A könyvbemutatón Láng Zsolt elmesélte, az 1990-es években Szatmárról a „kicsi, szűk” Marosvásárhelyre költözött, ahol egy igazi oázist fedezett fel, a Teleki Tékát. A könyvtárban, amely „egy világot jelentett” számára, rengeteg időt töltött, ott fedezte fel Bolyai János, erdélyi matematikus kéziratait.
– Egyszer Réka, az egyik könyvtáros bevitt a raktárba, hogy mutassa meg, milyen szép intarziás parketta van abban a teremben. A raktárban volt egy hosszú asztal, rajta két, papírlapokból álló torony. Réka mondta, hogy most másolták le Bolyai János több mint 1200 oldalas hagyatékát. Ahogy ezt elmondta, az egyik torony elkezdett dőlni, rádőlt a másikra, és az egész hagyaték szétszóródott. Elkezdtük összeszedni, engem pedig elragadott valami, fantasztikus kéziratok ezek – idézte fel első élményét a Bolyai hagyatékkal kapcsolatban.
Ezt követően elkezdte olvasgatni a kéziratot, de sohasem merült fel benne, hogy feldolgozza ezeket. Mint mesélte, már csak azért sem állhatott elő egy Bolyai-regény ötletével, mert egy évvel később, 1992-ben Esterházy Péter Marosvásárhelyre látogatott, és elmondta, hogy egy Bolyai-regény írását tervezi. Akkor Esterházy közölte vele, egyszer, hosszabb időre visszamegy Vásárhelyre, hogy tanulmányozza a kéziratokat, „de sohasem jött el”.
Később a Teleki Téka egyik munkatársa egy adathordozón odaadta Láng Zsoltnak a teljes kézirat digitalizált változatát. Az író akkor kapott féléves svájci ösztöndíjat, ezért eldöntötte, hogy míg ott tartózkodik, a Bolyai-hagyatékkal fog foglalkozni. „És innen indul a könyv”, jegyezte meg.
Láng Zsolt szerint a teljes kéziratot áttanulmányozni szinte „lehetetlen feladat”, mert rendkívül sok jegyzet van, s főleg, mert Bolyai „sokszor egy lapra háromszor is jegyzetelt, különböző időkben, betoldott, áthúzott részeket. Grafikailag egy hálózat jelenik meg ezeken a lapokon”.
– Bolyai jegyzeteit olvasgatva egyértelművé vált számomra, hogy ő kortársunk. Olyan gondolatai vannak, hogy a tér alakját a térben benne lévő dolgok határozzák meg, vagy, hogy egyszerre létezik a nem-euklideszi tér és az euklideszi tér. Ezek mai gondolatok – fogalmazott az író.
Láng szerint, a sokszor perifériára szorult, mellőzött Bolyai soha nem gondolta azt, hogy amit csinál, hiábavaló, és szeretett volna egy „enciklopédikus, nagy művet írni, amibe a világ működését leírhatja, olyan egzakt módon, mint egy matematikai képlet”.
– Egy képletbe akarta belefoglalni a világot. Hát az irodalom is valami ilyesmit csinál, nem? Arra törekszünk, hogy egy könyvben benne legyen az egész világ – vont párhuzamot Bolyai János munkája és az írói tevékenység között Láng Zsolt. Ez a párhuzam valamiféleképpen a könyvben is fellelhető: szerkezete szerint a regény két idősíkban játszódik, Bolyai korában és a jelenben, amikor Herr Láng épp Bolyai hagyatékát tanulmányozza Svájcban.
A beszélgetés végén Weghofer-Vad Erna, a Gaudeamus könyvesbolt vezetője arra kérte az írót, hogy ajánlja a könyvet a közönségnek. „Ebben a könyvben a világ alapképlete is benne van”, válaszolta Láng Zsolt, majd hozzátette, a kötetet azok is élvezhetik, érthetik, akik nem mozognak otthon a matematikában.
(Borítókép: Láng Zsolttal Weghofer-Vad Erna beszélgetett. A szerző felvétele)
