Ezt követően a Krisztus világosságát szimbolizáló tűzről gyújtotta meg a főcelebráns László Attila főesperes-plébános a kereszttel, az alfa és az ómega betűkkel és a 2023-as évszámmal díszített – amelyek azt hirdetik, hogy Krisztusé a kezdet és a vég, az idő és az örökkévalóság –, valamint a Jézus öt sebhelyére emlékeztető öt tömjénszemmel ellátott húsvéti gyertyát, amelyről majd a fényt kapták a hívek gyertyái.
A feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát vivő főcelebráns a sötét templomon át a főoltár felé haladva háromszor bekiáltotta az éjszakába, egyre emeltebb hangon: Krisztus világossága!, válaszként pedig a jelenlevők örömmel énekelték: Istennek legyen hála! Következett a húsvéti öröm hirdetése, vagyis az Exsultet Böjte Csongor segédlelkész általi eléneklése, majd a főesperes-plébános intonálta a Glóriát, amire megszólaltak a harangok, a csengők és az orgona.
Ünnepi szentbeszédében Molnár Lehel piarista pap-tanár arra a kérdésre kereste a választ, miben különbözik ez az éjszaka az összes többi éjszakától. „E mai éjszaka szabadságunk ideje, megjelenítő megemlékezés szabadulásunkról. Ebben a szent térben emlékezünk arról a szabadulásról, amely az egyiptomi rabságból szabadította ki Izrael népét. Emlékezünk a halálfélelem rabságából való szabadulásunkra, és emlékezünk a bűn és a véget nem érő boldogtalanság rabságából való szabadulásunkra. (...) Itt ebben a szent térben tudjuk, mire emlékezünk. Tudjuk, mi történt a Vörös-tengernél, tudjuk, mi történt Jeruzsálemben – a názáreti Jézus esete: hogyan ítélték el, hogyan feszítették meg és aztán hogyan igazolta őt az Atya. (...) De mi várható a profán térben? Azon a helyen, ahol megélhetésünkért küzdünk, és közben bálványokat kezdünk hajszolni? Ott, ahol eltérő, ellentmondó értékek, meggyőződések irányítják életünket? Ott, ahol nap mint nap tapasztaljuk hűtlenségeinket, következetlenségeinket, haragunkat és szomorúságunkat? Hát mindez várható. De várható más is. Megismertük az Urat, szavait, tetteit. Az Ő megismerhetőségének a lehetősége is ott van. Miben különbözik a mai éjszaka az összes többi éjszakától? Szabadulásunk ideje ez az éjszaka, ami nem mágikus cselekedet, hanem ennél sokkal több: csoda, isteni jel, amire rácsodálkozunk, amit ajándékként ismerünk fel. Isteni jel, amelyre csodálkozást kiváltó szavainkkal és tetteinkkel tudunk elmékezni, például ajándékozó segítséggel, újrakezdő megbocsátással. (...) Ezeket cselekedjük az Ő emlékezetére!” – hangsúlyozta.
A prédikáció után a vízszentelés következett a húsvéti gyertya vízbe merítése által, illetve a keresztségi fogadalom megújítása, majd a jelenlevőket meghintették szenteltvízzel.
A húsvéti gyertyának vízbe eresztése – „Ti forrásvizek, áldjátok az Istent, dicsérjétek és magasztaljátok mindörökkön örökké!” (Fotó: Tompa Réka)
A szentmise végén a szentsírnál Krisztus dicsőséges megjelenésének felidézése után indult a feltámadási szertartás leglátványosabb része, a körmenet a Főtéren, amelyen a többi egyházközségek hívei valamint más felekezetű keresztények is részt vettek. A menet élén a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát és a feltámadt Jézus szobrát vitték.
„Feltámadt Krisztus e napon. Alleluja, hála légyen az Istennek” – énekelték a körmenet résztvevői, amelyen László Attila főesperes-plébános vitte a legméltóságosabb Oltáriszentséget (Fotó: Tompa Réka)
Húsvétvasárnap főünnepi szentmiséjén a hívek zsúfoltságig megtöltötték a Szent Mihály-templomot. Tartalmas szentbeszédében László Attila többek között kifejtette: „Miből forrásozik a húsvéti öröm? Ha a megértés vágya hozott ide, értetlenül, kétségekkel, sőt bűneid súlyával távozhatsz ma is, hiába ujjong ma itt az élet ünnepe! Ha hinni akarsz és a hitben mersz dönteni, az életet adó Isten mellett, akkor látni fogsz. Betelsz örömmel, ami nem földi; érezni fogod a megváltott lét fölötti földi határokon túláradó örömet. Akkor, így felsejlik számodra: mit jelent Isten-álmodta embernek lenni. Azon a hajdani húsvéton, amit ünneplünk és jelenvalóvá teszünk, a megszokott, könyörtelennek vélt sorrend borult fel: az, hogy születünk, élünk és meghalunk – mert a halál életre változott, mert Jézus feltámadt. (...) Ezt az ünnepet immár kétezer év óta szakadatlanul éljük, isteni erőforrásból! Hited kell hozzá, de a döntést értelmeddel hozod meg – döntsd el, értelmes dolog-e hinni az élet Istenének! (...) Ünnepünk ma Isten irántunk való szeretetét mutatja meg: azt, hogy Isten lényege a szeretet, amit Jézus földi életében kereszthalálával mutatott be. Mit jelent neked húsvét ünnepe? Átjárja-e életedet teljességgel ez a bizonyosság? Vagy mint egy kő, amit még nem hengerítettek el lelkedben, ott van a közömbösség, a bűn, a kétségbeesés, a „mindegy” és az Isten nélküliség torlasza? (...) Nekünk az az örömünk, hogy a Jézus hozta életről tanúskodhatunk családunkban, a népünkben és környezetünkben. Tegyen a húsvét öröme, Jézus feltámadása Mária Magdolnákká, Jánosokká, hívőkké, tanúságtevőkké! Ez az egyetlen útja, hogy élet legyen az életünk, hogy jobbá legyen a világ körülöttünk” – nyomatékosította László Attila.
A szentmisén felcsendült Josef Gabriel Rheinberger (1839–1901) C-dúr miséje Potyó István karnagy, tanár vezényletével a Szent Cecília-kórus és zenekar (vezetője: Vincze-Dallos Csilla) előadásában. Kántori szolgálatot végzett Geréd István, énekelt a Gyermekschola, Márton Szabolcs irányításával.
Jóleső és hitmegerősítő érzéssel állapíthattuk meg, hogy mind a húsvéti liturgia, mind a körmenet az idén is nemcsak a fő plébániatemplom, hanem egész Kolozsvár római katolikus – és nem csak – híveit, valamint a nagyszámú vendéget bekapcsolta a feltámadás örömébe és ezáltal tanúságot tettünk a feltámadásba vetett hitünkről.
Húsvétvasárnap reggel a templom bejárata előtt magyar és román nyelven végeztek eledelszentelést (Fotó: Tompa Réka)
(Borítókép: „Fényt adsz most szemünknek, fénye vagy szívünknek” – László Attila megáldja a tüzet / Fotó: Tompa Réka.)
