Nagy Péter szabómester a Kurta Szappan (mai Dávid Ferenc) utca közepe táján lakott, de fiát nem a szinte szomszédos Unitárius Kollégiumba, hanem a felekezetének megfelelő, pár lépéssel távolibb református Alma Materbe íratta be. Mikor az osztálytanítók felfigyeltek a gyermek éles eszére, szorgalmára, rávették az édesapát, hogy engedje fiát tovább tanulni 0 szerencsére volt még egy kisebb fiú is a családban, aki tovább vihette az apai mesterséget…
Nagy Péter 1833-ban lépett a kollégium tógás diákjai sorába. A felső tagozat akkoriban három kétéves kurzusból állott: a bölcseleti tanfolyamot a jogi, végül a teológiai képzés követte. Aki mindhármat elvégezte, az jelentkezhetett papi vizsgára. A kollégium számos híres tanára közül bizonyára a nemzetközi hírű teológiatanár, Salamon József is hatással volt a fiatal Nagy Péterre, de ő első sorban a matematikát és természettudományokat előadó Méhes Sámuel hívéül szegődött. Az iskola keretén belül a német és a francia nyelvet tanulhatta, s az angol iránt is érdeklődött, mert akkoriban a világirodalom legtöbb alkotását csak eredeti nyelven lehetett olvasni. Zenei tehetségére utal, hogy a kollégiumban 1837-ben megalakított „Musikai Egyesület” zenekarának is tagja volt.
Meglepő módon Nagy Péterre a kollégiumi tanároknál is maradandóbb hatással volt Brassai Sámuel. Őt 1834-ben a kaszinó támogatásával megjelenő Vasárnapi Újság szerkesztésével bízták meg, s ezért végleg Kolozsvárra költözött. A Farkas utcai régi református papilakban bérelt szállást, tehát a református tanintézet közvetlen közelében, s több téren is nagy vonzerőt gyakorolt a város ifjúságára. A tehetséges tollforgatókat megnyerte a Vasárnapi Újság munkatársaiul, a zene iránt rajongókkal együtt muzsikált, a természet csodálóit pedig elvitte fűvész-kirándulásaira. 1836 őszén Kolozsvár közönségének „füvészeti szabadiskolát” hirdetett. Ennek előadásaira számos előkelő hölgy is beiratkozott, divat lett Kolozsvárt a növénygyűjtés. E szabadiskola keretei közt vált Nagy Péter Brassai-tanítvánnyá, majd a következő években Brassai biztatására fogott hozzá – többnyire tőle kapott – idegen nyelvű munkák olvasásához és fordításához. Különben 1837-től Nagy a kollégium diákkönyvtárosa.
Nagy Péter püspökké választásakor
Tanulmányai végeztével Nagy Péter szeretett volna még a kollégiumban maradni pár évig osztálytanítóként, s bár kitűnő eredménnyel végzett, nem ajánlották fel neki ezt a lehetőséget. Kitűnő szónoki képességéről már legátusként is bizonyságot tett. Egyszer Brassai is hallotta prédikálni, s rögtön ajánlotta neki a papi pályát – különben ez nyújtott akkoriban leginkább lehetőséget a felemelkedésre és továbbtanulásra. 1839 végén megválasztják az akkor még osztatlan kolozsvári református egyházközség segédpapjául. Rendkívüli tehetségét mindenki elismeri, úgyhogy már 1841 júniusában rendes lelkésszé választják, s a hónap végén sorra kerülő marosvásárhelyi zsinaton felszentelik. 1841 őszétől a konzisztórium támogatásával külföldi tanulmányútra mehet. Ez azért fontos, mert rendes tanári vagy főpapi tisztségekre csak azok pályázhattak, akik legalább egy-két évet külországi egyetemen töltöttek. Akkoriban a protestáns fiatalok jó része Göttingenben folytatta tanulmányait, mert ott számos kedvezményt biztosítottak a magyar hallgatóknak.
Nagy Péter 1841 őszén érkezett Göttingenbe. Itt a kötelező teológiai stúdiumok mellett főleg a természettudományos előadásokat hallgatta szorgalommal. Kedves tanítványa lett Friedrich Gottlieb Bartling professzornak, a botanika nagyhírű előadójának, valamint Friedrich Wöhlernek, a kémia számos felfedezéséről híres tanárának. A növénytan iránti érdeklődését még Brassainak köszönhette, de a mifelénk alig tanított vegytan az ekkori évtizedekben sok erdélyi fiatal számára egy új világot tárt fel – itt csak a Naggyal egyidős, szintén Brassai hatása alatt induló Berde Áronra utalunk, aki a berlini egyetemen jegyezte el magát a vegyészeti tudománnyal.
Hazatérve Nagy Péter papi teendői mellett szabad idejében tovább folytatta a füvészkedést Brassai vezetésével, különösen a mohászat érdekelte. 1843 nyarán Mehádián gyűjtöttek, majd onnan átmentek Temesvárra, s ott augusztus 8–11. között részt vettek a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók negyedik nagygyűlésén. Egy esztendő múlva, 1844. szeptember 2–6. között Kolozsvárt 335 résztvevővel szervezték az ötödik nagygyűlést. Ennek keretén belül Brassai volt az állat-, élet- és növénytani szakülések elnöke, Nagy Péter lelkész pedig mint a „fűvésztan” szakosztály résztvevője jelentkezett. A füvészet és a nyelvtanulás révén ismerkedhetett meg Landoz János (1793–1866) francia nyelvmesterrel, aki az 1844-es nagygyűlésen bemutatta a Kolozsvár környékén termő növények „névsorát”, általános elismerést keltve. Landoznak kolozsvári származású feleségétől két lánya született, a kisebbiket, Katalint 1844-ben Nagy Péter vette nőül. A fiatalasszonyt alig húszévesen, 1847. március 20-án elragadta a halál, két árvát, Katalint és Józsefet hagyva maga után.
Az erdélyi tanintézetek 1842-ben áttérnek a latinról a magyar tanítási nyelvre. Ez szükségessé teszi a magyar nyelvű kézikönyvek, szakkönyvek kidolgozását, esetleg külföldi munkák átdolgozását. Brassai külön sorozatot indít magyar nyelvű iskolai olvasmányok és tankönyvek megjelentetésére – ez a híres Kék Könyvtár. 1842 és 1867 között tizenegy száma jelenik meg, a 4. szám gondozására Nagy Pétert kéri fel. Így jön ki a sajtó alól 1844-ben a Mythologia nevendék-ifjaknak, 15 kőmetszettel. Nem teljesen eredeti munka, az akkoriban nagyon népszerű Jules Raymond Lame Fleury francia ifjúsági író művének az átdolgozása a 200 lapos kötet, amely megismertet az indiai, perzsa, egyiptomi, görög-latin valamint a skandináv mitológiával. Később Lame Fleury „mintájára” még két könyvet állít össze Nagy Péter. A Szenttörténetek nevendék ifjaknak (Kolozsvár, 1848) 33 ószövetségi bibliai történetet mesél el kronologikus sorrendben, megjelölve a történés évét is. Az Új Szövetségi történetek növendék ifjaknak (Kolozsvár, 1853) 48 bibliai történetet ad elő a címeknél utalva a feldolgozott bibliai könyv verseire, s a történetek végén levonja a tanulságot is. Ezek a kötetek inkább az alsóbb osztályok tanulóinak szolgáltak kisegítő olvasmányul.
Méhes Sámuel, a természettudományok tanára 1845-ben nyugalomba vonul, s a kollégium elöljáróságának nagy gondot okoz a tanszék betöltése. A tárgyak egy részét (matematika, fizika, kémia) Takács János tanítja, de a természetrajz előadására nem vállalkozik, ezért 1846-ban felkérik Nagy Pétert, hogy helyettesként tartsa meg az állat-, növény- és ásványtan órákat. Ez a felelősségteljes munkakör ébreszti rá, hogy a diákoknak tankönyvre van szüksége. Így magyarra fordítja Henri Milne-Edwards, „a Párisi Természetrajzi Múzeumban tanár, s több társaságok tagja” Állattan „tanodai kézikönyv”-ét. Az 1847-ben Kolozsvárt megjelent mű első kötete a „Hasonlító bonc- és élettant”, a második az állattani osztályzást és az állatoknak a „földgömböni elterjedésé”-t tárgyalja. A két 240 lapos kötet 68 mellékletet és rengeteg táblázatot tartalmaz; inkább tudományos kompendium mintsem iskolai tankönyv. A magyar elnevezések mellett mindenütt feltünteti a latin nevet is. Egyik első magyar nyelvű állattani szakkönyvünk. Érezhetően a szerzőnek meg kellett küzdenie a szakszavak, -kifejezések szerkesztésével is; ma már meglepően hangzik az állatország (állatvilág), szólat (beszéd) vagy a halló szerszámzat (hallószerv) kifejezés, s zavaró a Kolozsvár környéki nyelvre jellemző a-zás (izmak, mozgásak) is.
Ekkoriban, 1846 júliusában indítja meg Berde Áron unitárius kollégiumi tanár a Természetbarát című „természettudományos folyóirat”-ot. Ez a második magyar, s első erdélyi természettudományos lap. Eleinte a református Takács János a szerkesztőtárs, majd mikor 1847. szeptember 23-án lemond a szerkesztésről, Berde Nagy Pétert és Gáspár Jánost kéri fel a szerkesztőség tagjaiul. A lap hasábjairól nem derül ki, hogy mennyiben vették ki részüket a munkából.
Az öreg Nagy Péter
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
