Kolozsváron rendeztek nemzetközi pszichodráma-konferenciát
A pszichodráma és az értékek. Különböző szempontok tárgyalása és egyesítése címmel 2025 májusában Kolozsváron tartotta nemzetközi konferenciáját és éves közgyűlését az Európai Pszichodráma Képzési Szervezetek Szövetsége (FEPTO). Az eseményeket a J. L. Moreno Pszichodráma Társaság (SPJLM) szervezte a Román Klasszikus Pszichodráma Egyesület (ARPsiC) együttműködésével. A konferencia munkálatairól, valamint a módszer eredetéről és alapvető kérdéseiről, eljárásairól egyrészt különböző források felhasználásával, másrészt szakértő beszélgetőtársaink segítségével készítettünk összefoglalót.
A FEPTO ernyőszervezetet európai pszichodráma-szakértők alapították Belgiumban több mint harminc évvel ezelőtt, és jelenleg 28 európai ország 79 pszichodráma-szervezetét fogja össze. Az SPJLM 2000 óta a tagja, az ARPsiC-ot pedig 2007-ben vették fel. Megalakulása óta a FEPTO minden évben konferenciát, utána pedig közgyűlést tart, amelyen a tagszervezetek képviselői vesznek részt. A találkozók lehetővé teszik a kapcsolatok ápolását, az együttműködést, a tanulást, a pszichodráma új távlatainak megtapasztalását.
Az SPJLM 1994-ben alakult meg Kolozsváron, miután németországi és magyarországi pszichodráma-egyesületek szakemberei – Hilde Gött, a Pszichodráma Intézet Európáért (PIfE) részéről, valamint Gallus Klára és Sarkady Kamilla a Magyar Pszichodráma Egyesülettől – kiképezték az első erdélyi, román, illetve magyar anyanyelvű pszichodramatikus nemzedéket. A jelenleg bukaresti székhelyű ARPsiC 1995-ben jött létre Giovanni Boria milánói pszichodramatikusnak köszönhetően, aki német és magyar kollégáitól függetlenül indított képzést más helyszíneken. A két romániai egyesület párhuzamosan dolgozik, de 2008 óta minden évben közösen szervezi a hazai pszichodráma-konferenciát.
Az idei FEPTO-eseménysorozatot Simona Vlad, az SPJLM alelnöke, a FEPTO jelenlegi titkára, főszervező nyitotta meg. A résztvevőket a FEPTO vezetőségi tagjai, majd a két szervező egyesület elnöke – Deák Attila (SPJLM) és Angela Ionescu (ARPsiC) is köszöntötte. Simona Vlad bemutatta a nemzetközi, illetve a helyi szervezőbizottság tagjait, valamint a műhelyfoglalkozások vezetőit.
Ezután Simona Vlad rövid előadásban foglalta össze, hogyan alakultak az értékek a századok során. A Krisztus előtti évszázadokban az emberek és az istenek ugyanazon a szinten helyezkedtek el, az értékek egymás mellett léteztek, vízszintesen. Azután viszont megjelent a függőleges irány, az istenek fölülemelkedtek, és a magasabb rendű értékek közvetítése, megértetése az emberekkel a szellemi elit réteg, az írástudók feladatává vált. Ily módon kétezer éven át az értékeket nem létrehozták, hanem feltárták. Újabb változás történt a 18. században, amikor az értékeket az ember kezdte el teremteni. Zaklatott korszakunkban, a 21. században megvan ugyan a két tengely, de ezek nem adnak egységes értékrendet. Átvettünk elszigetelt értékeket a régi rendszerekből, gyakoriak az értékütközések, és nagyobb szükségünk van, mint valaha, tisztázni az értékek kérdését, hogy értelmet nyerjen életünk.
A megnyitó dr. Bogdan Radu, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem előadótanárának Az értékek elértéktelenedése – a jelen társadalmak politikai és társadalmi magatartásának gyors áttekintése című vetített képes előadásával folytatódott. Az előadó többek között felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az értékeknek fontos szerepe van a döntések meghozatalában, de napjainkban sok a „zaj”, vagyis a zavaró tényező, például a félretájékoztatás, a megértés hiánya, az automatizmusok. Gyakran magától értetődőnek vesszük az értékeket, azonban bizonyos helyzetekben szükséges tudatosan odafigyelni rájuk (például elnökjelöltek televíziós vitája során).
Később arról beszélt az előadó, hogy az ún. posztmateriális korszakban a társadalmi-gazdasági fejlődés által elért jobb életminőség eredményeképpen az értékek két dimenzió mentén is változnak: a társadalom világiasabbá válik, illetve az egyén az önkifejezést és az élvezeteket részesíti előnyben. Szerencsére egyes hagyományos kulturális értékek mégis nagyon szívósan tartják magukat.
Elhangzott még, hogy a fiatalokat a nyitottsággal, a haladó szelemmel azonosítjuk, szabadabbnak, demokratikusabbnak véljük őket az időseknél. Napjainkban azonban a fiatalok kiábrándultak a demokráciából, kevésbé vesznek részt a politikai életben, mint a szüleik, inkább online életet élnek, mert a társadalom, ugyanakkor – az idővel, a térrel, a nevelés-oktatás és sok más tényező hatására – az értékek is változnak. Az értékkövetés függ a kontextustól, a személyiségtől, a helyzettől – összegezte az előadó.
Az előadás több olyan felmérés összehasonlító elemzését is magába foglalta, amelyeket a FEPTO tagországaiban végeztek. A kérdések a vallásra, a hitre, az euthanáziára, az abortuszra, a mássághoz való viszonyulásra vonatkoztak, a válaszok pedig több kérdés esetén is a nyugat-, illetve közép-kelet-európai országokban élők felfogásának nagyarányú elkülönülését mutatták.
A kolozsváriak által Centralként ismert épület harmadik emeletén, a ClujHub konferenciatermében viszont teljes volt az egyetértés a 29 európai országból idesereglett 260 résztvevő között. Sok mosoly, nagy ölelések, amikor ki-ki összetalálkozott a rég nem látott kollégáival. De a nagy csoport bemelegítő gyakorlatai alatt olyanokkal is egymásra mosolyogtunk, kezet fogtunk, akiket most láttunk először életünkben. Noha csak angolul tudtunk társalogni, mégis néhány mondat után kiderült, van valami közös bennünk, több is, mint gondoltuk volna. A nagy csoportból kialakuló kis csapatok feladata végül az lett, hogy a maguk választotta értékeket Európának szóló rövid üzenetként foglalják össze. Egyik csapat ezt üzente: mindig legyen Európában szabadság (Freedom), egyenlőség (Equality), béke (Peace), együvétartozás (Togetherness) és derűlátás (Optimism) – vagyis FEPTO.
A konferencia következő két napjának programja leginkább a szakembereknek szólt: párhuzamosan zajlottak az érdekesnél érdekesebb műhelymunkák. Néhány cím a kínálatból: A pszichodráma-elmélet posztmodern megközelítése (Renée Oudijk, Hollandia), A bölcsek köve mai világunkban: találjuk meg saját utunkat a változó értékek tájain (Lázár Sarolta, Görög Ilona, Románia), Kapcsolódjunk össze újra a világegyetemmel: kozmikus identitásunk beépítése lényünkbe (Hunya Csilla, Aszalós Péter, Magyarország), Transzgenerációs pszichodráma és pszichogenealógia (Manuela Maciel, Portugália), Lépjünk be az értékek világába. A spiritualitás és a kapcsolódás felfedezése a pszichodráma által (Eduardo Verdu, Norvégia), Pszichodramatikus munka a párkapcsolati problémák esetén (Pavel Kornienko, Oroszország), Szociális műhely az emberi jogok képviselte értékekért háborús időkben (Sofia Symeonidou, Görögország), Énünknek, értékeink tárházának megfigyelése (Angela Ionescu, Románia), Európa. Családi fotóalbum (Olena Stupak, Valentyna Skliar, Ukrajna), A szociodráma nézőpontjából. Hogyan működhetnek közre az iskolák abban, hogy befogadóbb és békésebb közösségeket építsünk (Margarida Belchior, Portugália), A túlzás paradoxona: amikor az értékek elértéktelenednek (Adriana Oachiș, Simona Vlad, Románia).
A konferenciát a szervezet közgyűlése követte. Mivel a szövetség nagyon nehéz időszakon megy keresztül, számos tagját direkt módon érintik a háborús és terrorista cselekmények, a közgyűlés munkálatai során arra fektették a hangsúlyt, hogy milyen konkrét lépéseket kell tennie a szövetségnek, hogy a keretein belül teljes mértékben érvényesüljenek az alapvető emberi jogok a szakemberek mindennapi gyakorlati, illetve kutatómunkájában.
A FEPTO és Kolozsvár értékes élményekkel és tudással ajándékozta meg egymást. Köszönjük egymásnak ezt a gazdag találkozást! Viszontlátásra jövőre Torinóban!
Néhány kulisszatitok
A szakmailag telített, fárasztó, ám nagyon sikeres napok után Simona Vlad és Görög Ilona pszihodramatikus válaszolt kérdéseinkre. Simona Vlad – az idei konferencia és közgyűlés szervező csapatának koordinátora – pszichodráma-kiképző és -terapeuta, aki 2010 óta vezet pszichodrámacsoportokat, 2018-tól az SPJLM elnöke, majd alelnöke, 2024 májusa óta pedig a FEPTO titkára. Görög Ilona pszichológus, pszichoterapeuta, pszichodráma-kiképző, szupervizor, különböző tisztségeket töltött be eddig az SPJLM keretében, jelenleg a társaságot (valamint a Pszichodráma Társaság Európáért, a PAfE-t) képviseli a FEPTO-ban. Kisebb megszakításokkal több mint tíz éve vesz részt a FEPTO képzéssel foglalkozó szakbizottságában.
– Legutóbb 2006-ban volt FEPTO-találkozó Kolozsváron. Hogyan sikerült Kolozsvárnak elnyernie a 2025-ös FEPTO-konferencia és éves közgyűlés megrendezésének nagyon megtisztelő jogát?
Simona Vlad: A FEPTO vezetőtanácsától származó ötletet az egyik alapító tag, a csodálatos Teszáry Judit tolmácsolta, akinek magyar származása révén mindig közel állt a szívéhez Erdély. Az SPJLM régi, elkötelezett tagja az európai pszichodráma-közösségnek. Egyik tagtársunk, a szakmaiság és a pszichodráma művészetének irányadója, dr. Horațiu Nil Albini a FEPTO elnöke volt néhány évig. Továbbá az SPJLM korábbi elnöke, dr. Varró Éva is kivívta európai kollégái tiszteletét a különböző szakbizottságokban végzett munkájával. Ezért, amikor nyilvánosan bejelentették, hogy Kolozsvár lesz 2025-ben a FEPTO-konferencia és -közgyűlés házigazdája, viharos taps tört ki.
– Milyen témajavaslatok közül, hogyan és miért éppen A pszichodráma és az értékek. A különböző nézőpontok tárgyalása és egyesítése témát választották a konferenciának?
S. V.: Számos, társadalmi gondokkal kapcsolatos témajavaslat érkezett, amelyeket az öt FEPTO-pszichodramatikusból álló nemzetközi tanácsadó bizottság elemzett. A bizottságban volt Eva Fahlström svéd pszichodramatikus is, a FEPTO alapító tagja, az SPJLM tiszteletbeli tagja, ez a fantasztikusan erős, élénk és melegséget sugárzó személyiség. Az értékekről szóló téma nyerte el a bizottság tetszését, mivel a közszájon forgó fogalmat egyre inkább jelszóként használják az emberek, már-már szinte az elkoptatásig. Azt tettük fel magunkban, hogy letöröljük a fogalomról a port, amely a gépies használattól rakódott rá, és megnézzük azt közelebbről, nyíltsággal és kíváncsisággal. A konferencián beszéltünk a hagyományos értékekről, az értékek történetéről, arról, hogy valamely, ma központi helyet elfoglaló érték egy évszázad múlva a peremre szorulhat, érintettük az értéktúltengés veszélyének témáját (az ókori görög filozófusok tanításából kiindulva, miszerint bármely értéket szükséges mérsékelni, egyébként elveszítheti értékjellegét), az értékellentéteket stb. Az értékek témáját 28 műhelyfoglalkozáson, egy-egy előadáson, illetve közös pszichodráma-foglalkozáson dolgoztuk fel.
A lélek kilép a színpadra
Belső békéjének megteremtése nem a legkönnyebb, de egyik legszebb életfeladata az embernek. Kalandvágyra, bátorságra, kitartásra van szükség hozzá, mintha csak hegyi túrára menne. Váratlan nehézségekkel, de nem sejtett szépségekkel is találkozhat az útján. Még jobb, ha e törekvésében hasonló felfogású társakra és kiváló segítőszakemberekre talál.
– Hogy zajlik a pszichodráma csoportfoglalkozás, és hogyan hat az a résztvevőkre?
Görög Ilona: A 10-15 fős csoport rendszeres, több hónapon át tartó találkozásait, tevékenységét egy vagy két szakember irányítja. A pszichodráma során a résztvevők különféle szerepeket próbálnak ki, életeseményeket jelenítenek meg a a csoport tagjai segítségével, és biztonságos közegben kísérletezhetnek új viselkedésformákkal. Ez aktiválja a belső erőforrásokat, felszabadítja az elfojtott érzéseket és új kapcsolódási mintákat tesz lehetővé. A szerepcsere – egy másik személy, tárgy vagy akár – pszichoszomatikus témák esetén – valamely belső szervünk megformálása különösen erőteljes módszer a nézőpontváltás, az empátia és az önismeret fejlesztésére.
– A pszichodrámával kapcsolatban gyakran hangoztatják a szakemberek a spontaneitás és a kreativitás fontosságát. Elősegíti-e a pszichodramatikus munka a személyiség ezen jellemzőinek fejlődését, és ha igen, hogyan?
G. I.: Gyermekként még teljesen spontánul viselkedünk, kreativitásunk is erőteljes, ám felnőtté válásunk során a családi és társadalmi hatások révén mindkettő veszít az erejéből. A pszichodráma egyik központi célja éppen a spontaneitás és a kreativitás fejlesztése, amelyek alapvető emberi készségek a lelki egészség megőrzésében és a kihívásokhoz való rugalmas alkalmazkodásban. Spontaneitás alatt azt a készséget értjük, hogy egy adott helyzetre újszerűen, de adekvát módon tudjunk reagálni – élő, sajátos módon, nem mechanikusan. A kreativitás pedig az új megoldások, viszonyulások, nézőpontok megszületését jelenti. A pszichodrámacsoport által nyújtott biztonságos, nem ítélkező, nem megróvó közegben a csoporttagok levetkőzhetik szorongásukat, és bátorságra tehetnek szert újra spontánul kifejezni önmagukat, kreatív megoldásokat találni saját helyzetükre vagy csoporttársaik megsegítésére.
– A pszichodráma önismereti csoportokban általában városi, magasabb végzettségű fiatalok vesznek részt. Szükséges-e közelebb hozni a pszichodrámát az emberekhez, és ha igen, hogyan valósítható meg ez?
G. I.: Mondhatnánk, hogy a módszer megalkotója is erre tötekedett. J. L. Moreno szerint egy valódi terápiás módszer végső célja nem lehet kevesebb, mint az egész emberiség gyógyítása. A pszichodráma sokoldalúan alkalmazható módszer, de fontos megkülönböztetnünk, hogy milyen céllal és milyen kontextusban használjuk: terápiás munkában, önismereti-, fejlesztő programokban, képzések részeként vagy nevelési célzattal. Egyes elemei hatékonyan beépíthetők más területekbe is, például a szervezetfejlesztésbe vagy az oktatásba. Bár a pszichodráma élményszerűsége és hatékonysága sokak számára vonzó, nem mindenki vesz részt benne szívesen. Vannak, akik inkább a verbális megközelítéseket részesítik előnyben, vagy a strukturáltabb formákat tartják komfortosabbnak.
– Hogyan látják a pszichodráma szerepét a 21. századi román társadalomban? Mekkora a módszer „hatósugara” a lakosság körében, mely rétegekhez jut el? Vannak-e különbségek a pszichodráma romániai, illetve nyugat-európai fogadtatását illetően?
S. V.: Egy jó évszázaddal a keletkezése után a pszichodráma továbbra is a módszer kidolgozója, dr. J. L. Moreno által kijelölt célközönségre irányul, amely nem több és nem kevesebb, mint az egész emberiség, ahogy Ilona is említette. A pszichodráma pszichoterápiás módszer, de egyszersmind annál jóval több. A szakemberek révén, akik ezzel a módszerrel dolgoznak, a pszichodráma Romániában is eljut a pszichoterápiás rendelőkbe, az iskolákba, cégekhez, egyházakhoz, orvosi rendelőkbe, börtönökbe és tanári szobákba, pártokhoz, civil szervezetekhez, közösségekhez. A pszichodráma által láthatóvá válik az ember belső, láthatatlan világa, és ezáltal megtörténhet az emberek között a valódi, a hiteles találkozás.
Noha Moreno Romániában született, és az 1930-as években dolgozta ki a pszichodrámát, módszere hazánkban csak 1989 után vált ismertté néhány, az úttörő szerepét felvállaló német, magyar, illetve olasz pszichodramatikus szakembereknek, mestereinknek köszönhetően. Hazánkban azóta már több mint ezer pszichodramatikus működik, és a számuk egyre növekszik. Jelenleg Romániában a pszichodráma módszerét elismeri a Romániai Pszichológusok Kollégiuma és a Román Pszichoterápiás Szövetség is.
A lelki egészség igénye és hatása
Bármilyen életkorban testi-lelki egészségünk nagyban meghatározza az életminőségünket. Különösen érvényes ez napjainkban, felgyorsult, az online térrel kibővült világunkban, hajszolt életmódunk közepette.
Amint testünk szükségleteit naponta ellátjuk, úgy lelkünk épségére, gondolataink, érzéseink rendezettségére és tisztaságára is rendszeresen gondot kell fordítanunk, hogy megelőzhessük a különböző lelki zavarok, megbetegedések kialakulását. A higiénia igényéhez hasonlóan a lelki karbantartás szükségletét is egész fiatal korban kell kialakítani az emberekben.
A későbbiekben szükséges annak tudatosítása is, hogy ha valakinek nem sikerül egyedül megbírkóznia lelki gondjaival, akkor nem gyengeség és nem szégyen szakember segítségét kérnie. Nem árt, ha tudjuk: a lelki segítő foglalkozású szakemberek egyik szakmai erkölcsi szabálya az, hogy a leendő kliensnek kell megtennie az első lépést. Szerencsére manapság egyre kevésbé érzik kínosnak az emberek, hogy pszichológushoz forduljanak, ez korunkban már-már divatos tevékenység, amely beépült az életvitelbe. A volt szocialista országokban a társadalom lassan levetkőzi azt a magatartást, hogy megbélyegezze azt, aki lelki dolgokkal foglalkozik, akár hivatásként, akár kliensként. Egyre több módszer létezik, nagyon sok szakember van, képzéseket, előadásokat, műhelyfoglalkozásokat tartanak, ki-ki a saját lelki berendezkedésének megfelelően választhat közülük.
Bármelyik egyéni vagy csoportos módszert válasszuk, a ráfordított idő és energia nem vész kárba, hanem apránként megtérül. Saját belső békénk megteremtése által elsősorban jobban érezhetjük magunkat, ugyanakkor egészségesebben működhet a családunk, könnyebben teljesíthetünk a munkahelyünkön, javulhatnak társas kapcsolataink. A jó közérzet, az életigenlő, építő, embertársainkat, környezetünket tisztelő, megbecsülő magatartás az egyénről kiterjedhet a közösségre, egyre nagyobb sugarú körökben, és fokozatosan elérheti a társadalom egészét. Így válhat a belső békesség külsővé.
Mi a pszichodráma?
A pszichodráma olyan sajátos személyiségfejlesztő-, önismereti- és terápiás csoportmódszer, amely cselekvésen és átélésen alapul. Erre utal a neve is, amely a görög pszikhé (lélek, szellem) és dráma (cselekedni, tenni) jelentésű szavakból tevődik össze. A módszer kidolgózója J. L. Moreno orvos, pszichiáter, szociológus, aki 1889-ben született Bukarestben, de gyermekkorában áttelepedett Bécsbe a családjával. Itt végezte a tanulmányait, és szakmai pályáját is itt kezdte. Ún. kísérleti színházában eleinte újsághírekből vett történeteket játszottak el a résztvevők, később már a saját életükből kiválasztott jeleneteket. Moreno felfigyelt arra, hogy ez utóbbiak mélyebben érintik a résztvevőket. Ezáltal ismerte fel, hogy a színházat a gyógyítás művészetévé lehet tenni. Évek múltán New Yorkba költözött, ahol későbbi feleségével és munkatársával, Zerka T. Morenoval együtt fejlesztették tovább az 1930-as években kidolgozott módszereit, a pszichodrámát, a szociodrámát és a szociometriát. Módszerei nem az egyént, hanem az egyénekből kialakuló csoportot, a csoporton belül létrejövő kapcsolatokat helyezik a figyelem és a pszichoterápia középpontjába.
A módszer alaptechnikái: a szerepcsere, az ún. többletvalóság, a tükrözés és a duplázás.
• A szerepcsere lehetővé teszi a másik ember szempontjának megismerését és azt, hogy a mások szemével lássuk magunkat.
• A többletvalóság az, amikor a jelenetet nem úgy játsszák el, ahogyan lezajlott, hanem a „másképp is történhetett volna” gondolat mentén. A valóságban visszafordíthatatlan, megismételhetetlen történések ily módon való felelevenítése feszültségoldó, elősegíti a negatív esemény feldolgozását, elengedését.
• Tükrözéskor a jelenetet a főszereplő helyettese játssza el újra, amit a főszereplő kívülről szemlél. Miután átgondolta a helyzetet, észrevételeit megbeszélte a csoporttal és a vezetővel, újra eljátszhatja ő maga. A hangsúly itt az átértékelésen van.
• A duplázás (alter ego) azt jelenti, hogy egyik csoporttag a főszereplővel együttérezve (empatizálva), annak háta mögött állva megpróbálja kifejezni az illető számára nehezen kimondható gondolatokat, érzéseket, amelyeknél az elakad. A főszereplő elismétli mindazt, amivel egyetért, ezáltal neki is sikerül szavakba foglalnia a problémáját.
A jelenet(ek) után az élmények megosztása révén a résztvevők megtapasztalhatják a „nem vagyok egyedül ezzel a problémával, más is van hasonló helyzetben” érzését, tanulhatnak egymástól, támogathatják a csoport- és/vagy sorstársat – ez utóbbit nevezik a csoport megtartó erejének. Mindez felszabadító, gyógyító, önbizalmat erősítő hatással bír.
„Az az elképzelés, hogy rögtönző színészek vagyunk életünk színpadán, nagyon erőteljes gondolat. Az az elképzelés, hogy kell legyen a színháznak egy olyan formája, mely akkor is tisztel bennünket, ha hibázunk, és megtanít arra, hogyan élhetjük az életünket teljesebben és kreatívabban, mint pszichodráma fejlődött ki: az elme színháza.” Zerka T. Moreno
A pszichodrámával rokon vagy azon alapuló módszerek: a szociodráma, a bibliodráma, a gyermek- és kamasz-pszichodráma, és a transzgenerációs pszichodráma.
• A szociodrámát maga Moreno dolgozta ki. Ebben a módszerben nem az egyéni, hanem a társadalmi szerepeken van a hangsúly, csoportok, közösségek, intézmények közötti konfliktusok, társadalmi krízishelyzetek megoldásában, kollektív trauma feldolgozásában alkalmazzák.
• A bibliodrámának rendkívül sokféle irányzata van, de közös bennük az, hogy bibliai történetek szereplőin és helyzetein keresztül jön létre a találkozás önmagunkkal, másokkal és Istennel. A történetek eljátszása során sokrétű tapasztalás, tanulási folyamat megy végbe, feldolgozhatók a modernkori ember különböző konfliktusai, és miközben fejlődik az önismeretünk, a Bibliát is jobban megismerhetjük.
• A gyermek- és kamaszpszichodrámát a kolozsvári születésű magyar szakember, Kende Hanna pszichológus fejlesztette ki, illetve honosította meg Erdélyben és Magyarországon. A gyermekek lételeme a játék, de a tizenéves fiatalok is szívesen játszanak el különböző szerepeket. A szakember által irányított közös szerepjáték segítségével, a gyerekek képzeletvilágának és kreativitásának mozgósításán keresztül felszínre hozhatók és feloldhatók a kiskorúak félelmei, szorongásai, amelyeket a koruknak megfelelő értelmi és érzelmi szinten még nem lennének képesek szavakba foglalni.
• A transzgenerációs pszichodrámában a kliens életében tapasztalt negatív helyzetek okait és feloldási lehetőségeit családjának több nemzedékre visszamenő élettörténetében keressük. Felkutatjuk az átöröklött családi, működő, vagy még inkább a nem működő viselkedési mintákat, és ezekből próbálunk tanulni.
