóbbi helyhatósági választásokon az RMDSZ kiváló eredményeket ért el Nagyenyeden: második helyen végzett, lekörözve az addig a helyi tanácsban többséget alkotó Nemzeti Liberális Pártot, valamint a Románok Egyesüléséért Szövetséget, a feltörekvő AUR-t. Mivel magyarázható ez a siker, ami – nem mellékesen – az alpolgármesteri tisztség biztosítását is lehetővé tette?
– Gyorsan tegyem ehhez hozzá, hogy néhány körzetben a Szociáldemokrata Pártot is megelőzte az RMDSZ. Ilyen jó eredményre nem lehetett számítani, csak reménykedni lehetett, de az igazság az, hogy a tavalyi év végig a kampánnyal telt el. Amennyi munkát belefektettünk, és nemcsak Nagyenyed szintjén, hanem egész Fehér megyében, azt tükrözi ez az eredmény, és szerintem fizikailag nem lehetett volna ennél többet tenni. De hála Istennek, nagyon jók lettek az eredmények, megyeszerte.
– Ehhez csak gratulálni tudok! Alpolgármesterként melyek voltak az első benyomásai?
– Az első benyomásaim furcsák. Kezdjem azzal, hogy az elődöm, Lőrincz Helga úgymond új arcot adott ennek a „mesterségnek” illetve tisztségnek, és igyekszem felemelkedni arra a szintre, amit ő felállított.
– Arra gondol, hogy Lőrincz Helga előtt Nagyenyeden kevesebb szerep jutott az alpolgármesternek, nem volt igazán súlya ennek a tisztségnek?
– Pontosan. Ő nagyon ráerősített erre a funkcióra, ezért nem könnyű a nyomdokaiba lépni. A vele való együttműködés természetesen kiváló most is. De visszatérve az előző kérdésre: számomra hihetetlen, még most, négy hónap elteltével is, az itteni kollégák hozzáállása a hivatalban zajló munkához. Tudtam mostanáig is, hogy az államnál más ritmusban dolgoznak, na de ennyire… ?! Számomra ez hihetetlen! Itt teljesen más a felfogás, teljesen más minden. Olyan dolgok, amelyek számomra és a polgármester számára is természetesek – mert ő is a magánszektorból jött –, itt irreálisaknak tűnnek. Például, két héttel ezelőtt a városháza egyik alkalmazottja azzal a kéréssel állított be az irodába, hogy emeljük meg a fizetését, mert neki „annyi a dolga”... Erre megkérdeztem, hogy túlórázik-e? Mivel azt válaszolta, hogy nem, akkor azt kérdeztem, mi a gond? Kiderült, az volt a panasza, hogy kétnaponta ellenőrizzük a munkáját, és ez nem tetszik neki. Ezek hihetetlen dolgok számomra! Mert szerintem teljesen normális, hogy valakinek leellenőrizd a munkáját. Egy másik példa: 2024. november 12-én, az első gyűlésen, amelyet az alkalmazottak képviselőivel tartottunk, azt a problémát hozták fel, hogy hány százalékos legyen a fizetési pótlék. Ebből az okból kifolyólag azóta háromszor találkoztunk velük. Nem mondtunk nekik kategorikus nem-et, de kiszámíttattam a kollégákkal, mennyit jelent a tíz százalékos plusz költség: évi kétmillió lejt intézményi szinten. A pótlékot pedig amiatt kérik, mert nem megfelelő körülmények között dolgoznak. Ebben van is igazuk, meg nincs is. Ténylegesen vannak olyan irodák, amelyek nem voltak felújítva, vagy ahol többen dolgoznak a kelleténél, meg ki kellene cserélni néhány ablakot… De ez nem jelenti azt, hogy elviselhetetlenek a munkakörülmények. Ellenben ha ezt az összeget felújításokra fordítjuk, és nem pótlékokra, azzal javítjuk a munkakörülményeket, tehát megszüntetjük a kiváltó okot. De ezt nem akarják megérteni. Decemberben a negyedik találkozónk kellett volna, hogy legyen az alkalmazottak képviselőivel, de addigra már be is pereltek. Ez az első perünk. Nemsokára azonban elfogadták az úgynevezett salátarendeletet, és annak alapján már nem kell pótlékokat adnunk.
– Hogyan érintette a hivatalt az a rendelet, ami alapján el kell bocsátani a nyugdíjas alkalmazottakat?
– Hat alkalmazottat kellett elbocsátanunk február elsejétől az irodákból, és további két alkalmazottat az üvegházakból. A hatból ketten már bepereltek, mert ők szerettek volna továbbra is dolgozni. Mintha nem is hallottak volna a kormányrendeletről. Ezért mondom, hogy itt hihetetlen dolgok történnek! És szerintem ez az egyik legnagyobb probléma, nem az, hogy hány támogatási projektet tudunk megnyerni, hanem a munkaszemléletet kell megváltoztatnunk ketten a polgármesterrel. Nem tudom, ez mennyire fog sikerülni… Annyit viszont már tudunk, hogy a mintegy ötven alkalmazottból tíz nagyon sokat dolgozik, és van négy-öt személy, aki szinte semmit.
– Kérdéses, hogy az állami alkalmazottak képesek-e megváltozni, új dolgokat tanulni, alkalmazkodni az új kihívásokhoz?
– Meg kell találni azokat a jogi kereteket, amelyekkel rákényszeríthetők, hogy elvégezzék a munkájukat. Csak ennyiről szól az egész, nem arról, hogy plusz munkát végezzenek. Szerintem meg kellene változtatni a közalkalmazottakra vonatkozó törvényt, ez nagyon fontos lenne. Mert ez a jogszabály többnyire csak jogokat ad és kötelességet szinte semmit nem ír elő, ezt nagyon sokan kihasználják. Csupán azért, mert valaki nem dolgozik, nem lehet elbocsátani vagy áthelyezni, mert nem engedi a törvény. Nem feltétlenül arról van szó csupán, hogy az előre kiadott feladatot nem végzik el határidőre, hanem vannak olyan munkahelyek, amelyeknek a munkaköri leírása nem világos. Számomra, aki a magánszférából jöttem, elképzelhetetlen, hogy ne legyen pontosan leszögezve, ki mit, mikor és hogyan kell elvégezze a munkáját. Egyik alkalmazottnak, aki ezelőtt két héttel be akarta adni a lemondását és nem tartottam vissza, azt javasoltam, hogy menjen a magánszférába dolgozni, de végül meggondolta magát… Holott azelőtt fizetésemelést kért, mert szerinte túl sokat dolgozik. Röviden: megvan a hivatalban a munkaritmus, de egyesek „ki vannak esve”, és ez az első probléma, amit meg kell oldani.
– Kívülről mindez alig látszik, a lakosság inkább arra figyel, milyen tervei vannak az új városvezetésnek. Több elkezdett, európai uniós finanszírozású projektje van a városnak. Ezeket folytatni kívánják?
– Természetesen ezeket folytatjuk, nem is lehet leállítani. Emellett már új pályázatunk is van letéve, egy digitalizációs projekt. Egy hasonló már megvalósult Enyeden, annak kiegészítéseként fogalmaztuk meg ezt az újat. Olyan korszerű dolgokat tartalmaz, amely például lehetővé teszi, hogy ne csak online, hanem egy kinti terminálon is kifizethesse a polgár a bankkártyájával az adót vagy a parkolási díjat. Itt kell hozzátennem, hogy júniustól kezdve fizetőssé tesszük a parkolást, amire még nem volt példa a városban.
– Az önkormányzat kommunikációs csatornáin nemrégiben napvilágot látott egy látványterv Nagyenyed központjának átrendezéséről. Az előző városvezetésnek is volt már egy erre vonatkozó elképzelése. Hol tart a folyamat?
– Volt egy 2012-es változat, még Horațiu Josan polgármester idejéből, azt aktualizálták Oana Badea polgármester idejében, mi ez utóbbit dolgoztuk át két hét alatt azért, hogy beadhassuk rá a támogatási kérelmet. Addig az csak papíron volt, és nem tették le finanszírozásra, mi most uniós forrásokból szeretnénk megvalósítani. Február 10-én lett benyújtva a pályázat és 180 napon belül megtudjuk, hogy elfogadják-e vagy sem.
– Milyen más terveik vannak?
– Most azon dolgozunk gőzerővel, hogy fejezzük be a megkezdett autóbuszos projektet. Ez már szinte megvan, még ki kell építeni adott szakaszon járdaszéleket, néhány biciklisávot, egy töltőállomást és akkor készen lesz. A probléma az, hogy az eredeti elképzelés szerint a polgármesteri hivatal kell, hogy működtesse az autóbusz vállalatot, de ez anyagilag nem lehetséges. Ezért most azzal próbálkozunk, hogy kiadjuk egy magánvállalkozónak, aki működtesse az autóbuszokat. Ezzel párhuzamosan – azért, hogy arra buzdítsuk az embereket, busszal közlekedjenek és ne személygépkocsival – el fogjuk indítani a fizetéses parkolót is. Reméljük, így nem fogják az emberek 8-10 órát a központban hagyni az autójukat. Kihangsúlyozom: nem akarunk zöldövezetekhez nyúlni.
– Mit tudnak ajánlani a befektetők számára?
– Kinéztünk két, a polgármesteri hivatal tulajdonában levő telket, az egyiken ipari zónát kívánunk létesíteni, tehát nem ipari parkot, mert az mást jelent. Egy nagyobb befektetővel már találkoztunk is, remélem, lesz belőle valami.
– A rendszeres magyar közösségi események folytatódnak-e, vagy lesz valamilyen változás?
– Nagyenyeden és környékén nagyon sok kulturális és közösségépítő program van, ezek koncepciójában nem lesz lényeges változás, hiszen már megtapasztaltuk, melyek a legjobb forgatókönyvek. Az utóbbi években nagyon megerősödött a magyar közösség Nagyenyeden, remélem, ez a tendencia minél tovább tart, hiszen ez a munkám és az RMDSZ csapatunk munkájának igazi értelme.
Borítókép: Facebook
