A szentek Jézus megtestesült élő tükrei, mint ahogy az emberré lett Jézus az Istennek a tükre. Ők titokzatos kötelékkel össze vannak kötve a kereszténységgel. Ápolnunk kell velük a szeretet kapcsolatát, kérve hathatós közbenjárásukat a magunk, szeretteink és embertársaink javára, üdvösségére. A szentek élettörténetét lapozgatva, megdöbbentő a vértanúk sokasága. Kezdve a betlehemi két éven aluli gyermek vértanúktól, folytatva az apostolokkal és követőikkel, a misszionáriusokkal, számuk több milliós nagyságrendű. De itt azokra is gondolnunk kell, akikről nem tudunk. Azért sem térhetünk napirendre ezen krisztusi hősök emléke felett, mert az életfelajánlásukért, életfeláldozásukért a mennyben ők kimagasló szerephez jutottak. Ugyanis ahogy életükkel és halálukkal bizonyságot tettek hitükről, példát adva nekünk, úgy odaát is nagy segítségünkre vannak, mind hitünk gyakorlásában, mind nehézségeink leküzdésében.
Mindenszentekkor a megdicsőült lelkekre irányul figyelmünk. Azokra gondolunk, akik a mennyben vannak Istennél, tehát szentek, mert földi életútjuk folyamán tökéletessé váltak, vagy mert a tisztítóhelyen alakultak tökéletessé.
Meggyőződésem szerint a szentek iránti tiszteletünket úgy tudjuk leginkább kifejezni és szeretetüket magunknak megnyerni, ha életszentségükért kifejezzük szívünk örömét. Így szeretetükbe és bizalmukba fogadnak minket.
Ne feledjük, hogy a szentek Krisztus titokzatos testének tagjai és bensőséges kapcsolatot tartanak velünk, Krisztus egyházának földi tagjaival. Amikor őket tiszteljük, akkor egyben Istent tiszteljük, Aki őket kegyelmével szentekké tette. Minden alkalommal fejezzük ki hálánkat azért is, hogy Isten hathatós áldásaiban részesített/részesít az ő közbenjárásuk által. Ne szűnjünk meg kérni továbbra is a szentek pártfogását és közbenjárását Istennél.
A mai főünnep ugyanakkor mindenkinek eszébe juttatja a temetőt és a Halottak napját. Ilyenkor odamegyünk sírt díszíteni, gyertyát, mécsest gyújtani, emlékezni és mindenekelőtt imádkozni az elhunytakért. A hívő keresztények számára ez a nap többet jelent a megemlékezésnél és a sírhelyeknél.
A halál bizonyításra nem szoruló kegyetlen valóság mindenki számára. Már az első lélegzetvételünk ezen a földön nem egyéb, mint a „halál nyitánya” az élet ajándékával kitüntetett ember részére. Életünk határidőhöz van kötve, és ezen könyörtelen törvény elöl senki sem menekülhet. Viszont lelkünk halhatatlan, örök. De ne feledkezzünk el arról, hogy minden egyes tettünkkel, amit elménkkel és testünkkel elkövetünk, nyomot hagyunk lelkünkön.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
