A nőiesség nem pusztán attól működik, hogy mit viselünk, hanem attól, ahogyan viseljük azt a bizonyos ruhadarabot – mondják gyakran a divatszakértők. És azt hiszem, ebben valóban sok igazság rejlik. Én azonban talán még ennél is tovább mennék: a nőiesség nagyban azon is múlik, hogyan érezzük magunkat abban, amit magunkra öltünk.
Hiszen önmagában sem a derékig érő haj, sem a magas tűsarok nem tesz senkit nőiesebbé, ha közben idegennek érzi magát benne. A legszebb megjelenés mindig belülről indul. Abból a finom belső összhangból, amikor valaki önazonosnak érzi magát, nem szerepet játszik, hanem egyszerűen jól van a saját bőrében. És ez sokkal többet számít bármilyen trendnél vagy divatszabálynál.
Valójában egy nő akkor sugárzik igazán, amikor komfortosan, természetesen és magabiztosan mozog a világban. Ilyenkor a legegyszerűbb szett is különlegessé válik: egy szürke pulóver, egy kényelmes farmer vagy egy tornacipő is lehet hihetetlenül nőies és vonzó, ha viselője jól érzi magát benne. Mert a kisugárzás nem a ruhákban lakik, hanem abban az emberben, aki hordja őket.
Talán éppen ezért nem is elsősorban a márkák, a szabások vagy az aktuális trendek között kellene görcsösen keresgélnünk. Sokkal fontosabb, hogy megtanuljunk figyelni saját magunkra, gondoskodjunk magunkról, teremtsünk időt a pihenésre, a feltöltődésre és arra a belső harmóniára, amely végül minden ruhadarabnál többet fog jelenteni. És itt van a bökkenő, talán éppen ezt a legnehezebb kivitelezni. Az igazi elegancia soha nem abból születik, hogy mit veszünk fel, hanem abból, hogy mennyire tudunk békében lenni önmagunkkal. Megvásárolhatjuk a legszebb ruhát, de mégsem leszünk elégedettek, ha a belső világunkban nincs rend.
A divatok jönnek és mennek. Szezonról szezonra új irányzatok jelennek meg, amelyek igyekeznek hatni ránk, formálni az ízlésünket, és sokszor azt sugallják, hogy mindig szükségünk van valami újabb ruhadarabra ahhoz, hogy elég jók, szépek vagy éppen trendik legyünk. És kétségtelen, hogy ez a világ sokakat könnyen magával ragad.
Mégis úgy érzem, érdemes időről időre emlékeztetnünk magunkat arra, hogy az ember értékét soha nem a ruhák címkéi határozzák meg. Gyermekeimnek is gyakran mondogatom: nem a márka teszi az embert. Az igaz, őszinte, valódi barátságokat sohasem azok a kis címkék hozzák.
Az emberekre nem a ruhájuk miatt emlékszünk, hanem a kedvességük, a humoruk, a figyelmük, a kisugárzásuk vagy a jellemük miatt. Egy őszinte mosoly, egy jó szó, egy szeretetteljes gesztus sokkal maradandóbb benyomást hagy maga után, mint bármilyen divatdarab.
Talán jó lenne ezt gyakrabban szem előtt tartanunk – különösen egy olyan világban, ahol nagyon könnyű elhinni, hogy kívülről kell többnek látszanunk ahhoz, hogy értékesek legyünk. Pedig a valódi értékek többnyire csendesebbek ennél. És éppen ezért sokkal időtállóbbak is.
Ahogyan a gardróbunkban is vannak az idő próbáját kiálló darabok, amelyek évről évre megőrzik a varázsukat, úgy a konyhában is léteznek olyan klasszikus fogások, amelyek sosem mennek ki divatból. Vannak ízek és desszertek, amelyek nemzedékeken át képesek ugyanazt az örömöt kiváltani, mert egyszerűségükben is különlegesek, elegánsak és szerethetők.
Az egyik ilyen örök kedvenc számomra az epres Pavlova-torta. Ez a légiesen könnyű desszert valójában nem más, mint a roppanós habcsók és a friss, zamatos eper gyönyörű találkozása. Egyszerre szemkápráztató és ellenállhatatlanul finom – olyan sütemény, amely már puszta látványával is ünnepi hangulatot teremt.
Van benne valami különösen nőies és nyárias: a hófehér hab finomsága, a tejszínhab lágy krémessége és az élénkpiros eper frissessége együtt olyan harmóniát alkotnak, amely egyszerre elegáns és játékos. Nem véletlen, hogy a Pavlova évtizedek óta a klasszikus desszertek egyik királynője. Olyan édesség, amely nem harsányan akar lenyűgözni, hanem könnyed szépségével és kifinomult egyszerűségével marad emlékezetes.
A variációk száma végtelen, ha ezt a könnyű nyár eleji desszertet nézzük, a most hozott változat nem is torta formájában érkezik, hanem kis habcsók kosárkák készülnek, amelyeket egy egyszerű, és fenomenális eperkrémmel töltünk meg. Friss gyümölcsökkel díszítve maga az elegancia netovábbja, s mindamellett, hogy visszautasíthatatlanul finom, pofonegyszerű elkészíteni. Kínálhatjuk ünnepi asztal kiegészítőjeként, de egy nyúzott munkahét utáni, légies könnyeztetés is lehet, hiszen készülhet kis adagban is, csupán saját, családi fogyasztásra. Lisztmentes gyönyörűség, így azok is fogyaszthatják, akiknek a búzalisztet kerülniük kell, ráadásul készíthetjük a megvásárolt, de nem túlságosan édes vagy aromás gyümölcsökből is. Hiszen valljuk be, bármennyire is törekszünk elkerülni ezeket a helyzeteket, mindenkivel előfordulhat, megvásárolja a győnyörű gyümölcsöket, és csak otthon, kóstoláskor derül ki, hogy a gyümölcs külseje és íze nincs teljes összhangban egymással. Ilyenkor készítsünk gyümölcshabot, s nem fog kárba veszni.
Hozzávalók:
A habcsók kosárkákhoz:
2 tojás fehérje
100g kristálycukor
1 kk vanília
2 tk kukoricakeményítő
A krémhez:
500 g eper
2 ek citromlé
4 ek porcukor
200 ml édesített tejszín
1 csomag habfixáló
1 kk instant zselatin (ha nincs kéznél kihagyható, így kicsit lágyabb lesz a krém)
Elkészítés:
A habcsókok elkészítése egyszerű, gyors, de a sütésük alacsony hőfokon, hosszasan történik, ezért ezt akár egy vagy pár nappal korábban is el lehet készíteni. Hűvös, száraz helyen jól elállnak, és kivárják, míg sorra kerülnek.
A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verem. Fontos, hogy a tojásfehérje szobahőmérsékletű legyen, és lehetőség szerint válaszunk ehhez apróbb szemű kristálycukrot, amelyet csak apránként adok a tojásfehérjéhez. Amikor kész van, óvatosan hozzákeverem a keményítőt és a vaníliát is.
A tepsire sütőpapírt teszek, és egy megfelelő méretű pohár segítségével öt kört rajzolok rá. Ez abban segít, hogy a tojáshabot szép kerek formájúra tudjam megsütni. A tojáshabot cukrászzsákba lehet tenni, onnan kinyomni, vagy csak egyszerűen kanállal kerek kosárformákba halmozni. Kamaszkezek bevonhatók ebbe a műveletbe, nagy élvezettel fogják a habot kinyomni.
Ezt követően 100 fokra előmelegített sütőben sütöm 70 percen keresztül, majd anélkül, hogy a sütő ajtaját kinyitnám, még 2 órán át szárítom a lassan kihűlő sütőben. Amikor teljesen kihűlt, óvatosan átemelem a habcsók kosárkákat egy tányérra, díszítés után már sokkal nehezebben mozgathatók anélkül, hogy összetörnének.
Az eperhab elkészítése roppant egyszerű és gyors. Az epret mosás és tisztítás után botmixerrel leturmixolom és összekeverem a citromlével, majd belekeverem az instant zselatint. A zselatin abban segít, hogy a krém jobban megszilárduljon, ez kicsit jobban megóvja a habcsókot a szétázástól, így a megmaradt habcsók még másnap is száraz marad. Az instant zselatint azért könnyű használni, mert hideg desszerteknél könnyen bevethető, nem igényel főzést, csupán arra kell odafigyelnünk, hogy a cukorral aztán találkozzék, ha már a gyümölccsel összekevertük.
Felverem a tejszínhabot, belekeverem a porcukrot és a habfixlákót, majd a legvégén összedolgozom a habot és az eperpürét. Ezzel a habbal töltöm meg a kosárkákat, majd a végén friss gyümölccsel díszítem. A megmaradt eperhabot pedig poharakba teszem, s azokat is gyümölccsel díszítem. S így máris egy desszertből lett kettő. Friss, gyönyörűséges, légies, túlságosan is finom desszert mindkettő.
