Az orvostudományba vetett bizalom csökkenése részben azzal magyarázható, hogy az orvosoknak a tetemes papírmunka miatt nincs idejük elbeszélgetni a beteggel. Erre különösebb képzésben sem részesülnek, az egyetemen pedig nem mérik az erre vonatkozó kompetenciáikat. Márpedig a kommunikáció igen fontos követelménye az orvoslásnak, hiszen a beteg bajait csak az az orvos ismerheti meg alaposan, aki veszi a fáradtságot, és elbeszélget a pácienssel, hogy minél átfogóbb képet kapjon életmódjáról, egészségügyi problémáiról. Ha minden betegre lenne az orvosoknak legalább húsz percük, akkor talán elkerülhető lenne a felületi és általános tüneti kezelés, ami például az antibiotikumok túlzott használatához vezet. Egyes orvosoknak a gyógyszeriparral való elvtelen összejátszása is e bizalomfogyáshoz vezetett, ezért ne csodálkozzunk, hogy az orvostudományban kételkedők tömege olyan hangos manapság. Nem hirtelen jelent meg ez a tömeg, mindig körülöttünk volt, csak az orvostudományhoz való viszonyulásuk nem bírt akkora súllyal, mint most a koronavírus-járvány idején.
Az oltásellenesség sem újkeletű, emlékezzünk vissza, hogy nemrég a kanyarójárvány osztotta meg élesen a társadalmat, így ostoba módon annyira elharapózott, hogy a 21. századhoz méltánytalan helyzetet idézett elő hazánkban, és sok kisgyerek halálát okozta. Csak akkor erről kevesebbet beszéltünk, mert nem volt annyira súlyos a helyzet, mint most, a kanyaró ugyanis nem veszélyezteti a teljes lakosságot, és nem terjed annyira agresszíven. Most a koronavírus-járvány teljesen új helyzet elé állítja az orvostársadalmat, de a világ teljes lakossága számára kihívást jelent, hiszen egy hosszú távon nem tesztelt vakcinával kell beoltatnunk magunkat, hogy belátható időn belül visszatérhessen az élet a régi kerékvágásba. Az orvostudománynak most éppen azon a területen, a kommunikációban kell kimagaslót nyújtania, amely az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult, legalábbis hazánkban. Több millió embert kell meggyőzni csak hazánkban, hogy beoltassák magukat, ami nem könnyű feladat. Részben a betegséggel való szembesülés a legjobb meggyőző eszköz, de jó lenne, ha nem alapoznánk csak a megbetegedésekre és a halálesetekre, hiszen ez ismét az orvosi kötelezettség elmulasztását jelenti, ugyanis a megelőzés legalább annyira fontos, mint a kezelés, gyógyítás.
A fehérköpenyesek persze nem tudnak csodát tenni, az orvostudomány sem mindenható és mindentudó. Ezért a kételyekről is folyamatosan tájékoztatni kell a közvéleményt, de az embereknek is venniük kell a fáradságot, és tájékozódniuk kell, főleg a szkeptikusoknak, akik amúgy is sok energiát fordítanak az alternatív gyógyítási módokról való tájékozódásra. Világszinten hatalmas energiákat, anyagi és emberi erőforrásokat mozgatott meg a koronavírus-járvány elleni védekezés, ez reményre ad okot, hiszen ebben a kérdésben hazánk nem volt egyedül a maga minden bajával, hanem világviszonylatban példátlan intenzitással zajlottak a kutatások, amelyek meghozták végül az eredményt, és több oltást is sikerült kifejleszteni a betegség ellen. Az orvostudomány ugyan nem tökéletes, - mint ahogy egyébként semmi nem az -, viszont sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben. Az oltások esetében jelentős tapasztalatra tettünk szert, számos gyerekbetegséget sikerült felszámolni a vakcináknak köszönhetően.
A járvány létezését most már szinte senki nem kérdőjelezi meg, hiszen egyértelmű, hogy az intenzív osztályok nem azért telnek meg, mert egyesek eljátsszák a nagy beteget, hanem mert ez a fránya vírus valóban súlyos károsodást okoz a tüdőnek, és igencsak halálos lehet. Az elhalálozási statisztikákból is látszik, hogy a helyzetet komolyan kell venni, mert igaz ugyan, hogy sokan az elhunytak közül más társbetegségekkel is rendelkeztek, de ezekkel a betegségekkel sokan már évtizedek óta éltek együtt, és még élhettek volna jó pár évet, ha nem fertőződnek meg a koronavírussal. Mindenkiben ott bujkál a kétely, hogy mi lesz akkor, ha közben kifejlődik egy másik mutáns vírus, amely ellen újabb vakcina kell. - Ebben az esetben jövő évben ismét oltatnunk kell magunkat? - kérdik a szkeptikusok. Ideális lenne, ha az újabb mutáns már nem lenne annyira halálos, és a későbbiekben a rendes influenzaoltásba építenék be a koronavírus-vakcinát, így csak a gyengébb immunrendszerrel rendelkezőknek kellene beoltatniuk magukat, mint ahogy eddig is történt. Lehet, hogy három-öt év múlva már csak rossz emlék lesz a vakcina és a koronavírus, de most az oltás látszik az egyedüli kiútnak.
Minden bizonnyal nem mindenkinek javallott a vakcina, erről is jó lenne, ha minél nyíltabban beszélnének az orvosok. Azonban irreális elvárni azt az orvostudománytól, hogy pontosan mindent megjósoljon előre a vírus alakulásával kapcsolatban, hiszen ez lehetetlenség. Kockázat mindenben van, már csak az, hogy minden reggel felébredünk és kimerészkedünk az utcára, az is kockázatot hordoz magában. A lényeg az, hogy mérlegeljünk, és csökkentsük azokat a lehető legkisebbre. Most a legkisebb kockázatot a vakcina jelenti az egészséges ember számára, a vírus sajnos nagyobb veszélyeket hordoz. Persze kényszerrel nem lehet meggyőzni senkit, ezért mindenki egyéni felelőssége, hogy képességeihez mérten a lehető legalaposabb tájékozódás következtében helyezze mérlegre a kockázatokat.
