A Szamoson telelő madarak megismerése segíthet abban, hogy a városi „dzsungel” kellős közepén ne ellenségként, hanem társként kezeljük ezeket. A madarak ugyanis nem azért telelnek a Szamosban, hogy minket, embereket bosszantsanak, hanem azért, mert természetes környezetükben az élőhelyeik befagytak, és így új élelemforrás után kutattak.
A legmutatósabb és talán a legjobban szeretett szamosi vadmadarunk a bütykös hattyú (a felső képen). Hossza 150-160 cm, szárnyfesztávolsága 210-240 cm között mozog, súlya 7-9 kilogramm. A fehér szín az idősebb egyedekre jellemző. A fiatalok barna tollruhájukat fokozatosan fehérre cserélik, csőrük pirosas- narancssárga. Fő jellegzetességük a csőr tövén található fekete bütyök, amely párzás idején megnő a hímeknél. Röptük egyenes vonalú, a szárnytollak sivító hangot adnak ki, ami kilométerekről is hallatszik. A növényi táplálékot részesítik előnyben. Városi környezetben bármit elfogyaszthat, amit az emberek adnak nekik. Nádasokban folyók mentén nyugodt, biztonságos helyen építik meg fészküket, ami akár két méter átmérőjű is lehet. Tojásaik nagyok; általában hét-nyolc tojást költenek. Párzáskor heves harcok dúlnak a hímek között, amelyek gyakran halálos kimenetelűek. Ez azért is fordul elő, mert a hattyúk monogámok, és a párok életük végéig hűségesek maradnak egymáshoz.
A kormoránok vagy kárókatonák is nagy számban jelentek meg a Szamoson. A kárókatonák nagy madarak, akár 90 cm hosszúságot is elérhetnek. Szárnyfesztávolságuk is jelentős: akár 150 cm is lehet. Súlyuk 2 és 3 kiló között mozog. Szárnya bronzos, hasa zöldes. Arca és nyaka fehér, csőrének töve sárga és görbe végű. Halakkal táplálkozik, a fészket a fákra építik gallyakból, de mivel a madár ürüléke nagyon savas, a fa az ürülék miatt előbb-utóbb kihal. Általában 4-6 tojást költ. Jellegzetes röptű, gyakran szárítgatja magát a napon a szárnyait kitárva.
A sirályok a Szamos régi vendégei. Mivel nem válogatósak, a város és a folyó kitűnő életteret biztosít számukra. A két leggyakoribb faj a sárga lábú sirály és a dankasirály. A sárga lábú sirály hossza elérheti a 70 cm-t, szárnyfesztávolsága akar 1,5 méter is lehet. Csőre és lába sárga, feje, nyaka fehér, teste szürke, a szárny és a farok vége barnás-fekete. A fiatal példányok szürkésbarnák fehér alapon, a csőrük meg feketés; 2-4 tojást költenek. Mindenevő, így gyakran „látogatja” a szeméttelepeket is, vagy „ellopja” más madarak táplálékát. A Szamoson tömegesen jelennek meg, és nagy konkurenciát jelentenek a dolmányos varjúk számára. A két faj gyakran összecsap a táplálékért.
A dankasirály nagy számban fordul elő a Szamoson. Teste kisebb, karcsú, 40 cm hosszú, a szárnyfesztávolság egy méter. Súlyuk nem éri el a fél kilót. Színe változó. A csőre és a lába sötétpiros, teste fehér, a szárnya háta szürke. A párzás idején fejük befeketedik vagy megbarnul. Kolóniában költenek 2-3 tojást, amelyeket aztán nagy zajt csapva, támadva bátran védenek meg a betolakodóktól. Halakkal, békákkal, csigákkal, különböző bogarakkal, ételmaradékkal táplálkoznak. Mocsaras nádas helyeken költenek víztárolók, holtágak mentén. A városokat télen látogatják.
A tőkés réce talán az egyik legnagyobb számban jelen levő madara a Szamosnak: egész évben hűséges lakója a folyónak. A gácsér teste 60 cm hosszú, a tojó kisebb. Súlya egy kiló körüli, a tojók jelentősen kisebbek. Jellegzetes a színes tollazatú hím, amelyik tollazatát a párzási időszak után barnára cseréli, ilyenkor nagyon hasonlít a tojóhoz. Algákkal, vízinövényekkel táplálkozik, de kisebb halakat, ebihalakat, gerincteleneket is szívesen fogyaszt. A városi élet nagy biztonságot jelent számára. Egy-egy fészekben akár 15 tojás is lehet, amelyek jellegzetes zöld színűek.
Élvezzük vízimadaraink jelenlétét, mert ez a csepp természet a város közepén kitűnő kikapcsolódást jelenthet. Nélkülük a Szamos csak egy szennyes víztömeg lenne.
