Kolozsvár magányos méheinek a feltérképezése 2023-ban kezdődött el, amikor is 50 méhhotelt osztottak ki önkénteseknek, hogy ily módon a város különböző pontjairól adatokat gyűjtsenek. Minderről a https://beehostcom.wordpress.com/ oldalon lehet többet olvasni, ahol különféle leírásokat, hasznos információkat is kaphatnak azok, akik az idén szeretnének bekapcsolódni a projektbe – és ugyanott (illetve a zoltan.laszlo@ubbcluj.ro email címen) jelentkezhetnek is,. Megtudhatjuk például, milyen a rovarhotelek belseje, mit csinálnak a vadméhek, kik a fali méhek, a levélvágó méhek, a darazsak, a fürkészek... 

– Aki látni akarja, hogy mivel foglalkozunk, az itt mindent megtalál és csatlakozni is tud a közösségünkhöz. Nekem a vízióm az, hogy jobbá tudjuk tenni a környezetünket – meséli László Zoltán biológus, a BBTE oktatója, miközben bevallja: ő is hadilábon áll az idővel ás az anyagi forrásokkal. – Lehet, hogy jövőre szebbek lesznek a rovarhotelek. Lehet, hogy több időnk lesz szervezni – mondja, kiemelve: ez nagyon jó tevékenység gyerekeknek, nyugdíjasoknak, de talán annak is, aki nyolc óra munka után másfajta kikapcsolódásra vágyik. 

– Miért csináljuk? Elsősorban azért, hogy népszerűsítsük ezeket az élőlényeket, mivel nemcsak nagy léptékben hasznosak, azaz ökoszisztéma-szolgáltatók, hanem kis léptékben is. Például ahhoz, hogy megfelelő almatermésünk legyen a kertünkben. Nem elegendő, ha a szomszédban van egy-két méhkaptár: valójában a rózsaféléknek a leghatékonyabb beporzását a magányos méhek – a fali méhek, bányász méhek meg a többiek – végzik. Ők a gyümölcseink java részének szempontjából nélkülözhetetlenek. A magányos darazsak pedig, akik szintén beköltöznek a méhecskehotelekbe olyan, számunkra kártevőként nyilvántartott rovarokat ölnek meg, mint a levéltetvek. A magányos méh gyűjti a pollent, berakja egy kicsi „cellába”, és rátesz egy petét, az abból kikelő lárva megeszi, kifejlődik a méh. Amíg ő ezt összegyűjti, addig beporozza a különféle virágos növényeket, amiből nekünk termés lesz. A magányos darázs a növényeken élősködő, a nedvüket szívogató vagy leveleiket rágó rovarokat gyűjti össze, és pakolja be ugyanígy egy-egy cellába, lebénítva őket, majd rápetézik, és a lárvák felfalják ezeket. Mind a két csoport megjelenik ezekben a méhhotelekben. A rövid távú célunk az volt, hogy Kolozsvárra fajlistát készítsünk: milyen méhfajok, milyen magányos darázsfajok vannak, és ehhez térképet is tudjunk hozzáadni – hol fordulnak elő ezek a fajok. Nyilván van hátsó szándék is, például, hogy olyan kérdésekre tudjunk válaszolni, amelyek ökológiai szempontból relevánsak: a beépítettséggel mennyire csökken ezeknek a fajoknak a változatossága. Tehát vannak ennek ökológiai vetületei is, de alapvetően a népszerűsítés volt az elsődleges célunk és az, hogy alakuljon ki tudatos közösség. 

Közösségi tudomány – méhhotelek ingyen

– A projektet 2023-ban indítottuk, akkor sikerült 50 méhhotelt „szétszórni” önkéntesekhez, akik nagyon ügyesen és lelkesen dokumentálták, hogy mi történik bennük. Ezeket a hoteleket össze kellett gyűjtenünk 2023 végén, merthogy ebből szakdolgozatnak kellett születnie. És akkor a nádakba beköltözött méheket és darazsakat kiszedtük, meghatároztuk a fajukat, és abból elvégeztük az elemzéseket. Tavaly nem sikerült újratölteni náddal a garázsokat és ismét odaadni az önkénteseknek, de az idén újratöltöttük az összes méhhotelt. És aki az idén megkapja, annak ott fog maradni a kertjében vagy az erkélyén – nem fogjuk visszavenni. Igazából most arra szeretnék kicsit ráhajtani, hogy lássuk, mennyire tudjuk ezt az ún. közösségi tudományt (Citizen Science) felhasználni arra, hogy releváns adatokat gyűjtsünk. Mert ha mi elhoztuk és kineveltük a darázsgarázsban lévő lárvákat, azzal megszakítottuk a kört... 

Most tehát az a kérdés, hogy milyen mértékben sikerül ezt a biodiverzitást felmérni úgy, hogy nem hozzuk el a méhhotelt, hanem az önkéntesek fényképei alapján dolgozunk. Persze, ez nehezebb, hiszen nem várhatjuk el, hogy az önkéntesek egész nap ott üljnek és fényképezzék a rovarokat, ráadásul a darázs gyorsan repül, hogyan fényképezd le? Ahhoz ott kell ülj, kell egyfajta türelem meg érzék, hogy elkapd. Így ez kicsit nehezen megy, de meggyőződésem, hogy bele lehet ebbe tanulni. 

Kolozsvár madarai után: Kolozsvár méhei és darazsai

– A másik cél, hogy készítsünk egy atlaszt, mint amilyen a Kolozsvár madarainak atlasza, csak darazsakkal és vadméhekkel. Ugyanúgy térképekkel, fényképekkel, leírással: hogy néz ki az állat, hogyan ismerhető fel, melyek a tulajdonságai, milyen növényeket poroz be, milyen rovarokat gyűjt... Egy ilyen román–magyar nyelvű könyvecskét szeretnénk készíteni, amit majd megkapnának az önkéntesek, a további érdeklődők pedig megvehetnek. Jó lenne, ha őszire elkészülne. Vagy karácsonyra...

– Vannak meglepő eredményei a 2023-as felmérésnek?

– Gyakorlatilag az általános tudásunkkal egybecsengett: a város szélén, ahol kisebb a beépítettség, többféle méh és darázs jelent meg, és ahogy a központ felé haladunk, ahol sokkal kevesebb zöldövezet van, csökkent ezeknek a változatossága. Próbáltunk például arra is odafigyelni, hogyan változik a diverzitás a tömbházak mentén – a tizedikre ne tegyél ki darázsgarázst, mert nem lehet túl sok mindenre számítani. Volt eltérés, csökkent felfele, de az az érdekes, hogy nem volt szignifikáns, jelentős. Talán ez érdekesebb dolog. De ennél fontosabb eredmény, hogy az eredeti 44 fajt, amit össze tudtunk gyűjteni az irodalomból – ami Kolozsvár környékéről és a városról le lett közölve –, megdupláztuk, sőt... Azokat a fali méheket, pelyhes méheket, a parazitoidokat meg azokat a magányos darazsakat, amikre számítottunk, nagyjából megtaláltuk. Most már tudunk Kolozsváron száz fajt megnevezni. Hogy ez nagyon kevés vagy nagyon sok, nem tudnám megmondani – minden város más; más a domborzata, az élőhelyei. 

A valódi helyi adatokat begyűjteni egyébként óriási erőfeszítés, és nincs jutalom a végén – nem kapsz se plecsnit, se Nobel-díjat, semmit sem gyakorlatilag. Csak meg tudod mondani, hogy ez van. De ez kiindulópont lehet ahhoz, hogy monitoringot vezessünk arról, hogyan változik a számuk. Ha például beépítik a Bükköt... Vajon ez hogyan fogja befolyásolni az élőhelyeket, vagy a most meglévő közösségeket? Szóval ilyen felmérés akár kiindulópont is lehet a későbbi vizsgálatokhoz.

– A tavaly előtti önkéntesek tudtak a vadméhekről, mielőtt veletek kapcsolatba kerültek volna?

– Szerintem elég kevés információval indultak. Mint általában a legtöbb embernek, többüknek fogalma sem volt arról, hogy vannak magányos méhek. De amikor mondtuk, hogy nem csípnek, illetve ha csípnek, nem fáj annyira, vagy ha mégis, akkor nem dagad fel és a csípésük nem allergiaveszélyes, akkor nyitottabbakká váltak.

– Miért fontos felmérni ezt Kolozsáron? Hiszen városról beszélünk, amely inkább kreatív iparágakról és nem a mezőgazdaságáról híres. 

– A tendencia jeneleg az, hogy beköltözünk a városokba, és a városok nőni fognak. Na most: a város, ha fajszegény, szürke és zord, az megbetegít. Ezért engem inkább az érdekel, hogy hogyan lehetne megőrizni, netán felfejleszteni a városokban levő biodiverzitást olyan szintre, ami kielégítő az emberek számára is. Igen, vannak felméréseink falvakból, a múlt héten pedig indult például hasonló projekt Szatmáron, ugyanezt csináljuk, csak nagyban: ott vannak falvak és városok is; az ukrán–magyar–román együttműködéses projekt. De most, ez esetben, alapvetően Kolozsvár érdekel. 

A méh mint szarvasmarha... vagy kakukk

– Egyetemi oktató vagy, de azért megkérdem: tudomásod szerint az iskolában tanulnak-e a gyerekek valamit a vadméhekről, magányos darazsakról?

– Nagyon keveset. Amit beletesznek a bioszkönyvbe, az a mézelő méh, a darázsról pedig belekerül mondjuk a kecskedarázs vagy a papírdarázs, esetleg a német darázs, ami pedig támad, hogyha a közelébe érsz. És akkor nyilván, hogy az alakul ki a gyerekekben (meg alakult ki a szüleikben), hogy ezek nem szeretem állatok, amelyek veszélyt jelentenek. Nagyon nehéz továbbadni olyan csoportról az ismeretet, amivel szemben az emberek ösztönösen elhatárolódnak. Megcsípnek, ami lehet, hogy allergiás reakciót vált ki – sokan ennyivel maradnak az iskolából. Igen, azért sárga-fekete a színe, mert tényleg veszélyt jelent, és a szín elárulja, hogy kell vigyázni rá. De ez csak kicsi része a valóságnak. Miközben az ártalmatlan vadméheknek, magányos darazsaknak nincs semmiféle népszerűsítésük. Gondold el, hogy Romániában mintegy 700 méhfaj van, és ebből egy fajt ismernek az emberek, de azt is csak annyira, hogy még arról sem tudják pontosan, hogy mi a neve. Annyit tudnak, hogy „méh”. De azt nem, hogy ő valójában a mézelő méh-e. Amelyik számomra olyan, mint a szarvasmarha, vagy mint a sertés, amit tartunk; ha beteg, akkor gyógyszert adunk neki, ha éhezik, cukrot adunk neki. A méhet elvisszük a legjobb helyre, hogy találja meg a kaját az utódainak és nekünk. De hol van a többi 699 méhfaj? Erről nem szólnak semmit a tankönyvek. Pedig vannak bányász méhek, karcsú méhek, pelyhes méhek és még sorolhatnám a csoportokat. Ezek mind más-más élőhelyeken érzik jól magukat, más-más növényeknek a beporzóik. Sőt, vannak olyan méhek is, amelyek kakukkéletmódot folytatnak, vagyis tulajdonképpen a többi méhnek a fészkeit lopják el. De minderről semmit nem szólnak 12 év alatt az iskolában. Nincs honnan tudd, hacsak iskolásként – zömében idegen nyelvű – ismeretterjesztő könyveket nem bújsz. És a darazsakról még nem is beszéltünk.

Szúnyogirtás: a medvéket sem tudtuk megszámolni

– A polgármesteri hivatal évek óta rendszeresen végez rovarirtást Kolozsváron. Ezeknek milyen hatása van a magányos méhekre, darazsakra?

– Egyszerű a képlet: a szúnyogot elpusztítod, de a méhet is elpusztítod. A méhek éjszaka ráharapják magukat egy növényszárra, és ott, úgy alszanak. Most képzeld el, hogy valamit éjszaka rájuk fújnak... Igen, ez teljesen reális veszély, ami leselkedik rájuk. Na most az az igazság, hogy Kolozsváron én nem tudom, hogy mekkora értelme van a szúnyogirtásnak. Lent, a Szamos mellett mondjuk megértem: ha nincs sokáig eső és pang a víz, a szélén ki tudnak fejlődni a szúnyogok. De máshol... honnan szúnyog? Hacsak nem hagytál kint egy nagy vedret a kertben, nem lesz... De az a baj, hogy nincs adat. Mutasd meg az adatokat! Ki mérte fel? Honnan tudjuk, hogy mennyi szúnyog van? Ugyanígy, ahhoz, hogy konkrétan tudjuk, milyen hatással van ez a nyári szúnyogirtás a magányos méhekre, fel kellene mérni. Például a várost két részre kellene felosztani: itt szúnyogokat irtunk, ott nem. Mind a kettőben minden második nap mintavételezünk és megnézzük, hogy a csoportok száma és a csoportonkénti egyedszámok a kettő között eltérnek-e jelentősen. És ha eltérnek, milyen irányba. Ezt el kellene végezni, ehhez meg pénz kell. De ha arra sincs pénzünk, hogy felmérjük a hazai medvepopulációk méretét, akkor erre hogy lesz? Ameddig nincsenek mérések, addig mindenkinek mindenről van véleménye, anélkül, hogy valamit konkrétan tudna. Annyira keveset tudunk, és nyilván innen is származik a sok hőzöngés meg a sok hőbörgés, a sok általánosítás egy-két információszeletecskéből.

Ültessünk hagymát

– Egy átlagos városi lakos, aki kertes házban lakik, mit tehet azért, hogy segítse a magányos darazsakat, méheket? S aki tömbházlakó, de állatbarát, az tehet valamit?

– Egyrészt a méheknek kell kaja – virágos növények –, és nem feltétlenül azokat kell ültetni, amiket a barkácsáruházakban az első sorban megtalálsz, és ami általában nem őshonos növény nálunk. Meg kell keresni azokat a magokat, amelyek itteni növények, illetve lehet találni listákat arról, hogy milyen fajok a jók nekik. De a legegyszerűbb kimenni a kaszálóra nyár közepén, kaszálás előtt, amikor még ott van a sok mag, és azokat begyűjteni és elszórni otthon a kertben vagy egy virágádában. Ott jó fajok vannak, olyanok, amelyekre a méheknek szükségük van. De amúgy utána lehet olvasni, nekünk is tervünkben van ilyen lista, hogy mi kell a magányos méheknek ahhoz, hogy mindent megtaláljanak, amire szükségük van. Kell fa, kell fás szárú növény, kell cserje, kell lágyszárú növény. Ha ezt megfelelő arányban biztosítod, akkor valószínűleg többen lesznek. Persze, erkélyen vagy kicsi kertben nem tudsz ekkora diverzitást nyújani, ott a lágyszárúakra tudsz rámenni inkább. Egyébként a legtöbb zöldségünk mind Amerikából van: krumpli, paprika, paradicsom, padlizsán – ezek nem fognak nagy változatosságot fenntartani. De ha mondjuk a földben hagyunk egy sárgarépát, amelyik ernyős, és amelyik a második évben virágzik, az már biztosít egy kis diverzitást. Vagy ha hagyunk kivirágozni néhány hagymát... Nem feltétlenül azért kell nekünk hagyma a kertbe, mert azt fogjuk enni. Nem, azért teszünk hagymát, merthogy annak van virágja, és az a virág valamit odavonzhat. Érdemes erre kicsit odafigyelni. És az az érdekes, hogy ha ügyes vagy, akkor az erkélyen is fenn tudod tartani ezt a változatosságot: olyan növényeket válogatsz, és úgy rendezed be a cserepeket, hogy folyamatosan virágozzon valami. Nem kell hektárszámban gondolkozni.

L’art pour l’art

– Térjünk vissza a darázsgarázshoz és a projektedhez. Kiket vársz inkább, hogy jelentkezzenek önkéntesnek?

– Szerintem mindenkiben valahol mélyen van egy méhész vagy darazsász, merthogy nem vagyunk annyira felszínesek, mint amennyire szeretjük magunkat annak tekinteni. Mindenkiben van valahol mélyen egy valódi fogékonyság a bonyolultabbra is, mert olyan a fajunk... A vadméhekben – legalábbis most – nincs pénz. A mostani projektnek elsősorban eszmei haszna van, bár ha ügyesen csináljuk, akár gazdasági is lehet. De egyelőre olyan l’art pour l’art velük foglalkozni.

– Olyanok is bekapcsolódhatnak, akik maguk készítenek méhhotelt? Egyre több havi-hetilapban, portálon biztatnak ilyenre, mintha kezdene „menő” lenni, ha van ilyen a kertedben.

– Persze, lehet készíteni méhhotelt házilag. De ahhoz, hogy mi fel tudjuk használni az adatokat, az lenne a lényeg, hogy standard méreteket használjunk. De meg tudjuk tenni azt is, hogy pontos tervrajzokat adunk, megmondjuk, milyen festék kell, milyen szeg kell, milyen fa kell, honnan szerezzél nádat... Amúgy sok tervem van; szervezhetnánk versenyt, hogy kié lesz a legszebb saját készítésű méhhotel, meg hasonlók. De már annyi mindenben benne vagyok, hogy fizikailag képtelenség ezt is kiviteleznem, még úgy is, hogy olyan cél mozgat, aminek látom az értelmét, és ami nem arról szól, hogy pénzt keressünk. Akkor fogjuk a környezetünket megfelelőképpen kezelni, ha eleget tudunk róla. Szeretnék valamit tenni, hogy többet tudjunk róla. Minthogy ölbe tett kézzel nézem, hogy szaladunk neki a falnak, akkor legalább időnként felmutatok egy kicsi transzparenst, hogy né ott egy darázs. Aki fogékony, az meglátja. A darazsat, meg az üzenetet is.

*

Amint arról a napokban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tájékoztatott, a méhecskehoteleket február végéig érdemes elkészíteni és kihelyezni. Ez a természetvédelmi eszköz legegyszerűbben 4–10 milliméter átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifakugliból készíthető el, és esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác) kell kirakni, keleti–déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak, a rovarokat pedig akár centiméternyi távolságról is megfigyelhetik az állatbarátok, mivel a magányos méhek és darazsak – bár rendelkeznek fullánkkal és méregkészülékkel – nem támadnak. A családokban élő támadékony fajokkal, például a közismert házi méhekkel és a jellegzetes fekete-sárga mintás darazsakkal szemben a magányosan élők még a lakóbölcsők közvetlen közelében sem foglalkoznak sem az emberrel, sem a társ- és háziállatokkal. A támadékony, fájdalmas szúrású fajok pedig nem költöznek be a méhecskehotelbe, mert ezekben a szűk járatokban egyszerűen nincs hely a lépek megépítésére. Az MME honlapján (mme.hu) egyébként számos példát is mutatnak arra, hogyan és milyen anyagokból lehet házilag különféle méhecskehoteleket építeni.