1987-es felvétel a Postakert utca melletti épületek lebontása utáni állapotról
A városfalak nyomában
GAAL GYÖRGY
A Kossuth Lajos és a Postakert utca sarkán az 1985-ös építkezésekkor kis teret alakítottak ki. Díszkövezésű részén néhány évig szökőkút működött, az úttest felé park feküdt. A parkot sokkal szélesebbre építették, de aztán a Postakert utca úttestét szélesítve a parkból levágtak egy utcányit. Már vagy négy hete folyik a terület átalakítása. A szökőkutat, a régi kövezetet rendre feltörték, aztán a földet is szorgalmasan gyalulták. Jóformán csak a CEC Bank előtti keskeny járdát és – természetesen – a sarokra 1999-ben felállított Alexandru Ioan Cuza-szobrot hagyták meg, amit ünnepekkor szorgalmasan koszorúznak. Ma különben a Postakert utca az ő nevét viseli. Hogy milyen lesz az új park, nem tudom, bizonyára már készült látványterve. Emlékszem viszont a legutóbbi átépítésre.
A régészeti felügyelet által most feltárt keleti városfalszakasz részlete / Rohonyi D. Iván felvétele
Most a földgyaluk munkája során elértek addig a mélységig, hogy az egykori városfal alapja szépen kirajzolódott. A városfalnak ez a szakasza volt a legérdekesebb. Az 1405-től kezdődően körülkerített „újvár” falai a három másik szögletben derékszögben találkoztak. Két ilyen sarokbástya máig is áll: a délkeleti a Bethlen-bástya, a délnyugati a Bogdánffy-bástya. Ez utóbbit körbeépítették. A Sétatér felé eső északnyugati sarokbástyát Ötvösök tornyaként emlegették, 1858-ban bontották le. Itt, az északkeleti részen nem alakítottak ki sarkot, hanem – máig tartó talányként – ívesen kötötték a keleti falszakaszt az északihoz. Ezt az ívet követi mindmáig a Postakert utca. A Magyar kapu és a máig látható Tűzoltótorony között két kisebb bástya védte a falszakaszt: az Olaszfokos bástya, amelynek nem volt sátorteteje, hanem pártázatos oromfal védte lapos megfigyelőteraszát, és a Kiskerek bástya, amelynek külső fala félköríves volt. Mindkettőt az 1810-es években bontották le. A városfal vonala ma is könnyen kikövetkeztethető a legtöbb szakaszon. Déli irányból a Bethlen (Baba Novac) utca keleti oldalán húzódott, aztán a Kossuth Lajos utca végén állott a Magyar kapu, s onnan a most feltárt íves falszakasz következett. Remélhetőleg a Kossuth Lajos utca tervbe vett átépítésekor majd az 1872-ben lebontott Magyar kapu alapjai is előkerülnek.
Veress Ferenc fotója a Magyar utcai kapu keleti, a városba bemenetkor látható oldaláról
Az utcának ezt a szakaszát 1984–1986-ban építették át, akkor kapta mai beosztását és épületei többségét. Az 1899-es utcakeresztelésekig az itteniek a főutcát Magyar utcának nevezték, a Főtértől a városfalig terjedő szakasz volt a Belmagyar utca, onnan a folytatás a Szentpéteri templomon túlig a Külmagyar utca. A századfordulón aztán a későbbi Bocskai teret tekintették határnak, s attól a Főtér felé eső részt Kossuth Lajosról nevezték el, a tértől kelet felé vivő szakasz lett a Magyar utca. Az 1980-as években mindkét utcaszakasz Lenin nevét viselte. A Bethlen utca a Kossuth Lajos utcán túl a [Kőfalsori] Szappany (utóbb Nyomda) utcában folytatódott keskeny sikátorként, s ennek keleti házfalai pontosan követték a városfal vonalát. A kis utcától a Postakert utcáig egy földszintesház-konglomerátum állt. Ennek a Magyar kapu előtti telkét a város 1789-ben Andrásofszky János harangöntőnek adta műhely építésére, minthogy a mester vállalkozott a tűzoltó felszerelések állandó karbantartására. Aztán közel száz éven át itt öntötték Erdély legtöbb templomának a harangját. Az egyes nemzedékekben a János mellett András, Dániel, Efraim keresztnevű mesterek fordultak elő. Amikor már nem lehetett a városközpont közelében folytatni a tűzveszélyes harangöntést, a család felparcellázta a Külmagyar utca 1. szám alatti telket, előbb egymás közt osztották szét, majd rendre eladták a részeket. Éppen három épületet húztak fel rá, kettőnek a homlokzata a Magyar utcára, egyiké a Postakert utca felé nézett. Az Andrásofszky-telket a Postakert követte, az a terület, amely a mindenkori postamester járandósága volt. Innen kapta az utca is a nevét.
Magyar utca – Postakert utca sarka: kezdődik a bontásA két ház utcai helyiségeit már a 20. század elején üzletekké alakították. Az egyikben rendszerint kocsma, a másikban szerény igényű vendéglő működött. Minthogy előttük volt a fiákerállomás, főleg a kocsisok és a vásárosok jártak ide. A lebontás előtti időkben a Főtér felőli kis házban a – szemben lévő – megyei pártbizottság tájékoztatási irodája működött. A mai prefektúra – jelenleg igen romladozó – épületébe földi halandó csak roppant körülményesen juthatott be, itt, ebben az irodában lehetett kihallgatást kérni vagy folyamodványt beadni. A saroképületben sokáig a város híres „fehér veknit” áruló boltja működött, majd a lebontás előtt trafik. Mindkét ház hátsó traktusaiban udvarról nyíló nyomorlakások voltak. Amikor 1984-ben ezeket a rozoga épületeket elkezdték bontani, a munkásokat nagy meglepetés érte. Kiderült, hogy a kis utca felőli falak maga a városfal. Néhol az ereszig emelkedett, s szokványos módon nem lehetett lebontani. Magam is elnéztem a szemben lévő teológia emeleti ablakából, ahogy légkalapácsokkal verték szét a kőfalat, s a hatalmas tömböket alig tudták teherautóra rakni. Csak a terveknek megfelelő mélységig bontották vissza e falakat, most ezek alapja került napvilágra. Talán némi igyekezettel a Kiskerek bástya körvonalára is rátalálnak. E házak lebontása mindenképpen indokolt volt. Állapotuk miatt is és a Postakert utca szélesítéséért. Azelőtt csak kétsávos volt az utca. De ekkor még csak a járdát vették szélesebbre. A 90-es évek forgalmi robbanása nyomán szélesítették ki a mai méretre az úttestet.
Veress Ferenc felvétele az egykori Magyar utcai kaputorony nyugati, a belváros felé néző oldaláról
A Szappany utca Főtér felőli sarkán álló emeletes ház egykor a Belmagyar utca utolsó épületének számított. 1890-ben építették a korábbi ház alapfalainak és pincéjének a felhasználásával. Négy ablakkal nézett a Kossuth Lajos utcára. Földszintje sávozott vakolású, emeleti része sárga klinkertégla-borítású volt. Az építtető Petrovits családtól 1897-ben Engel Gábor, az Országos Karolina Kórház nőgyógyász igazgatója vette meg. Az 1920-as években a Mátyás család – köztük Mátyás Mátyás orvosprofesszor, a Park Szanatórium alapítója – volt az ingatlan tulajdonosa. 1942-ben itt alakították ki a kolozsvári Német Egylet székházát. Ez óvodát tartott fenn. Az államosítás után különböző intézmények működtek az épületben, a lebontás előtt a Megyei Statisztikai Hivatal. Talán ez volt a legértékesebb épület, amit ezen az utcasoron lebontottak.
Reméljük, az átalakított park zöldterület marad, s nem okoz majd csalódást az arra járóknak!
A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
