Ha valaki valahol elolvas, vagy meghallgat valamiféle név, tudás és szakértelem teljes mellőzésével megalkotott érvelést, akkor nem veszi figyelembe azt, hogy hiányos képzettsége okán nem áll módjában ellenőrizni annak érvényességét. Ha tetszik neki, ha a saját korlátozott ismeretei miatt összefüggőnek és következetesnek találja, és főleg, ha ráerősít a már amúgy is meglevő hiedelmeire, akkor elfogadja, egyszersmind bedugja a fülét minden olyan retorikával szemben, amely az adott érvelést cáfolná.
A világjárvánnyal és a kapcsolódó intézkedésekkel, oltással, korlátozásokkal kapcsolatban elterjedt az az elmélet, hogy az orvosok véleménye is megoszlik, tehát a független tudomány maga sem ad egyértelmű választ a kérdésekre. Ez az állítás téves. Az ellenvéleményen levők a tudományos közösségnek mindössze néhány százalékát teszik ki. Bár nem éppen kellemes a gondolat, hogy az orvosok között is akadnak tudatlanok, attól még tény: minden egyes szakmában van legalább ennyi selejt, ha nem több. Úgyhogy amikor a következőkben felsorolom az oltás- és intézkedés ellenes érveket, akkor a szakemberek releváns túlnyomó többségének álláspontjára támaszkodom. Nyilván, hacsak nem akarom a Szabadság egy teljes számát teleírni, akkor nem ejthetek szót minden egyes ellenvetésről, hiszen azok gombamódra szaporodnak. Csak a legjellegzetesebbekre és a leggyakrabban hallottakra szorítkozom.
Gyakran hallom, hogy az oltás nem lehet alaposan kidolgozott, mert nagyon rövid idő alatt állították elő. Ez az állítás téves. Az mRNS technológiával kapcsolatos első kísérletek 1978-ban zajlottak. 1984-ban sikeresen szintetizálták laborban az első mRNS láncot. Tíz évvel később sikeresen alkalmazták patkányoknál bizonyos ráktípusok ellen és létrejött az első mRNS technológiájú készítményeket gyártó vállalat. Ugyanekkor a legtöbb gyógyszeripari vállalat a világon fontolóra vette a technológia alkalmazását, és csak azért nem tették meg, mert az mRNS alapú készítmények túl hamar lebomlanak, tárolásuk túl költséges, emellett akkoriban semmilyen sürgősség nem indokolta. 2010 körül alkalmazták először sikeresen fertőző betegségek ellen (veszettség, influenza). Karikó Katalin és csapata 1995 óta dolgozik ezen a témán, az első nagyobb áttörést 2005-ben érte el, amikor olyan készítményt tudott előállítani, amit a szervezet immunrendszere már nem támad meg. 2012-ben kanadai kutatók újabb nagy áttörést értek el, az mRNS alapú készítmények stabilabbak lettek. 2018 januárjában a legrangosabb természettudományi folyóirat, a Nature közölt publikációt, amely a technológia kapcsán azt állította: új korszak köszöntött be az oltásgyártásban (https://www.nature.com/articles/nrd.2017.243). A Sars-Cov 2 vírus legtöbb változatának a genomját (genetikai felépítését) 2020 januárjában megfejtették és közzétették. Innentől kezdve egy meglévő és kidolgozott technológiát kellett csupán az új genetikai szerkezetre alkalmazni. Tehát aki azt állítja, hogy az oltást fél év alatt állították elő, az vagy nem tud arról a több évtizednyi munkáról, amely ezt megelőzte, vagy figyelmen kívül hagyja azt.
Muszáj szót ejtenem egy hatalmas butaságról is ennek kapcsán: azt hallom egyesektől, hogy az oltásban lévő mRNS módosíthatja az ember genetikai struktúráját. Ez középiskolai szintű biológia. Az emberi testben létező mRNS – nagyon leegyszerűsítve – lemásolja a DNS-ről az információt, hogy az majd átmásolódjon a riboszómákban, amelyek legyártják az ennek megfelelő fehérjéket. De ez egyirányú és nem is lehet más. Aki az ellenkezőjét állítja, az akár azt is mondhatná, hogy ha az irodai nyomtatóba olyan papírlapot teszünk, amelyen már van szöveg, akkor ez a szöveg a nyomtatón keresztül bemásolódik a számítógépünkbe. Az mRNS vakcina nem tesz egyebet, mint a riboszómákat – a sejtjeinkben lévő „fehérjegyárakat” - utasítja, hogy a szokásos munkájuk mellett gyártsanak le egy adag tüskefehérjét is. Ezeknek a tüskefehérjéknek a jelenléte riasztja és készültségi állapotba helyezi a szervezet immunrendszerét, így a teljes vírus támadása nem éri azt készületlenül.
Másik butaság az, hogy az oltással mikrochipet juttatnak a szervezetbe, amellyel aztán a viselkedésünket befolyásolják. Aki ezt gondolja, annak nagyon ajánlom, hogy nézzen kicsit utána az agy, az idegrendszer komplexitásának. Az emberi agy tartalmaz nagyjából 86 milliárd idegsejtet, ezek legtöbbje több ezer másik idegsejthez kapcsolódik egy elképzelhetetlenül bonyolult hálózatban (szaknyelven konnektómának nevezik), amelynek a nagyon nagyléptékű topográfiáját is alig értjük. Sokkal hamarabb fog az emberiség olyan űrhajót építeni, amellyel eljuthat távoli naprendszerekbe, mint olyan chipet, amely a véráramba juttatva megtalálja önmagától a 86 milliárdból azokat az idegi kapcsolatokat, amelyekre sikeresen rácsatlakozhat, hogy utána bármit befolyásoljon.
Az oltásnak vannak mellékhatásai. Minden oltásnak vannak. Sőt, hadd szóljak arról, hogy a gyógyszertárban recept nélkül kapható számtalan mindenfélének is vannak. „Nem tudjuk, mi van benne”. Rossz hírem van: a párizsiban, a szalámiban, a virsliben, a paradicsomkonzervben, a mustárban és az üdítőkben sem tudjuk, mi van. A bolygón eddig már beoltottak több mint három milliárd embert, így minden bizonnyal ez az emberiség történelmének a legkipróbáltabb, legigazoltabb oltása és akkor még nem is szóltam azokról a nagyon komoly, oltáskampányt megelőző laboratóriumi és klinikai tesztekről, amelyek nyomán az oltás különböző formáit jóváhagyták. Ezen tesztek és a rendkívül nagyszámú beadott oltás nyomán elmondhatjuk, hogy a mellékhatásai számottevően kisebb arányban jelentkeznek, mint más oltások, sőt a legtöbb más gyógyszer esetében. Mint gyakoriságuk, mint súlyosságuk tekintetében jóval jelentéktelenebbek, mint például a fogamzásgátló tablettáké.
Igen, az oltottak is megkaphatják és terjeszthetik a vírust. Egyetlen létező oltás sem száz százalékban hatékony, sőt, a legtöbb esetben a hatékonyság olyan 60-70 százalék körüli. Ehhez képest a Covid-19 elleni vakcinák legtöbbje a maga 90 százalék körüli hatásosságával kiemelkedően jó. Emellett pedig mind az elmélet, mind a tapasztalás azt mutatja, hogy az oltottak amennyiben meg is kapják, nagyon nagy eséllyel a betegségük enyhe lefolyású, nem kerülnek lélegeztetőgépre és nem terhelik túl az amúgy is mértéken felül próbára tett egészségügyi rendszert.
És akkor már csak egy téves nézetet szeretnék eloszlatni. Nagyon gyakran hallom, hogy a koronavírus halálos áldozatainak a száma igazából jóval kisebb, mint amit jelentenek, mert a legtöbb elhunyt más súlyos betegségben is szenvedett. Na, ebbe az érvelésbe jókora logikai hiba csúszott. Képzeljünk el egy pillanatra egy egyént, aki a rák valamely fajtájának a végső stádiumában szenved. Kórházi ágyán fekszik, napjai, esetleg csak órái vannak hátra. Ekkor beront a kórterembe valaki, pisztolyt ránt és agyonlövi. Mit fognak beírni a „halál oka” rovatba, azt, hogy rák, vagy azt, hogy pisztolylövés? És vajon a gyilkost futni hagyják, mert az áldozatnak úgysem volt sok hátra? Természetesen nem. Hasonlóképpen, amennyiben a súlyos beteg ember a koronavírus következtében még súlyosabb állapotba kerül és meghal, a halál oka igenis a koronavírus. Mert ha nem kapja el, még élhetett volna. Lehet, hogy évekig, és lehet, hogy csupán órákig, ez már teljesen mindegy, azt az időt a Sars-Cov 2 rabolta el tőle.
Az eddigi kimutatások szerint a kór halálos áldozatainak kilencven százalékát a beoltatlanok közül szedi. Az van, hogy – figyelembe véve társadalomban az oltottak, oltatlanok, olthatatlanok számarányát és a megfelelő statisztikai számításokat elvégezve – nagyjából ötször akkora eséllyel végez a vírus egy oltatlan személlyel, mint egy oltottal. Ennek tudatában talán megéri azokra az érvekre hallgatni, amelyeknek megalkotói, kidolgozói valóban tudnak erről egyet s mást, tudásukat nem a közösségi médiában, vagy a videómegosztókon szerezték. Eddig a számok, az adatok s az események alakulása őket igazolja.
