Hozzánk nőtt. Bemaszkosodtunk. Sehova nem indulhatunk nélküle. Régebben, az influenza idény alatt a tömegközlekedésben láttunk elvétve egy-egy körültekintő, maszkos polgárt. A többség lenézte őket, a megvetettek közé tartoztak. - Bekattantak - gondoltuk róluk. Most mindannyian csatlakoztunk a kasztjukhoz. Reggel a buszon, villamoson, piacon, a közértben mindenki maszkkal az arcán koslat. Csak a szemek és a homlokok látszanak ki. Szomszédok néha már fel sem ismerik egymást. Ha valakinek túl jól sikerül az elmaszkírozás, kis szerencsével családtagja előtt is képes inkognitóban maradni. Maszkosnak lenni nem könnyű....
Elsősorban választanunk kell. Milyet akarunk viselni, kórházit, annak is az egyszerűbb, három réteges típusát, vagy valamelyik drágább, bonyolultabb műtőmaszkot. Virágzik a maszkkultúra, burjánzik a kínálat. Aki biztosra akar menni, plexit is húz a fejére, s máris úgy fest, mint egy eltévelyedett Don Quijote.
Van, aki az anyagmaszkra esküszik. A sterilizált egyszerhasználatos maszk lehet, hogy jobban véd, de környezetszennyező, mert gyakran el kell dobni. Ráadásul fertőzésterjesztő is lehet, ha nincs megfelelően szemétbe hajítva. Az anyagmaszk viszont újrahasznosítható. Ez is többféle lehet, házi vagy üzleti készítésű, divatos vagy fapados. A divatosak között is vannak színesek, feketék, fehérek, mosolygósak, bajszosak, emotikonosak, vigyorgósak, zászlósak, szájimitációsak és ki tudja még milyen árnyalatát ki nem találta a divatszakma. Csakhogy az anyagmaszk sem kóser. Könnyen átereszti a vírust, mindössze a port és az egyéb szennyezőanyagokat szűri ki a levegőből. Állítólag a piacon található maszkok 20 százaléka puszta divatcikk. Maszkosnak lenni nem könnyű...
Van, aki a kézzel mosásukra esküszik, mások a mosógépesre. Lehet választani: mosóporral, szappannal vagy samponnal tisztítsuk. Egyesek szerint kötelező a vasalásuk, mások anélkül is fel merik venni. Szintén mások a jó régi módszerre esküsznek, a szesszel való fertőtlenítésre. De vajon elég a szesz, vagy a mosás-vasalás is kötelező? Maszkosnak lenni nem könnyű...
A tárolásuk is sok kérdést felvet. Napközben könyökre húzzuk, mint furcsa könyökvédőt, de szokatlan karperecként is festhet a csuklón. Mások nemes egyszerűséggel zsebre vágják. A hölgyek táskába teszik, egyesek nájlonzacskóba is begyömöszölik, hogy aztán azon dilemmázzanak, hányszor és mikor cseréljenek vagy fertőtlenítsenek zacskót.
Nem könnyű maszkosnak lenni. Néha túl meleg, nem mindig kapunk tőle levegőt, de véd és megszokható. A legfontosabb, hogy emlékeztet a felelősségünkre. Talán emiatt a legnehezebb maszkosnak lenni.
